Babaének, könyvbemutató

Kiss Ottó 2. naplója

2011. április 26.Pagony

cimkék: napló Kiss Ottó Vers

Kiss Ottó portréBabáskodik. Ez az egyetlen kifejezés, amellyel kislányunk általános tevékenységét folyamatosan illetjük. Mert mit lehet arra a kérdésre (hirtelen) felelni, hogy mit csinál a baba? Bármit csinál ugyanis, mire kimondjuk, már mást csinál. Hogy rövidre zárjuk tehát: a baba babáskodik, a baba jól van.   
Babazene. Mielőtt megszületett, tudományos alapon Vivaldit és Mozartot hallgatott, azóta viszont csorbult az ízlése. Hiába próbálgatom a Kispált vagy a Tankcsapdát, ő csak a primitív babazenét kedveli, meghallja, és nevet! El vagyok keseredve. Mi lesz ebből a gyerekből?
Babavers. Ez persze más kategória. Otthonos terület, hamar megtaláltuk a közös hangot. Ahogy a babaének esetében is. A születése utáni első napok egyikén, amikor ringattam, belekezdtem az Amúri partizánokba, jó hangosan, hogy anya is biztosan hallja a konyhában.
Apa ezt tudja, ezt hozta az iskolából.
És ezt is hamisan.
Völgyvidéken és hegygerincen át / tör előre aaa hadsereg…
A dallamról nem, de a szövegről anya is ráismert, hallottam, hogy nevetgél a konyhában. És hát a babának is tetszett, kezdett elaludni, úgyhogy lelkesen folytattam. Talán innen eredeztethető, hogy amikor kézbe fogom Borókát, és megindulok vele szerte a lakásban, igyekszem ihletet meríteni mindazon tárgyakból, amelyek körülvesznek minket.

Kiss Ottó _ babaaltató

Anya gyurmaragasztott négy állatfigurát a pelenkázó fölé. Az itt publikált költeményt fürdetés előtt a baba nagyon élvezi, mindig más állatot szed le a falról és helyez a szájába: Kisvakond, kisegér, / Elefánt Elemér. / Ez pedig a nyuszi! /  – Az meg Kukac Gyuszi!  (Lábcsörgés, köldökpötty! – bármit is jelentsen)

Persze ha babaidőnk engedi, igyekszünk anyát meglepni személyesebb költeményekkel. Némelyik szigorúan csak neki szól – anya tekintete ilyenkor transzformálódik, és a mennyezetre tapad –, aztán vannak olyanok, amelyek csak a babának, és természetesen olyanok is, amelyek mindkettőjüknek (közös költemények). Tulajdonképpen jól megverselünk mindent, és az első adandó alkalommal próbáljuk is anya tudomására hozni (Porcica, porzsák, / tűnnek a morzsák! / Mit akar apa itt, / anya épp takaritt!) De vannak titkok is, amelyeket anya nem ismerhet, ezeket a versikéket csak egymás közt lehet mondogatni, vagy halkan, suttogva, hogy anya meg ne hallja: Alszik a kacsa, alszik a nyúl, / látod, Babó, bealkonyul. /Anya is alszik melletted, / legalábbis úgy szenderget.
Anna Boróka november végén született, jó ideig ki sem tudtuk vinni a lakásból. Februárban viszont kötelező oltásra mentünk, aztán néhány napra rá olyan jó idő lett, hogy elszáguldottam vele anyukámhoz a Vár utcába. Tűzött a nap, a babakocsi repült, és ennek örömére megszületett az első közös ének, amelyet aztán anyának is előadtunk közösen (kottát sajnos nem tudok mellékelni).  

Napfényes utcán

Napfényes utcán, hóha hó,
repült apával jó Babó!
Kocsival mentek, kettesben,
Gyulán történt, nem Pesten.

Ó, ó jó Babó!
Kocsival repülni
hú de jó!

Napfényes utcán, hóha hó,
repült apával jó Babó!



Kiss Ottó - Bcsaba, felolvasás

Az olvasáshoz már szemüveg kell


Hétfőn, két nappal a Reményi József Tamás vezette könyvfesztiválos „premier” után itthon, Békéscsabán is bemutattuk A másik országot. Ezúttal Kiss László kérdezett (csak névrokon, munkatárs a Bárkában). Sokan megtiszteltek a jelenlétükkel, tele volt a Stúdiószínház nézőtere. De más meglepetés is ért: a kiadómnak, illetve a Líra és Lantnak köszönhetően nemcsak hogy megérkezett a kötet a helyi boltba, az estre is hoztak belőle bőven, kézbe lehetett venni, tapogatni és megszagolgatni a semmivel össze nem téveszthető nyomdaillatot.

A másik ország - könyvek a pulton

A másik országok gyülekezete a békéscsabai Jókai Színházban. Az estről bővebb tudósítás itt olvasható (Fotók: barkaonline)

Kedden újabb meglepetés ért: Boróka kisebbik bátyja, Kristóf fejből szavalta a Barni világot lát egyik limerikjét (Bárni Moszkvában). A hétvégén sokszor elolvasta egyedül a lapozót (még nincs öt éves), és közben azt mondogatta, hogy „tudod, ez egy nagyon vicces könyv”.
Aznap délelőtt a múlt heti interjúkat javítgattam, aztán a Könyvhét készített egész oldalas anyagot skype-on (Jolsvai Júlia), szerdán telefonon a Klubrádió (Podmaniczky Szilárd és Havas Henrik), illetve a Meseutca e-mailen (Tamás Zsuzsa). A tavaszi szünet előtti utolsó nap volt, Kristóf reggel a buszon azt mondta, ma őt is meglepetés fogja érni, és igaza lett: az óvodaudvaron csokinyuszikat és -tojásokat rejtett el a húsvéti nyúl (másra nem tudok gondolni), de olyan sokat, hogy még az idősebb báty, Bálint is talált néhányat a fűben iskola után. Csütörtök reggelre Andreának bedagadt a torka, estefelé már percenként fújta az orrát és tüsszögött, újabb közös költemény született hát: Baci, baci tarka, / se füle, se farka, /oda megyünk, hapci, / ahol tejet kapni (Beteges változat).
Péntek délelőtt ismét kirándulás volt a békéscsabai APEH-nál a babával (Andrea is elírt valami apróságot), nagy öröm ez így, betegen. Délutánra kiderült, hogy nemcsak egyszerű megfázásról van szó, anyának nagyon fájt a feje és a gyomra is. Hogy pihenjen, lesétáltunk Babóval kettesben a Körös-partra. A víz mellett ő is elaludt, csak este hétre értünk haza, így a bevásárlás szombatra csúszott, ahogy a húsvéti előkészületek hátralévő része is. Még szerencse, hogy a vonatkozó közös költeményt addigra már régen megírtuk:   

Kiss Ottó - húsvéti vershezNyuszi ül a fűben,
kicsi a fű, látom:
nagy a nyuszi nadrágja,
lecsúszna, ha felállna.

Nyuszi hopp, nyuszi hopp,
a járdára kiugrott!

Megy a nyuszi, sétál,
a két füle szétáll,
foga fehér, kilátszik,
leér nyuszi-nadrágig.

Nyuszi, hopp, nyuszi hopp,
elkapta a nadrágot!