Az elveszett születésnap megtalálása - Rozi az égen

Beszélgetés Jeli Vikivel és Tasnádi Istvánnal

cimkék: #interjú #jó könyv #Nik blog

Csillagok útján keresztül és egy-két nyomdai forduló után megérkezett a Pagonyba Rozi az égen. A sikeres bábszínházi előadás most könyvformátumban is kézbe vehető, Tasnádi István és Jeli Viki írta szintén, akik a darab szerzői. Családi is egyben a könyv, hiszen a szerzőpáros férj és feleség, a könyvet pedig kislányuk születésnapjára írták. Az alkotókkal adaptációról, csillagokról, szürreálról és közös munkáról beszélgettünk...

"Apa, nem igaz, hogy üres az ég!"

- A mese a gyereketeknek íródott szülinapra. Lett belőle bábelőadás, és most lesz belőle könyv. Mi az, amin változtatni kellett a forgatókönyvhöz képest? Miben ad többet a könyves forma, és miben a színpadi?

Tasnádi István: - Először a meseregényt írtuk meg Rozi hatodik születésnapjára, aztán készült el a bábadaptáció Tengely Gábor felkérésére. Ugyanakkor a színházi előadás élményei alapján bizonyos részeket átdolgoztunk, miután megtapasztaltuk, mit szeretnek, illetve mit nem értenek a gyerekek. A prózai változat nyilván sokkal részletgazdagabb, a színházban sűríteni kellett kétszer 50 percre, ugyanakkor a bábszínház számos olyan teátrális eszközzel segíti meg a szöveget, ami lenyűgözi a gyereknézőt, és még inkább kinyitja a fantáziáját.

Jeli Viktória: - A prózai és a színpadi szöveg inspiratív módon hatott egymásra az adaptáció során. Színpadra csak akciókat lehet transzponálni, a prózai leírások a színészi játékban és a látványvilágban öltenek testet. Az első feladat tehát az volt, hogy a fontosabb akciókat megkeressük a prózai szövegben és minden más "sallangot" lehántsunk róla. Ez pedig visszahatott a prózai szövegre, és úgy gondolom, jót tett neki. Sok felesleges dolog kikerült belőle és akciódúsabbá vált.

- Végeztetek valami előtanyulmányozást, hogy valóban a csillagjegyekkel is, az asztrológiával is összekapcsolódjon a történet mélyebben, gondolok itt arra például, hogy talán nem hiába hangzik el a halak csillagjegy képében az a mondat, hogy nemcsak a szemeddel látsz és így tovább? Vagy ez egy jó alap volt arra, hogy szabadon fantáziálhassatok a földtől elrugaszkodva?

TI: - Viki foglalkozik asztrológiával, de itt most nem lehetett célunk, hogy bemutassuk a csillagjegyeket a maguk komplexitásában, legfeljebb egy-egy jellemző vonásból gyúrtuk meg a karaktereket. Ez amolyan bevezetés az asztrológiába, kicsiknek.

JV: - Igyekeztünk nem összevissza megalkotni az égi figurákat. Az asztrológiai jegyek főbb jellemvonásait mindenképpen figyelembe vettünk, ám nem volt könnyű dolgunk, hisz 12 egyenrangú epizódot és fordulatot kellett találnunk. De az "égi dramaturgia" nem mindenhol követi a "földi dramaturgia" elvárásait.

- A közös alkotás nyilván szuper dolog, inspiráló lehet együtt dolgozni és ráadásul ebben a gyereketek is benne van. Hogyan működik a valóságban a közös munka?

TI: - Megbeszéltük a történet kereteit, egyes fordulópontjait, írtunk egy vázlatot, majd felosztottuk egymás között a jeleneteket. Nagyon jó játék volt, amíg megtaláltuk a közös stílust, amiben mind a ketten élvezettel tudtunk írni. A végén persze újra átmentünk az egészen, és együtt finomítottunk a szövegen.

JV: - A dolog sokkal könnyebben ment, mint ahogyan elsőre gondoltam volna. Persze előfordult, hogy harcolni kellett egy-egy fordulatért, motívumért, de a viták sosem voltak komolyak. Az egész nagyon tanulságos és szórakoztató volt.

- A nyelvezet kendőzetlenül mai, nem riadtok meg a vicces dumáktól és vagány beszólásoktól. Végre nem egy elavult és avítt szöveget kell olvasni esti meseként! Szerintetek mit szólnak ehhez a szülők? És mit szólnak hozzá a gyerekek?

TI: - A gyerekek nagyon élvezik, ez már kiderült a bábszínházban. A lazább szülő szintén nem fog fennakadni rajta, már csak azért sem, mert ügyeltünk rá, hogy a szlengesebb részek mellett gazdag szókészletű, árnyalt narratívát használjunk.

JV: - Remélem, sikerült ebben a helyes arányokat megtalálni. De végül is még csak kezdők vagyunk a meseírásban.

- Eléggé akciódús a történet, pörög a sztori ide-oda, és nem kell különös koncepciót keresni ahhoz, hogy úgy érezzem, ez nem a felnőttek látásmódja, hanem egy gyerek utazása, akár a tudatalatti vagy titkos kis magánvilágának leképzése. Hogyan sikerült ilyen mélyre, ilyen vágyott világba felnőttként belehelyezkedni? És mennyiben volt ebben segítség a gyereketek?

TI: - Természetesen nagyon. Úgy meséltük el a történetet, ahogy Rozi szereti. Ezt volt alkalmunk kitapasztalni, amikor az alapmeséket olvastunk neki. A paráztató Andersen-mesék például nálunk tiltólistán vannak, de az Alice, akármennyire szürreális, nagyon tetszett neki az összes agyament nonszensz versikével. Szóval stilárisan és hangulatában is világos volt, hogy milyen mesét kell írnunk, ha örömet akarunk szerezni neki.

JV: - Rozi amúgy is egy igen egyenes karakter. Ami a szívén, az a száján. Ez azért is jó, mert jó sok szöveget lehet tőle lopni. Már nagyon korán elkezdett beszélni, ráadásul egy igen érzékletes nyelven. Rengeteget tanulunk tőle arról, hogy hogyan látja egy kisgyerek a körülötte lévő felnőtt világot.

- Neki hogy tetszett az ajándék?

TI: - Bírta, de azért a másik ajándék, amit a szülinapjára kapott, a tündérpalota jobban tetszett neki. Ma már azonban a tündérpalota fenn pihen a szekrény tetején, a Rozi az égen plakát meg ott díszeleg az ágya fölött – szóval nagyon büszke rá. Most már.

- Terveztek következő gyerekdarabot vagy közös munkát?

TI: - Mivel azóta megszületett második gyermekünk, Dani, minimum egy gyerekkönyvet még meg kell írnunk… De szívesen írunk! A Rozi az égen eddig rengeteg örömet adott nekünk – és mostantól, reméljük, az olvasóknak is.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek