"Autóban tudok a legjobban írni" - interjúnk Finy Petrával

cimkék: #interjú #Finy Petra

Megérkezett Finy Petra legújabb könyve, A doki-ügy. Nem hiszem, hogy Emma az egyetlen gyerek, aki fél az orvostól, mi felnőttek is rettegünk éppen eleget, nemhogy a gyerekek. De Finy Petra megint jó poénokat gyárt nagyon finom és vicces hangon, megpróbálja a betegség előnyeit is felvillantani. Az ügyek sikeresek és működnek, emellett Petra még rengeteg dolgot csinál, rengeteg nyelven ír. Legújabb interjúnkban annak is utána jártunk, hogyan működik nála ez a sok nyelv, hogyan ír, és merre fog még "autózni" a közeljövőben...

Szekeres Niki: - És jöjjenek az ügyek, hiszen új ügy érkezett megint. Milyen ügyek is ezek? Ovi-ügy, tesó-ügy, doki-ügy. Ha nem tévedek, összekapcsolódnak erősen a saját/gyerekeid életével ezek a könyvek. Miért érezted szükségét annak, hogy ilyen témákról szó legyen, azt hiszem nem sok magyar gyerekkönyv foglalkozik a nehezebb, neccesebb dolgokkal?

Finy Petra: - Mindig is szerettem feszegetni a tabu témákat. Ugyan nem éles eszközökkel, inkább finomabb szerszámokkal: hol a humorral, hol a líraisággal. Ráadásul ez a feszegetés sokszor nem jelent mást, mint kérdezést. Kíváncsi alkat vagyok, és hamar rájöttem, ha igazi válaszokat szeretnék hallani, ahhoz igazi kérdéseket kell feltennem. A könyveim írása közben valójában ezt tanulom: a szemérmetlenül kíváncsi rákérdezést a világra.

SzN: - Milyen érzés ezen a nyelven írni, mert gondolom a lírikus Finy Petra is több részre oszlik, vannak felnőtt verseid, illetve a Gréta garbója egészen más, mint A Fehér Hercegnő és az Aranysárkány, ami bár mese, de teljesen átszövi a finom lírizálás. Át kell-e hangolódnod egyik műfajról a másikra, vagy ez jön magától, magadból? Egyfajta játék és kísérletezés is?

FP: - A nyelv az egyik legizgalmasabb gyerekjáték. Soha nem lehet megunni, ezer formája van, számtalan variációs lehetőséget rejt, és még színes is, és zenél is. Én valójában nem csinálok mást, csak játszom írás közben: labdázom a szavakkal, kirakózom a mondatokkal, szövegeket festek és könyveket komponálok. Talán ezért esik olyan jól többféle stílust is kipróbálni, és sokféle hangon beszélni.

SzN: - Bekerültél a TOP50-be, ami egyrészt bizonyára egy pozitív visszajelzés, másrészt azt is igazolja, hogy szükség van beszélni olyan dolgokról a gyerekek nyelvén, ami nehézséget okoz, fájdalmas időnként. Szerinted mennyiben, hogyan segítik őket és a szülőket könyveid? Volt-e konkrét visszajelzés?

FP: - Néha úgy tűnik, mintha én csak problémamegoldó könyveket írnék, és talán kicsit így is van. Annyival nehezebb lett ugyanis lelkileg a mai gyerekek élete az előző generációk életéhez képest, azáltal, hogy mikro- és makroközösségek hullottak szét, és az emberek többségének már alig vannak igazi társai, úgyhogy szükség van szerintem olyan könyvekre, melyek őszinték tudnak lenni, mint egy barát. És beszélnek a rossz dolgokról is.

SzN: - Hogyan találtatok egymásra Levente Tanival, aki szerintem tökéletesen ráhangolódott a szövegekre?

FP: - Kovács Eszter fedezte őt fel, és mutatta meg nekem a képeit. Azonnal éreztem, hogy az ő minimalista humora, kifejező, színes és vidám illusztrációi jól illenének a Tesó-ügy világához. A gyerekek pedig egyszerűen imádják Levente rajzait.

SzN: - Neked hogyan jött az életedbe a gyerekirodalom? Előbb voltak a gyerekek, aztán a gyerekkönyv vagy fordítva?

