Bármi utca, Akárki fasor

Dániel András: Matild és Margaréta, Pagony

cimkék: #jó könyv

Boszorkányos könyvekből sosem elég. Harry Potter és Fiúk kizárva! ide vagy oda, a téma még mindig garantált szórakozást biztosít az ifjúságnak. Nekem legalábbis minimum nyolcféle különböző varázslós könyvem maradt ebből az időszakomból, ezért is csaptam le azonnal az elsőkönyves Dániel András Matild és Margarétájára. – Bánáti Anna ajánlója.

Matild és Margaréta két boszorkány, még hozzá ikrek, de csöppet sem hasonlítanak egymásra. Akárcsak Moha és Páfrány esetében, Matild magas és vékony, Margaréta pedig alacsony és kerek. Matild eleven, de szeret lustálkodni, köszönés és bemutatkozás nélkül letegezi a szembejövő felhőket és kilenc lekváros kenyeret is képes megreggelizni, Margaréta anyáskodó, süt-főz, kertészkedik, takarít és betéve tudja a Banyalexikont. A testvérpár a Bármi utca és az Akárki fasor sarkán lakik egy romos, mohás, málladozó falú, látszólag lakatlan házban. Persze nem élnek egyedül: a mesékből megismerhetjük Varancsot, a narancssárga békát, Beszélő Kavicsot, a beszélő kavicsot, Vakondot, Terebélyes T. Tibort, a százéves tölgyet, Műkakukkot, Egeret és Róbertet, a felfújható gumisárkányt, akik mindannyian szívvel-lélekkel támogatják a boszorkákat, ha el kell űzni az Unalmat vagy meg kell menteni a porcicákat, szöszöket és pöszöket Margaréta porszívójától.

Öt történetet olvashatunk az ikerpár hétköznapjaiból. A bevezetőben az elbeszélő nem sokat teketóriázik, egyből felfedi, hogy a romos viskóban boszorkányok laknak, akiket valószínűleg Matildnak és Margarétának hívnak és valószínűleg ikrek: mindezt egészen különleges hangulatban, amolyan „tegyük fel, hogy” módon meséli el, vezeti az olvasó gondolatait, mintha maga az olvasó találná ki a nővérek nevét, tulajdonságait és kalandjait is. Mind az öt történet megkapó és lendületes, a leírások és a párbeszédek aránya pont jó, a humoros gonoszkodások, megjegyzések és szóviccek is („a helyzet gomoly”) jókor jönnek és nem erőltetettek.

Az eseményeket apró életképek is színesítik, például amikor Margaréta leszidja Vakondot, amiért feltúrta a spenótpalántáit, vagy amikor Róbert beszorul az ágy alá. A szójátékok és az elnevezések humorosak és ötletesek, a kedvencem Bárány Felhő volt, akit a lányok befogadnak pár napra, mert elszakadt a barátaitól, és mellesleg a Csapadék Akadémia zivatar szakára készül, de szintén jó elnevezés az Egyszerbolt és a Holnembolt is, ahol Margaréta porszívót próbál venni. A fejezetek végén nincs erőltetett csattanó vagy szájbarágós tanulság: az elbeszélő természetesen és ötletgazdagon zárja a történeteket, nem próbálja portalanításra és rendrakásra buzdítani az olvasót. Piros pont. Legközelebb az iskolájukról is szeretnék olvasni, Matild egyik megjegyzéséből ugyanis kiderül, hogy az ikrek ötösök voltak idővarázslatból. Vajon milyen lehetett az a banya- és varázslóiskola, ahova ilyen boszorkányok jártak?

Minden oldalt kisebb-nagyobb illusztrációk díszítenek, találhatunk egész oldalas képet a napkavar utáni lampionos kerti mulatságról (nem tudod, mi az a napkavar? Hát amikor a szerda azt hiszi, hogy ő a csütörtök, és se te, se a rádió, se senki nem tudja, hogy milyen nap van, de legjobb beiktatni egy pótszombatot). Ha más nem, egy apró, eltévedt légy vagy egy porcica (úgy is mint szösz és pösz) feltűnik a lapok sarkában. Matild és Margaréta hatalmas szemükkel és borzas vörös hajukkal igazán karakteres.  De a mellékszereplők is mind egyéniségek (hovatovább karikatúrák). Kedvencem Róbert, a sárkány, aki igazán szerethetőre sikerült.

Egyszóval a könyvet szépen kidolgozott és fantáziadús történetek, egyedi karakterek és hangulatos illusztráció jellemzi. Kisiskolás gyerekeknek önálló olvasásra, de kisebbeknek-nagyobbaknak felolvasva is ajánljuk.

Kapcsolódó cikkek