Van némi fogalmunk róla
Megjött a sorozat legújabb része, itt a Babaróka feladata!
Kiss Judit Ágnes most is finom érzékenységgel és természetességgel mesél nekünk egy fontos családi- és társadalmi helyzetről.
Ezúttal a kistestvér, Apróka fejlődése ad aggódnivalót és megoldandó feladatot a rókacsalád egészének. Apróka ugyanis más, fura, fordított,... egy „murci”: nem beszél, csak visít, érzékeny a hangokra és az érintésre, a játéka pedig nagyon egysíkú. Mamarókára, Apára és Babarókára komoly feladat hárul: mindenkinek újra meg kell találnia a saját szerepét a megbolydult családi rendszerben. Ki fog nekik segíteni megérteni, miért más ez a kölyök?
És vajon mire jön rá Babaróka? Mi lehet a nagytesó feladata a nem tipikusan fejlődő Apróka mellett, és hogyan vannak ebben segítségére a mesék? Ezeknek a kérdéseknek ered nyomába Nemes-Jakab Éva ajánlója. Tartsatok velünk!
– Hajó! – mutatunk rá séta közben a víz felé fordulva az azon ringatózó járműre. De vajon egy-két éves gyerekünk honnan tudja ebből, hogy magát a tárgyat neveztük meg, és nem például a színét vagy a part túloldalán magasodó hegyeket?
Minél többféle helyzetben mutatunk rá a tárgyra vagy annak valamilyen reprezentációjára (például egy képre vagy játékra), és mondjuk ki a nevét, a gyermek annál gyorsabban és hatékonyabban tudja elvonatkoztatni a konkrét élményekből azt az absztrakt jelentést, amit a „hajó” fogalma hordoz. Idővel pedig ő maga is megtanulja kimondani a megfelelő szót.
De hogyan történik ez a folyamat, vajon bizonyos gyerekeknél miért nem indul be magától és milyen feladata lehet ebben a meséknek?
Fogalmi fejlődésünk: hogyan kezdjük érteni a körülöttünk levő világot?
A gyerek folyamatos párbeszédben áll a környezetével: tapasztal, kérdez, magyaráz, befogad. Megfigyel, összehasonlít, csoportosít, különbségeket és hasonlóságokat vesz észre, így fokozatosan kialakítja a saját belső képét arról, mi hová tartozik. Megtanulja, hogy a különálló dolgok egy-egy szempont alapján összetartoznak, és ezt a nyelvelsajátítás során absztrakt kategóriákba – fogalmakba – rendezi.
Egy fogalom kialakulhat tapasztalati úton: a gyerek először találkozik a jelenséggel (egy mesekönyv rajzain, egy vízparton sétálva, műanyag játékként a fürdőkádban), felismeri ezekben a közös mintázatot, hallja és megtanulja hozzá a szót. Máskor a szó érkezik előbb: hall egy ismeretlen kifejezést egy mesében (például azt, hogy szörny), és a nyelvből kiindulva próbálja megérteni, mi lehet az.
Amikor a belső vagy külső világunk dolgainak egy-egy kategóriáját elnevezzük, tulajdonképpen lehetővé tesszük, hogy a dolgok adott kategóriájáról különböző helyzetekben és másokkal együtt is gondolkodjunk, következtetéseket vonjunk le, és újabb információkat fűzzünk hozzá. És ahogy a fogalom belső szerkezete egyre összetettebbé és részletgazdagabbá válik – akár arról, hogy mi a szörny (vagy Babarókának Mamaróka meséi nyomán arról, hogy mi a gomba), akár arról, mi a hajó –, úgy használja a gyerek egyre magabiztosabban a kifejezéseket. Egyúttal fel is térképezi azt, mi tartozik az adott fogalmi körbe, és mi az, ami jó eséllyel már kívül esik rajta.
Babarókát a sorozat első kötetében, Babaróka ajándékában úgy ismerjük meg, mint aki már folyékonyan beszél és igazán hatékony nyelvhasználó. A Babaróka cipőjében pedig egy egészen új, nem mindennapi funkcióját is felfedezi a nyelvnek: a Mamaróka által semmizésnek elkeresztelt tevékenység során Babaróka meséket kezd szőni. A világban addig még nem létező dolgokat és fogalmakat teremt a szavak segítségével: megszületik a GYÖNGYHALÁSZ, a TUJASZÖRNY, a NYÍRFAKOBOLD. Babaróka meséi töltik meg ezeket az új szavakat tartalommal.
