Amikor a medve nem tud halat fogni

Angelika Glitz: Vickó

cimkék: #jó könyv #ismertető #Eszter blog

Tessék kényelmesen hátradőlni a karosszékben, és elképzelni egy jegesmedvét! Megvan? Na most akkor tessék képzeletben rápingálni arra a medvefejre egy sapkát, "Mesterhorgász" felirattal. Sikerült? Akkor most a bumszli medveorra ha szíveskednétek egy nagy piros bohócorrot is. Nagyszerű! Nahát, ő lenne Vickó, Angelika Glitz, és Stefanie Pfeil szívmelengetően bohókásra sikerült medvéje. Figyelem! Veszélyeztetett állatfajról van szó, tessenek kellő komolysággal hozzáállni a történethez! Végül úgysem lehet majd megállni egy kis rötyögés nélkül.

Történetünk kezdetén egy öreg medve búcsúzik az unokájától, örökség gyanánt egy sapkát hagyva rá. Egy sapkát, azzal a bizonyos "Mesterhorgász" felirattal, melyet nagyapa azzal érdemelt ki, hogy ő fogta ki annak idején a környék legnagyobb halát. A Vickó szívének oly kedves tárgy azonban később súlyos hagyatéknak bizonyul. A sapkán díszelgő titulust ugyanis úgy tűnik, nem elég csak úgy szóban áthagyományozni, ki is kell azt érdemelni rendesen. Vickó esetében pedig nem sok nyoma van a mesterhorgász génnek, de még csak a mezei horgászgénnek sem. Ugyanis Vickó még életében nem fogott egy árva halat sem. Ettől pedig az évek múltával egyre morgósabb, egyre borúsabb, egyre "vickósabb" lett.

Egy napon azonban úgy tűnik, hogy végre vége szakad a pechszériának és csak rámosolyog a szerencse. Vickó horgára fennakad a várva várt zsákmány. Csakhogy a mi morgós medvénk, hal helyett valami furcsa piros golyóbist emel ki a vízből. Kalap? Farokvédő? Hópehely-gyűjtő? Vagy tán bögre? Vickó addig-addig találgat, míg a mókás tárgy ki nem köt az orra hegyén. És amire a sapka nem volt képes, nevesül, hogy mesterhorgászt faragjon a tulajdonosából, arra az "orrmelegítő" viszont igen, vagyis hogy bohócot csináljon a viselőjéből. Vickó eleinte berzenkedik, hisz ki szereti ha nevetnek rajta. Idővel azonban csak felfedezi azt a csodás képességet, ami azért sejthetően mindvégig benne lakozott, és ami oly sok morgós mackó szívén segít majd könnyíteni a mese során. Na és persze végül Vickó is megtarthatja a sapkáját.

Vickónál antropomorfabb állattal már rég találkoztam. Enyhén frusztrált, kissé esetlen és telve megannyi gyengeséggel. Nem kizárt, hogy még korrumpálható is, de a szíve a helyén, és a mese végén csak ez fog eldönteni mindent. A történet sokszor az esetlen helyzetkomikumokra van kiélezve. Mondhatnánk, hogy könnyű találat a gyerekhallgatóságnál, de elismeréssel kell adózzak a remek karakterek előtt. Az MVJ-s (értsd: motoros versenyjégtábla) Nagymedve Polgármester nálam vitt mindent. Kedves, könnyed történet, és kerek egész, ami után igazán jó érzés marad az olvasóban. Az illusztrátor, Stefanie Pfeil nem cifrázta túl a rajzokat, megelégedett négy színnel is, és inkább a mozgalmasságra helyezte a hangsúlyt. Ettől kifejezetten képregényjellegű, az írott szöveggel együtt haladó vizuális élményben lehet része a hallgatóságnak.

Kapcsolódó cikkek