FP: - Ez egy érdekes dolog, ugyanis én vagyok annyira infantilis, hogy már a lányaim születése előtt is írtam gyerekszövegeket. A könyvhétre megjelenő Azurrót például még huszonéves reklámszövegíró-lányként kezdtem el írni. A Gréta garbójának az első verseit is gyerektelen íróként találtam ki, igaz, azokra a szövegekre nagy hatással volt igen népes családom sok-sok gyerektagja. De a végleges elköteleződés a gyerekirodalom mellett mégiscsak Emma születése után volt. Akkor kerestem meg a Pagonyt az első kéziratommal.

SzN: - Azt olvastam egy interjúban, hogy számodra az írás terápiás jelleggel is bír... mit csináltál az írás előtt? Mikor dőlt el, hogy ez az út számodra a kikerülhetetlen és egyben járható?

FP: - Írni mindig is írtam, de eleinte még ugyanolyan mennyiségben rajzoltam és írtam, sőt a rajzot talán még jobban is szerettem, mert az Iparművészetire jelentkeztem érettségi után. Oda nem vettek fel, ezért elmentem francia-magyar szakra, és aztán úgy alakult, hogy több lett az írás az életemben, mint a rajz. Főleg felnőtt szövegeket alkottam, rendkívül elvont, nagyon művészinek szánt, többnyire érthetetlen verseket, melyek sokszor csak arra voltak jók, hogy levezessem a lelki feszültséget. Aztán kezdtem komolyabban venni az írást, annyira, hogy már mertem komolytalanabb is lenni, és gyerek témákhoz is nyúlni.

SzN: - Hogyan teremtesz időt magadnak az írásra, mikor írsz, és miből merítesz újabb erőt?

FP: - Autóban tudok a legjobban írni, akár én vezetek, akár csak ülök a kocsiban. Már gyerekkoromban is ezt szerettem a legjobban a vidéki utazásokban: csak bámultam kifelé az ablakon, néztem az elsuhanó tájat, és megtöltöttem ezt a tájat emberekkel, történetekkel. De mivel anya vagyok, megtanultam azt is, hogy bármikor tudjak fejben írni: főzés közben, játszóterezés alatt, vagy amikor a két lányom fojtogatva ölel, és csak hörögni tudok a szeretetüktől.

SzN: - Bármit írsz, abban nagyon otthon vagy, a nyelviség mintha igazi tereped lenne, egyszerre tudsz minimál lenni az ügyekben, puha, selymes, ázsiai és mágikus A Fehér Hercegnőben, svédesen és magyarosan szellemes a Grétában, hogyan szabadítod fel a nyelv általi determináltságot ennyire, miközben a témák súlya marad, semmi sem süpped vagy felszínesedik el?

FP: - Szerencsés vagyok, mert olyan családban nőttem fel, ahol mindenki szóvicceket gyártott a nagyanyámon keresztül, apámon át a bátyámig, ezért elég erősen belém ívódott, hogy a nyelvben mennyi lehetőség van. Úgy ébresztettek tiszteletet a nyelv iránt, hogy közben szinte tiszteletlenül bántak vele.

SzN: - Van kedvenced, példaképed a magyar és külföldi (gyerek)irodalomból?

FP: - Nagyon szeretem a felnőtt meséket, mint amilyeneket Balázs Béla is írt, vagy a szürreális, misztikus történeteket, melyek már szinte mesék, mint amilyenek Lázár Ervin egyes felnőtt szövegei. Magyar gyerekkönyvekből most nagy kedvencem a Sötétben látó tündér, és az Irijám és Jonibe. Külföldi könyvek közül Sven Nordquisttől a Hová tűnt a testvérem, és Emmanuelle Houdart-tól A Lilou tündér csodálatos utazásai. Ez utóbbi illusztrátornő nagyon megfogott.

SzN: - Ha jól tudom, nagy családból jössz, mennyire determinál ez?

FP: - Igen, elég nagy a családom, rengeteg izgalmas karakterrel. Szinte mindenki mesébe illő figura. Mind a felnőttek, mind a gyerekek inspirálják a gyerekszövegeimet.

SzN: - Milyen újonnan megjelenő munkáid vannak mostanában? Milyen terveid vannak, és szeretnél-e valakivel új könyvet, van-e olyan konkrét vágyad, hogy kivel készüljön el új köteted?

