Amikor a képek beszélnek

cimkék: #szemle #jó könyv #Eszter blog

Tavalyi kiadványokból szemezgettünk, amikkel így, vagy úgy, de még adósok maradtunk. Fókuszban a képekkel, amik lekövetik, túlbeszélik, vagy egy gondolattal megelőzik a szöveget, esetleg egyszerűen csak műfajuknál fogva uralják a kötetet. Sikítunk a nevetéstől, önfeledten játszunk, összeesküvés-elméletet gyártunk, és ha elég erősek vagyunk hozzá, tehetünk egy sötét utazást is a lélek legmélyebb bugyraiba, csak aztán győzzünk onnan kitalálni.

Piskolti Bernadett ötlete alapján rajzolta meg Kárpáti Tibor a Pápaszemet, és nálam rögtön a első hajtás után elevenembe talált. Első komolyabb nyelvi élményem, már amire vissza tudok emlékezni, pont a vasmacskához köthető. Ezt a szót kellett volna ugyanis bemondanom, hogy a testvérem beengedjen a kert végébe épített, akkor iszonyú menőnek tűnő bunkerba. Már ha tudtam volna hogy ez a jelszó, vagy egyáltalán lett volna róla bármi sejtésem, hogy a vasmacska szó mit jelent. Mert egy hároméves, alapvetően babázni szerető kislánynak a vasmacska se több, se kevesebb, mint egy vasból készült macska. Hogy mire jó, azt ne kérdezze senki, a bunker előtt még hosszú perceket töltöttem a megfejtéssel, persze eredménytelenül. És akkor itt jönnek képbe a szülők, vagy immár a Pápaszem címet viselő remek kis kiadvány, két tucat olyan összetett szóval, ami eddig esetleg maximum fejtörést okozott, most a zseniális Kárpáti-rajzokat elnézve minimum néhány nyerítős felröhögést. A térdkalácsos kép láttán nekem sikerült tömegközlekedés közben pont egy ilyet produkálni, némi jóleső zokogás kíséretében. Itt belekukkanthattok a könyvbe.

A Guriga nyuszi kalandjait bemutató sorozat első kötete karácsony előtt debütált, és már alig várjuk, hogy kiderüljön, miről szól a következő négy rész. Minket főleg az izgat, hogy mi lehet a piros. Ha a közlekedési lámpajelzés lesz a téma, akkor attól A. hanyatt fogja dobni magát. Addig is ebben a kötetben bújócskázunk egy nagyot, és az se semmi. Gurigának már kicsit jobban megy ez a játék, mint nekünk. Mi még hajlamosak vagyunk az izgalom hevében a kelleténél jóval hamarabb felfedni a búvóhelyünket, de a lényeg, hogy jól szórakozunk. Guriga is remekül érzi magát, végigszáguld az egész lakáson, hogy sokszor már csak a harisnyás lábait látjuk. Keresi anya, apa, de még az unokestvére is, csak nehogy a nagy izgalomban a hallgatóság hamarabb bekiabálja, hol van Guriga. Mert mire a történetben odaérünk, addigra a képeken már kényelmesen ki lehet keresni a kisnyuszit. Mi még legszívesebben tovább is elnézegettük volna a szuper búvóhelyeket. Itt nézhetitek meg, hogyan bújócskázik Guriga.

Kasza Julianna könyve a 2009-es Aranyvackorra készített pályaműből nőtte ki magát egy remek látványvilágú, kellemes hangulatú, kerek történetté. Április egy vidéki kukamacska, aki macskadodzsemezni indul a nagyvárosba, de rögtön a megérkezésekor már két égető problémába ütközik. Egyrészt fogalma sincs, hol van az a híres-neves macskadodzsem, de ami talán még ennél is zavaróbb a számára, hogy nem érti hova és mi célból rohan az a sok jármű a városi utakon. Kérdéseire persze hiába keres választ a felszínen, ám viszonylag hamar sikerül egy csatornanyíláson keresztül lebucskáznia egy földalatti titkos világba, és ott felfednie egy városméretű összeesküvés minden apró részletét. Kiderül, hogy az autókat, de még a tömegközlekedést is egy patkányokból álló szervezet mozgatja. A patkányok társadalma egyébként sokban hasonlít a felszínihez. Bürokratikus szervezetük piramisos felépítésű, legalul a futószalag mellett dolgozó munkásokra emlékeztető Tekerőkkel, akik az utakat tekerik, aztán jönnek az Őrködők, akik a fenti és a lenti világ rendjét őrzik, majd a Szerelők, és az irodájukban ücsörgő, "rém unalmas" Menedzserek, akiket már csak a Bizottság tagjai követnek a piramisban, a csúcs előtt. A szervezet fejét, akárcsak Ózt, a nagy varázslót, nem látta még senki sem, személyét súlyos titok övezi, de Áprilisban bízhatunk, a rejtély nem marad örökké rejtély. Kedvünkre tobzódhatunk az olyan egész oldalas képekben, ami a városi forgalmat, a szervezeti ábrákat, a kapcsolótáblákat, vagy épp az üzemi élet mozgalmas világát idézik meg. Fanyar humor, vertikális felépítésű, dinamikus, és sűrű képek. Ha befejeztük, kicsit elgondolkodhatunk azon is, hogy a mi autónk/buszunk/villamosunk hová rohan.

Utoljára pedig egy másik Aranyvackor díjazott: Lakatos István, a Lencsilány című képregénnyel. A Dobozváros még várat magára, és sajnos a díjátadó óta nagy csend övezi, pedig akkor sokak érdeklődését felkeltette. A Lencsilány unalomig ismételgetett Tim Burtonös világában a romantika hagyománya keveredik a dark-gót vonallal, világító szemek riogatnak Sajdik után szabadon, és még a mozivászonról levigyorgó Bud Spencer mellett a tovakarikázó Edgar Allan Poe figurája a legüdítőbb, hiszen ahogy haladunk előre a könyvben, úgy telepszik ránk egyre jobban Lencsilány nyomasztó világa. A Pókháló kisasszonyban A halott mennyasszony köszön vissza, az utolsó történet fekete csöndjében pedig a Végtelen történet semmije, csak épp itt valami egészen hátborzongató végkicsengéssel. Felnőtt fejjel különösen szórakoztató kikeresni a filmes-irodalmi utalásokat, és gót tiniknek is mindenképp ajánlom, de én azért ráraknám minimum a 14-es karikát, az alatt félő, hogy rémálmokat okoz.

Kapcsolódó cikkek