Apu, te is mesélj!

Interjú Szél Dávid és Szabó Júlia pszichológussal

Szél Dávid és Szabó Júlia pszichológusok egy olyan kezdeményezést indítanak hamarosan, ami direkt az apákra fókuszál. Apáknak és igény esetén családoknak szól közös pszichológiai rendelésük, az Apakanapé. Egyre inkább része ugyanis a közvélekedésnek, hogy az apa ugyanolyan fontos szereplője a gyereknevelésnek, vagy inkább a gyerekkel való együttlétnek, mint az anya: bármilyen döbbenetes, de még fel is tudja öltöztetni, meg is tudja etetni - szóval nincsenek öröktől adott csak anyás és csak apás vonásai az együttlétnek. A pszichológusokkal arról beszélgettünk, hogy miért fontos, hogy az apa is felszabadultan töltse együtt az időt a gyerekével.

Szerintetek miért jó a gyerekeknek, ha az apukájuk is értékes időt tölt velük, és miért jó ez az apukáknak?


SzD:
És mi van, ha az anyukát látja a gyerek kevesebbet? A kérdést inkább úgy tenném fel, hogy miért jó a gyerekeknek, ha az a szülő is értékes időt tölt velük, akit kevesebbet látnak, mert pl. dolgozik.
A válasz pedig, hogy miért ne lenne fontos? Az ő gyereke is. Egész egyszerűen járnak egymásnak. És mivel mindkettőnek joga van a másikra, ezért könnyen érthető, hogy például a dolgozó szülőnek miért kötelessége is a gyerekével értékes időt töltenie. Nem az a feladat, hogy amikor végre hazaesik, akkor mindent átvegyen, hanem hogy onnantól együtt csinálják a gyereknevelést. Hogy család legyenek. Hétvégén meg aztán pláne. És akkor aztán igazán és gyorsan megtapasztalhatja ő is, hogy milyen jó dolog kapni. A hitelesség ugyanis hamar megtérül, így aztán a gyerekével csak ritkábban találkozó szülő is elég hamar kompetensnek érezheti magát, ami szintén nem utolsó dolog.


SzJ: Pontosan. Ha valamelyik szülő nem tölt időt a gyerekével, megfosztja magát mindattól az élménytől, amit a gyerek nyújtani tud az első perctől kezdve. Arról nem is beszélve, hogy ha van egy apa vagy anya, aki látványosan kimarad a gyerekkel kapcsolatos teendőkből, akkor ez sok mindent üzen a gyereknek, csak azt nem, hogy ő értékes volna. És akkor mitől is alakulna ki az a szeretet és tisztelet, illetve önbizalom, amire a gyerek iskolás korában annyira szeretnénk majd támaszkodni... 
És még egy érv: vannak kutatások, amelyek azt mutatják, hogy a gyerekek nagyon szívesen választják játszópartnernek az apukájukat, mert vadulósabb, bátrabb játékokra is kaphatóak. 

Hogyan töltsük az időt jól a gyerekekkel?

SzD: Tegyük kíváncsivá a gyerekünket, nyitottá a világra, válaszoljunk a rengeteg kérdésére. Mindegyikre. És kérdezzünk mi is sokat. Mutassunk neki minél többet abból a világból, ami rendelkezésre áll.

SzJ: Figyeljünk oda rájuk, az egyéniségükre, a specialitásaikra, örüljünk a sajátosságainak. Találjunk olyan dolgokat az együttlétben, ami nekünk is örömöt okoz, és akkor üljünk/álljunk neki a közös tevékenységnek, ha rá is tudunk hangolódni. Ha éppen inkább egy kis pihenésre van szükségünk, és megoldható, akkor válasszuk a pihenést.   

Milyen az elég jó apa szerintetek? Miben más, mint az elég jó anya? Más egyáltalán, vagy ez csak egy konvenció?


SzD:
Nincs elég jó apa. Elvileg elég jó szülő van, szerintem az sincs. Szülő van, aki olykor hibázik. 
SzJ: Elég jó apa lehet az, aki töpreng ezen a kérdésen. 

Nálunk nagyon különleges esemény, ha a papa mesél, mert csak ritkán mesél, mindig fejből mond nagyon börleszk meséket. Szerintetek más, ha az apa mesél? Másképp mesélnek az apukák?

SzD: Nem hiszem, hogy a mesélési mód a nemen múlik. Van, aki fejből szeret jobban mesélni, van, aki könyvből, van, aki a könyvet meséli el kicsit másképp, mint ahogy le van írva, kiszínezi, hozzátesz, elvesz, néha még úgy is, hogy az ebből származó humort a gyerek eleinte nem is nagyon érti.

SzJ: Személyes tapasztalataim azt mutatják, hogy a mesélő apukák gyakran kreatív, fejből mondott, vagy nem hagyományos, izgalmas meséket mondanak. Ennek ellenére én sem gondolom, hogy a nem lenne ebben a meghatározó, valószínűleg ők lelkes, kreatív apák, akik élvezetüket lelik a mesélésben. Ez is egy kapcsolódási pont a szülő és a gyerek között, ami hozzájárul az intimitáshoz, meghittséghez.

Miért fontos az apa és gyerek között is az intimitás, az összebújás?

SzD: Ugyanaz a válaszom erre a kérdésre, mint az elsőre. Mindkét szülőtől fontos az intimitás, az érintés. Nyilván életkoronként másra van szüksége a szülőktől a gyerekeknek, ezekre érzékenyen kell reagálni a szülőnek is, de az intimitás bizonyos formái mindig fontosak lesznek. Az érintés biológiai és fiziológiai jótékonykodását rengeteg vizsgálat bizonyította már, a pszichológiai hatást pedig nem nehéz megtapasztalni, elég, ha csak a gyógypuszira gondolunk. Amíg nincs vér, szinte minden sebet pillanatok alatt begyógyít. Akár az anya, akár az apa adja.

SzJ: Az intimitás, érintés, a gondoskodás, odafordulás is mind azt mutatja a gyereknek, hogy ő fontos, értékes és szeretetre méltó. Ezek a tapasztalatok alapozzák meg az önbizalmat és a kompetenciaérzést, és segítik hozzá a gyerekeket ahhoz, hogy később ők is kölcsönös, adakozó társas kapcsolatokat legyenek képesek kialakítani és fenntartani.

És itt tudod megnézni a készülő Apakanapé kérdőívét.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek