Átfogó, mesés, mély

A gyerekbibliákról és bibliai történetekről

cimkék: #szemle #ismertető #Hanna blog #ismeretterjesztő #vallás

„Ha olvastunk legalább kétféle Biblia-fordítást (mondjuk a Károli-félét és a Sylvester János-félét), akkor tudjuk, hogy minden Biblia átírás, értelmezés – nem csak egy-két szó, a történet sarokpontjain szereplő kulcsszavak is különböznek. Nem csak a fordítások, de a magyarázatok is állandóan újraírják a szöveg értelmét.” – Győri Hanna a hozzáférhető gyermekeknek szóló bibliákat és bibliai történeteket mesélő köteteket szemlézte.

A gyerekbibliák célja, hogy a kanonizált fordítások emelkedett stílusát oldva, a történeteket egyszerűsítve hozzák közel a gyerekekhez a Bibliát - és ezen a ponton el is válnak. Némelyik a történeteket kívánja lecsupaszított formában megismertetni a gyerekekkel, ismeretterjesztő céllal. Hiszen e szereplők, történetek, értékek európai társadalmunk alapját képezik. Más gyerekbibliák a vallásos családokat és a hitoktatást veszik célba, és a fontos események, részletek fókuszba állításával a bibliai értékrendet, Isten és ember kapcsolatát emelik ki. Megint másokat a történetek, az alakok érdekelnek: olyan feldolgozást hoznak létre, mely önálló irodalmi műként is megállja helyét. Értelmez, de nem magyaráz, ismertet, de nem ismeretterjesztő. Figurákat, átélhető sorsokat keres, alakokat, akikkel azonosulhatunk. A Biblia komplex kulturális vonatkozásrendszerébe illeszkednek bele, reflektálnak a befogadó kortárs kontextusra, és tudatosan őriznek meg vagy hagynak ki elemeket a művekből.

Az ismeretterjesztő célú könyvek közé tartoznak az Egmont kiadó gyerekbiblia-sorozatának darabjai. Ezek a bibliai szakaszok számozását őrzik, kiemelnek egy-egy történetet, összefoglalják pár szóban, s kiküszöbölik a megértései nehézségeket. Belőlük a Biblia szerkezetét és pár alak történetét ismerhetjük meg.

 

Hasonló célt szolgál az ismeretterjesztőkkel foglalkozó Officina kiadó Száz története a Bibliából. A könyv ismertetője szerint „a Biblia komor, súlyos, bonyolult jelképekkel teli nyelvezete helyett röviden, érthetően és szelíden meséli el az Ószövetség történeteit” – ami igaz is, bár az egyszerűsítés sajnos sokszor az érthetőség kárára ment, ugyanis egyes összefüggések, ok-okozati, időbeli láncok is elvesztek a folyamatban. A képek engem nem ragadtak magukkal. Sajnos a fordítás is sokszor kényszeredett. Sok minden esett a nyelvi egyszerűsítés áldozatául, a sztorik vázán kívül például az izgalom és a figurák is.

 

Valahol a szépirodalmi feldolgozások és a vallástanítást segítő darabok mezsgyéjén áll Szunyogh Szabolcs gyerekbibliája, a Biblia mesék, amely sokunknak ismerős lehet gyerekkorából, hiszen 1984-ben már megjelent a Móra Kiadónál Reich Károly rajzaival. Az új kiadást Nagy Zita illusztrálta, érdekes módon ugyancsak vidám-szomorú festményekkel – úgy látszik, csak a nevet és a rajzot sikerült kicserélni a kiadónak ebben a mondatban… Nem mintha számítana, csak amíg nem olvastam el az első kiadás hátát, addig nem is értettem itt ezt a vidám-szomorút, mert Nagy Zita festményei egyáltalán nem vidám-szomorúak, hanem gyerekrajzos, kicsit esetlen, kicsit groteszk figurák – nyomába se érnek Reichnek. Nem mintha ne lennének viccesek a Rebeka méhében ábrázolt kis Jákob és Ézsau, csak hiányzik mögülük a biztos kéznek az az érzése, ami elválasztja a groteszket a bizonytalantól. Nagy Dóra, a kötet-tervező fagyi-színei is inkább a cukros felé kanyarítják a könyv megjelenését, noha a szöveg csak ritkán gügyög, akkor is kedvesen, bácsisan.

A könyv nagy erénye, hogy úgy tud gyerek-közeli lenni, hogy nem hagy el semmi lényegeset. Sőt, a fontosabb pontokon megőrzi az eredeti dikciót (Talán őrzője vagyok én a testvéremnek?). Ezek a szuggesztív mondatok közvetítik azt a többértelműséget és mélységet, amitől a Biblia izgalmas és élő tud lenni. Jó elindítói a szülő-gyerek párbeszédnek, behívnak a szövegbe és nem nézik butának a gyereket, aki ne tudna elgondolkodni a maga perspektívájában (ami igencsak érdekes újdonságokkal szolgálhat) ezekről az alapigazságokról. Akármilyen súlyosak is, nem hagy ki lényeges történetelemeket, ettől összefüggésükben látjuk a történeteket. A szereplőket élő alakká teszi, minden mozzanatot érzelmekkel ruház fel: együtt gondolkodunk, érzünk, cselekszünk Ábrahámmal, Jákobbal, Józseffel. Előfordulnak olykor laposabb fordulatok, de a mesélés, a párbeszédek nagyon kedvesek. Aki másképp jelenik meg, mint megszokhattuk, az Isten: kedves nagypapa, akinek legalább annyira szüksége van az emberre, mint viszont. A kiválasztottjait szinte egyenrangúként kezeli, beszélget, üldögél, bosszankodik.