FP: - A könyvhétre jelenik meg az ügyek harmadik része, a Doki-ügy, amit még lehet, hogy én is gyakran fogok használni, mert Léna mostanában fél az orvosoktól. Ugyanekkora jön ki az Azurro is Dömsödi Zsolt képeivel, mely kiskamaszoknak szól. Az év vége felé várható lesz a Bögreúr, a Lámpalány folytatása. Jövőre pedig olvasható lesz az aranyvackoron feltűnt szöveg, A csodálatos szemüveg Herbszt Laci képeivel, illetve a Maja tizenként babája, melyet nagy örömömre Szegedi Kata fog illusztrálni.

SzN: - Milyen könyvekkel készülsz ebben az évben?

FP: - Idén három nagyon érdekes könyvön dolgozom, és remélem, az olvasók ugyanannyira fogják élvezni őket, mint amennyire én szerettem foglalkozni velük. Az egyik könyv a Pozsonyi Pagonynál megjelenő Maja tizenkét babája, amely Balatonfüred egyik villájában játszódik, és a régi idők nosztalgikus báját idézi fel. Majának, a főszereplő kislánynak tizenkét dühös babát kell kiengesztelnie, ami kedves lényének köszönhetően könnyedén sikerül neki, majd nagyon izgalmas kalandokba keveredik az új barátaival. A kötet különlegességét az adja, hogy az illusztrátora Szegedi Katalin lesz, akinek rajongok a képeiért, mert nála a varázslat teljesen magától értetődő valami: a csoda szinte a hétköznapi élet része. Nagyon kíváncsian várom, hogyan kelti életre a figurákat. A másik könyv A csodálatos szemüveg lesz a Naphegy Kiadónál, amely az előző Aranyvackoron kapott különdíjat, és arról szól, hogy egy csodálatos szemüveggel, amely egyfajta pozitív beállítódást szimbolizál, még a város legcsúnyább épületei is csodálatos valaminek tűnhetnek. A főszereplő az életvidám kicsi Kovács Áron, aki egy piros gördeszkán közlekedik mindenhová. A könyv jórészt Budapesten játszódik, és Budapestnek azt a mesés oldalát mutatja meg, amelyet sokszor sajnos nem látunk meg. A kötet képeit Herbszt László készíti, akinek izgalmas, egyedi stílusa új színt hozhat majd a magyar gyerekkönyvek világába. A harmadik könyv egy személyre szabható digitális könyv lesz, a Passion to read sorozat része, amelyben Berg Judit, Lackfi János és Bartos Erika is részt vesz többek között. A vizek népe című könyvet Gyöngyösi Adrienn fogja könyvvé álmodni, akivel nagyon szeretek együtt dolgozni, a főszereplője pedig egy sirálykirály lesz, akinek a legjobb barátja meglepő módon egy halacska. Az ő különös kalandjaikról írok benne.

SzN: - Számodra mit jelent Pécs városa, van-e valami különös kötődésed hozzá?

FP: - Kedvelem ezt a várost, hiszen Pécstől eddig csak jó dolgokat kaptam. Nagyon szeretem az erős kulturális kisugárzását, és a délies, mediterrán hangulatát. Sok barátom származik Pécsről vagy Pécs környékéről, meglepően sok, ezért is szívesen gondolok a városra. Ráadásul nemrég megkeresett két nagyon kedves bábos Pécsről, Schneider Jankó és Nagy Viki, hogy bábdarabot csinálnának A fehér hercegnő és az aranysárkány című könyvemből, aminek különösen örültem, mert nagyon szeretem a bábdarabokat. Ráadásul igazi kihívás, hogy hogyan lehet egy könyvet bábdarabbá alakítani, amiben a párbeszéd, a gesztusok és a mozgás másjellegű dramaturgiát követel meg. És nekem is nagyon erős kötődésem van Csontváry képeihez, a pécsi múzeuma számomra is egy zarándokhely. A magányos cédrus gyerekkorom meghatározó képe volt, mindig úgy láttam, hogy egy fehér, kócsagszerű madár nő ki a fából, amely bármikor felrepülhet, recsegő, fatörzs-szárnyaival. Bosch misztikája lengte ezért körül a szememben Csontváry művészetét.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek