ANGYALFOGÓ, NEM CSAK ANGYALOKNAK

cimkék: #jó könyv #Nik blog

Az Angyalfogó Jász Attila, az Új Forrás főszerkesztőjének első gyerekvers kötete. És ez most nem a manapság oly divatos szóvicces, nyelvelős költészet, (amit, ha jól írják, szintén nagyon bírok). Más dimenziókban zörget, amivel próbálja a felnőttet is visszariasztani az őt körülvevő, igen-igen unalmas világtól. Jász Attila minden kétkedés és megjátszás nélkül, teljes természetességgel lényegül át gyerekbe, tudván, hogy ennél jobb dolgot nem nagyon tehet...

A versekben szembetűnő személyes jelleg valahogy különössé teszi a szövegeket. Nem rímek kavalkádja, sőt, sokszor rímtelen és prózába hajló sorok, ami engem mindig levesz a lábamról. Sok egyéni benyomás, történés és tapasztalat, amikben időnként persze bármi előfordulhat. Angyalok, félangyalok és úszómesterek lengik át a verseket. A három ciklusban (szelidállatságok, felnőttségek, álomfogók) őszintén merülnek fel azok a furcsa és félelmetes helyzetekből, történésekből eredő visszásságok, amiket a gyerekkorban szerzünk, és aztán a végtelenségig hurcolunk. Kicsiségnek tűnnek, de a maguk kicsiségében sok idő eltelteltével éppen megfelelő méretűre nőnek. Ehhez a tapasztalathoz és világhoz (nem véletlenül, gondoljunk csak a Sárkány a lépcsőházra című könyvre akár) illusztrátornak Kun Fruzsina volt a legtökéletesebb választás.

Kapcsolódó cikkek