 

Két olyan Biblia-sorozat indult nemrég, amely az illusztrációra és a szövegre is nagy hangsúlyt fektet. Két teljesen különböző irány: a Koinónia Kiadó sorozatában, amit Kees de Kort illusztrált, egy-egy kis történetet mesél el Schein Gábor és Borbély Szilárd. Schein könyve, az Isten nevetett Ábrahám életét írja le nagyon tömören, de a biblia emelkedett, erős szavait megtartva. Hangsúlyos, hogy Ábrahám és Sára is új nevet kap Istentől; hogy nem csak az ember nevet, de Isten is, és az a nevetés egy egészen különleges minőséget jelent. Az isteni csoda, a lehetetlent meghaladó gyerekáldás ismétlődik meg a Fény a magasból című kötetben, Keresztelő Szent János és Jézus születése előtt is. Borbély Szilárd szövege pontosan olyan finoman ötvözi a tárgyilagost és a tárgyon túlit, mint a versei. Minden hétköznapi történésekben zajlik, a csoda is, amit elfogad, vállára vesz az ember, örül neki, és együtt él vele. Ezen a hálón süt át a mindenen túli fény.

 

Ezzel szemben a Gólem Színház Egyesület kiadásában megjelent bibliai sorozat, az Ádám világgá megy és a József Egyiptomba megy éppen ezt a komolyságot próbálja feloldani, és a biblia történeteit, alakjait bohókás, játékos közelségből mutatja be. Humoros epizódokkal oldja a történetek súlyát, alakjai emberiek, nagyon is emberiek: hiúk, veszekedősek, szószátyárak, divatmajmok. Ugyanakkor nagyon sok minden kimaradt: annyira sok minden, hogy az első kötettel önmagában nem is igen tudtam mit kezdeni. Mintha egy Biblia-light lett volna a kezemben, sehol az ember szenvedése, a gyilkosságok, az áldozatok. Nincs verejték, porrá levés, Káin sehol, a kiűzetés (ami inkább kikullogás) után nyomban Noénál, ennél a hálás sztorinál tartunk, aminek a végén Isten bocsánatot kér (Szunyogh Szabolcs itt a Jóság és az Igazság szövetségéről beszél, és nem felejti el megemlíteni, hogy a gyilkosság tilalma is elhangzik.) A Rebeka-történet központjába a pénzsóvár apa kerül, Izsákot elfelejtjük feláldozni, és mondanom sem kell, hogy Benjámin születésekor sem sok szó esik arról, hogy Ráhel meghalt. Nem mondom, nem egy vidám befejezése egy gyerekkönyvnek, de a történetek nem ússzák meg szárazon, hogyha bizonyos súlyokat eltüntetnek belőlük: sérül a belső logikájuk, s csak mesék a sok közül. Ráadásul, míg a szerző, Szokács Eszter sok epizódot beleírt, számos igazán izgalmas, epizód jellegű sztori kimaradt: a tál lencse vagy amikor Jákob bárányai megsokasodnak, a menyasszonyok elcserélése, vagy a sóbálványok esete. Noha a megcélzott korosztály már bőven fogyaszt népmeséket, tehát van füle a bonyolult képes beszédre és a többjelentésű, akár erőszakos történetelemekre. Mindezzel együtt is Szokács Eszter könyve a szórakoztató, átfogó gyerekbibliák legjobbika, melyet a polcon találunk. Szántó Krisztián rajzai pedig garantálják a minőséget, noha ebben a kötetben valahogy a színek nem igazán sikerültek – talán nem az ő hibájából – mintha minden piros kicsit rózsaszín és minden kék kicsit lila lenne.

 

A sorozat második darabja, a József-kötet viszont úgy jó, ahogy van. Se nem uralják el a poénos, de a történetet előre nem mozdító epizódok, se nem eliminálja a súlyosabb passzusokat. Talán maga a szerkezet feküdt jobban az alkotóknak: itt egy alakot kell végigkísérnünk életén. Szinte kisregényesen felépített, minden ponton összefüggő cselekménysor, koherens emberalak (József) rajzolódik ki előttünk, akinek vannak maihoz hasonló dilemmái, szokásai, családja. A mellékszereplők, Benjamin és Ipi is kedves és jól kitalált figurák, akiknek megvan a helyük József emberi kapcsolatokban szegény világában. Az első oldalpáron még a szereplőket is bemutatja a könyv, rajzzal és pár soros, csípős jellemzéssel. A színek az egyiptomi sivatag homokszíneiben és visszafogottabb kékekben, pirosakban utaznak – gazdag világot építenek fel a rajzok a szöveg köré. A könyvet nem csak gyerekbibliaként, de folytatásokban olvasható meseregényként is ajánlom a kisiskolások figyelmébe.

 

Választhatunk tehát ízlésünk és célunk szerint a különböző szövegek és kötetek között: átfogót, meséset, mélyet.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek