Borzongjunk tovább Búbocskával!

Orbán János Dénes meséje ördöngősöknek

cimkék: #jó könyv #Hanna blog #horror

Ha az egész család horrort olvasgat, akkor a legkisebbeket se hagyjuk ki a jóból: nekik Orbán János Dénes Búbocskáját olvassuk! Erős idegzetű négyéveseknek is ajánlom, de leginkább azok a gyerekek fogják élvezni, akik már elég sok, nagy varázsmesét hallottak, és mind életkorilag, mind szövegtapasztalataik folytán szokva vannak a mesebeli kegyetlenkedéshez, de felüdülésként szívesen hallanak egy kicsit a tökéletes királyfiak helyett valami másról is.

A Búbocska ugyanis a bumfordi, groteszk és nyerítve kegyetlenkedő farce-okból és a pikareszk regényekből építkezik, mint amilyen a Simplicissimus vagy Till Eulenspiegl. Először a pokol történetével, hierarchiájával és észjárásával ismerkedünk meg, ahol természetesen a minél nagyobb aljasság, megvesztegetés, lopás visz előrébb. Éppen ez a szerencsétlensége Belzebúbnak és fiának, Búbocskának: nem ők a leggonoszabbak. Belzebúb túl régivágású, sem az államkincstár meglopásához, sem a tanárok és hivatalnokok lefizetéséhz nem fűlik a foga, csak a bűnösök megbüntetése érdekli, míg fiacskája bukdácsol az iskolában. Igaz, más is ezt teszi, de Búbocska végül a földön köt ki, hogy szerencsét próbáljon. Végtelenül naiv, így aztán folyton átverik az ördögnél is gonoszabb – mert magukat nem gonosznak hazudó – emberek, akikkel összeakad. Így kerül végül előbb a Jancsi és Juliska boszorkányához, Kombinénihez (ahol jól befalatozik gyerekhúsból és megtanulja, a boszorkák rendszertanát), majd Párméninusz mesterhez, ahol kitanulja a feketemágia csínját-bínját, ha a pokolban a korrupció miatt nem ment, hát itt, egy embertől sikerül. Éppen ez az az ember, akinek riválasa, Mefisztó fia megveszi a lelkét a Pokol könyvértés a fiatalságért cserébe – sajna a fiatalság még rondább esetében, mint az öregség, így a szerelem a szolgálóval nem jön össze, csak később, de a Pokol könyvének nagy hasznát veszi, és bosszúból vissza sem adja. Mefisztó hiába vesztegette meg a tanítót, a fia attól még, hogy jó jegyet kapott, buta, mint, a tök, és vér helyett tintával írja alá a szerződést a lélekről, amivel persze nagy galibát okoz. Végül Búbocska megoldja a pokol könyvének visszaszerzését, még mielőtt kitörne a háború, még hozzá egyszerű észérvekkel, és ezzel apja felemelkedését és Mefisztó bukását is eléri. Két riválisa, a két jelesül teljesítő iskolatárs is elbukik és csúfos véget ér (az ördög számára a legrosszabb a földi száműzetés, vagy a Mennyország, ahol folyton jól kell viselkedni, énekelgetni kell, mindent becéznek és csak zöldséget, főként spenótot esznek. Ez az utóbbi a végső érv a megtérés ellen.) Búbocska pedig elnyeri a legszebb kisboszorkány kezét, de persze nem csak a kezét, ebből nem csinálnak titkot.

A Búbocska minden szempontból nagyszerűen teljesít: megtartja a klasszikus mesekeretet, aszimpatikus és rossz sorsú hősünk vándorútra indul, ahol próbák során át eljut a helyre, ahol leszolgálva éveit teljes értékű tagjává válik a Pokol társadalmának, megtanul apja nyomán légy helyett darazsakat prüszkölni, és még a legkisebb boszorkány-kisasszony kezét is elnyeri. Közben részletgazdag és mulatságos pokológiát kapunk a felnőttek szempontjából, amiben van megcsalás, a tétre menő kártyajáték feltalálása, megvesztegetés, lopás, és a különböző földi bűnök megbüntetése. Akár az ördögök bűneiről, akár a földi bűnökről és büntetésükrőlvan szó. a leírás borzalmas és humoros (lásd gyerekevés – ezért mondom, hogy csak nem félős gyerekeknek olvassuk, vagy akik veszik, hogy ez mese, fikció, humor). Egy kis diktatúra-rajzot is nézegethetünk közben, ahogy kontraszelektíven kiválasztott tisztségviselők romlásba viszik az államot, miközben Lucier, az államfő saját gonoszságában és mindenhatóságában tetszeleg, és élvezi, hogy játszhat áldozataival (az a híres humora… sose tudni, mikor lehet nevetni és kinek). A cselekmény pedig fordulatos, gyors, minden rövid fejezetre jut egy-egy kaland és egy-egy furcsa, varázslatos vagy éppen bumburnyák szereplő, groteszk helyzet, felsülés és bosszúállás. Ez a vaskos humor és a földi és pokolbéli ostobaság, gonoszság (és amennyek unalmának) felvonultatása pedig az említett barokk utazó regények kicsiny mása. Az illusztrációban is sok részlet és ötlet van, minden fejezet végén kiszól, kommentálja a történetet – nekem az oldalak sötét, rajzos háttere kicsit sok, talán egy sima fehér papírral és sok aprósággal a margón jobban kiegyeztem volna. Mindent egybevéve azonban kellemesen pokoli a kötet.

Felnőtteknek pedig ajánlom mellé párhuzamos olvasmánynak a Faustot: ha gimnáziumban olvastuk utoljára, egészen meg fogunk lepődni, hogy mennyire friss és olvasmányos, hozzánk szóló mű. Egyáltalán nem az a poros, érthetetlen, hatalmas szövegkorpusz, aminek gyerekfejjel láthattuk.

Kapcsolódó cikkek