Amit mindenki szeret

nyomozós könyvek szemléje

cimkék: #detektív #kaland #Best of #8-12

Szeretjük ezt a műfajt, mert szeretünk borzongani, izgulni, filózni, hogy vajon ki, miért, és hogyan. Ha valaki rákattan, le sem tud tenni egy jó krimit. Szerencsére a gyerekek is hamar megbarátkozhatnak az ilyen típusú könyvekkel, és sokukat ezek a kötetek vezetnek rá arra, hogy olvasni nagyon jó dolog! Győri Hanna szemléjében kicsik és nagyok találnak maguknak könyvet.

Nemcsak a felnőttek, a gyerekek is imádják az nyomozós és detektívtörténeteket. És abban sem különbözünk sokat, hogy egy jó nyomozó-karakterre van szükségünk. Csak éppen a gyerekeknél nem a szplínbe borult, viszkis pohárból ihletet merítő magányos férfi ez a figura, hanem az okos, önálló, vagány gyerek. A gyerek- és felnőttműfaj is északon virágzik, az alapmű Astrid Lindgren A mesterdetektív című műve, főszerepben Kalle Blomqvisttel. (Igen, neki tiszteleg Mikael Blomkvist nyomozón keresztül Stieg Larsson is az irodalmilag sajna sokkal gyengébb A tetovált lányban.)

A jó detekítvtörténet alapja a jól motivált bűncselekmény, aminek nincsenek szemtanúi. A nyomokat a detektívvel együtt fedezzük fel, és akár mi is kirakhatjuk a megoldást – de nem fogjuk, mert van benne valami csavar. Vagy ha tudjuk is, ki a bűnös, nem ettől izgalmas, hanem maga a kirakós teszi azzá. Minden detektívregénybe kell társadalmi háttér, de legalábbis jól felfestett kolorlokál, és tipikus (kis)városi, helyi figurák.

A bűnöző sokszor esendő, de azért elég egyértelműek az oldalak: ki a rossz és ki a jó.

Egyre kisebbeknek találunk ilyen izgalmas, kalandos könyveket. Morris, a nyomozókutya az óvodásokat szólítja meg. A humoros, egész oldalas rajzokon három kicsit dilis figura csetlik-botlik. Nem hiányzik a műfaj egyik kötelező eleme, az őrült, szórakozott tudós, aki hihetetlen találmányokkal segíti a nyomozók munkáját.

Szintén jó sok képpel nyomozunk Erikkel és Csipesszel. Kövecses Panni retrórajzos meséjében sok mindent ellopnak, de a búbánatos, szerelmes rendőr nem talál a tettesre. Persze Erik és éles szimatú kutyájuk megtalálja az ellopott tárgyakat. De mi van, ha a tettest inkább sajnálni lehet? Ebben a mesében mindenkinek megvan a jó oldala, és végül közösen ülnek a szereplők az ebédlőasztalnál

A marháskodás és paródia nagymesterei a finn Tatu és Patu. Annyi szuperhősös képregényt olvasnak, hogy a szuperhős-világ beszippantja őket. Hogy itt mi a bűntény? A régi szép épületeket valaki új, hipermodern, nagyon funkcionális, nagyon rideg újakra cseréli. Tatu és Patu és Hiperkiberember megoldjha a rejtélyt és leleplezi az ősgonoszt. Már csak a rajzokért érdemes véviglapozni, annyi iszonyatsan poénos részlettel vannak tele – felnőtteknek is. Nem csak azoknak ajánlom, akik ilyen képregényeken nőttek fel, de nekik mindenképpen.

A kisiskolás korosztály alapkönyve: Emil és a detektívek, és persze az Emil és a három iker. Kästner utánozhatatlan humorával és figuráival, amelyek pár könnyed vonással vannak olyan élőre rajzolva, mint senki más. És ebben méltó párja Walter Trier, a rajzoló. Emil a régi Berlinbe visz minket, ahol a vonaton zsebesek lesnek bárkire, és a csalókat nem egyszerű leleplezni, de az utcagyerekek között biztos találunk szövetségesre. Mindenkinek el kell olvasni, legalább egyszer.

A kicsit nagyobbaknak, 8-12 éveseknek ajánlok három könyvet: A kőmajmok házát és a Mandragóra utca 7-et innen a pesti bérházak vidékéről. Mindkettőben nyomozunk: az egyikben egy eltűnt apa, a másikban egy lelépett apa helyére lépő lidérc után. Társadalomrajz, jó dramaturgia, kiváló stiláris érzék, bújtatott, nem direkt korrajz jellemzi mindkettőt. Akár egymás után is fogyasztható!

 Ugyanennek a korosztálynak való az angol nagyi és a vagány kisunoka kettőse, a Gengszternagyi, amiről bővebben itt lelkendezik recenzensünk.

Pár különleges könyvet a végére hagytam: a Rico, Oscar és a nagy nyomozás egy elismert német gyerekszerző, A londoni óriáskerék rejtélye pedig az egyik legjobb angol ifjúsági szerző műve. Más korosztály, az előbbi kisiskolás, az utóbbi nagyiskolás olvasmány. De mindkettőre igaz: nem a bűntény, hanem egy csodálatos elme áll a középpontban. Rico és társai kicsit mások. Másképp gondolkoznak, másképp fejezik ki az érzelmeiket. A családjuk így szereti őket, és kiderül, hogy a környezetüknek is jó ez, hogy különleges képességek birtokában is vannak. Két izgalmas és elgondolkodtató énregény, ami kinn és benn játszódik egyszerre.

A másik két könyvem nyomozás és nem nyomozás egyszerre. Nyomozás, mert meg szeretnénk tisztogatni a múltnak egy homályos darabkáját. Nem az, mert nem a tetteseket keressük, nem egy bűnt derítünk fel, hanem egy élet apró nyomaiból próbáljuk kirakosgatni, hogy milyen lehetett az egész. Ilyen Janikovszky Cvikkedlije, ahol egy szomorú régi fényképből Dani kideríti, hogy Cvikkedli kibe lehetett szerelmes. A másik a Hana bőröndje, ahol egy iskolai csoport próbálja kideríteni, hogy ki lehetett az a zsidó kislány, akinek a bőröndjét látják egy kiállításon, és mi történt vele  második világháború során. Nagyon jó, nagyon gyerekeknek való könyv a holokausztról – szinte minden benne van, és szinte minden úgy, hogy még éppen befogadható. A “nyomozócsoport” története épp olyan fontos, mint a kislányé.

 

Kapcsolódó cikkek