Black Box, avagy mennyire bolond a fiatalság?

Anna Woltz: Black box, ford. Rádai Andrea

A holland tizenévesek körében egy új láz üti fel a fejét, a Ticket, melyen öt színes csík jelzi, tulajdonosa mennyire vonzó, egészséges, gazdag, okos, illetve karizmatikus. A kártya népszerűsége töretlen, mivel így elég egy pillantás, és azonnal látható, miben jeleskedik a birtokosa. A „Ticket-gyerekek” őszintén hisznek benne, hogy a kis műanyag lapocska segít a bizonytalan kamaszoknak könnyebben boldogulni. Ezzel együtt az új trend sok problémát és vitát is létrehoz, ami felveti a kérdést a felnőttekben, valójában milyenek „ezek a mai fiatalok”? – Papp Balázs ajánlója

A népszerű, fiatal rendező, Jacob Rijn, megálmodik egy új valóságshow-t, a „Black Box”-ot, melynek célja, hogy bemutassa, hogyan gondolkodnak a „Ticket-gyerekek”, és valóban annyira önállóak-e mint ahogy ez látszik. Egy csapat tinédzsert beraknak egy házba, és egy hónapig élőben nézik, hogyan is viselkednek az új generáció tagjai egymás közt?
Anna Woltz könyve már első ránézésre is sok aktuális és állandó kérdést tesz fel. A mai ’reality show’-k értéke, a kamaszok önállósága, a mai internetes ’social media’ való életre gyakorolt hatása, mikortól számít felnőttnek valaki, ezek mind-mind elgondolkodtató, és releváns témák, melyek nem csak a tizenéveseket érdekelhetik, hanem a felnőttek, a mai „Z-generációt” megérteni akaró idősebbek számára is megragadó lehet.
Nekem, megvallom őszintén, nem tetszett a könyv. Kérdezni lehetne, „Akkor mégis miért írok róla könyvajánlót?”. A válasz roppant egyszerű: a könyv maga jó. Nem találja fel a spanyolviaszt, nem fog a következő szenzációvá válni, de mégis egy remek, tudatosan megírt, fantasztikus alapötletű regényről van szó. Nekem talán azért nem vált kedvencemmé, mivel, ahogy a Ticket is, a könyv a fiatal, 15 év körüli lányokat tekinti célközönségnek. Ez nem jelenti azt, hogy mások számára nem lehet élvezetes, sőt! A regény mindazok számára érdekes lehet, akik kicsit is nyitottak a fent leírt kérdésekre.

Ami viszont nagyon jó volt, (és szerintem ezt mindenki így fogja gondolni), az maga a tinédzserek „kultúrájának” bemutatása. A szleng remekül volt kitalálva, úgy érződött, mint ahogy a „Ticket-gyerekek” közötti beszélgetések tényleg zajlanának. Maga a Ticket is zseniális ötlet, és remekül van kivitelezve, ha holnap valaki egy az egyben átemelné a valóságba, teljesen beleillene, és valószínűleg ugyanazok a folyamatok zajlanának le, mint amik a könyvben is le vannak írva. Összességében tisztán látszik, hogy Anna Woltz jól ismeri regénye szereplőit, nem csak 20 év kényelmes távlatából „ítélkezik” fölöttük.

A könyvet mindenkinek ajánlanám, akinek a képzeletét a fenti rövid összefoglaló egy kicsit is megmozgatta, kortól, nemtől, és véleménytől függetlenül. Aki viszont egy modern Legyek Urára számít, az ne kezdjen bele, Golding zseniális művétől jelentősen elüt, hangulatban, véleményben, és a felvetett kérdések kitárgyalásának mértékében is.