Te is kedvet kaptál a meséléshez?
Az így életre kelt mesékkel találkozhatsz a Pagony-boltok polcain! Vagy bepakolhatod őket a kosaradba most is!
A Tujaszörny és nyírfakobold mesét itt találod!
A kalózok és a vajaskeksz pedig itt vár rád!
Miért nélkülözhetetlen és semmivel sem pótolható a fogalomépítésben a mese?
Kutatások számszerűen is igazolják, hogy még az óvodásoknak szóló képeskönyvek is változatosabb szókincset, összetettebb mondatstruktúrákat és összetettebb fogalmakat használnak, mint a mindennapi felnőtt–gyermek párbeszédek. A gyerekek a könyveken keresztül olyan nyelvi mintázatokkal találkoznak, amelyekhez a hétköznapokban ritkábban férnek hozzá.
Egy-egy történet új dolgokat kapcsolhat össze, kiemelheti egy már ismert fogalom bizonyos tulajdonságait, vagy egészen új összefüggésrendszerbe is helyezheti azt.
A gyerekirodalom tehát nemcsak új szavakat tanít, hanem új szempontokat ad a világ kategóriáinak értelmezéséhez.
Szeretnéd, hogy a te gyereked is gazdagabb szókinccsel, nyitottabban és magabiztosabban fedezze fel a világot? A közös mesélés a legjobb lehetőség erre!
Ha visszaolvasnád a korábbi Babaróka-köteteket, tedd őket a kosaradba! Itt az összeset megtalálod.
De mi történik akkor, ha ez a fogalomépítő és szótanulási folyamat valahol megakad? Miért nem beszél Babaróka kistestvére, Apróka?
Amikor a megszokott utak nem járhatóak: az alternatív és augmentatív kommunikáció
A tanulási folyamat alapja a kommunikáció: az aktív interakció és a közös figyelmi helyzetek a gondviselőkkel, kortársakkal. Természetesnek vesszük, hogy beszéddel kapcsolódunk egymáshoz, ám vannak, akik speciális támogatás nélkül erre nem vagy alig képesek. Számukra más utakat kell találni.
Magyarországon évente körülbelül 74 000 gyermek születik. Közülük megközelítőleg 600–800 újszülöttnél már a születés pillanatában nyilvánvaló a nem átlagos fejlődésmenet (például genetikai szindrómák, érzékszervi sérülések miatt). A fejlődési mérföldkövek elmaradásával – hároméves korra – a rejtettebb idegrendszeri eltérésekre, például a komplex kommunikációs igények mögött álló autizmusra is fény derül. Emiatt a teljes 0–5 éves korosztályban mintegy 6 000 – 7 500 olyan kisgyerek él hazánkban, akik számára a világról való tanulás, a fogalomalkotás és kommunikáció megszokott útjai támogatás nélkül nem járhatóak. Apróka számára sem – és családja számára sem. Ezeket az új utakat az alternatív augmentatív kommunikáció (AAK) fogalma gyűjti egy kategóriába. Nem beszéden alapuló kommunikációs forma lehet például a taktilis jelnyelv a siketvakok számára, a gesztusnyelv, a tárgyas vagy a képes kommunikáció is.
Az „aprókákat” nevelő mamarókák a korai fejlesztő központokhoz, a pedagógiai szakszolgálatokhoz és az egészségügyi ellátórendszerhez fordulhatnak, és ideális esetben itt kapnak segítéget a gyermek kommunikációjának támogatásában is. A vizsgálatok után azonban gyakran a mozgásfejlesztés kap prioritást. A kommunikációs igények támogatása a mindennapi teendők fáradságos rutinja miatt sokszor nehezen lép be a családi térbe, és megmarad a terápiás szobák falai között.
Babarókáék a flamingó vezette Csodafészekben – ahová mozgásterápiára hordják Aprókát – találkoznak először a képpel támogatott kommunikációval:
„Ami meglepte Babarókát, hogy a falakon kis képek függtek. Mindegyiken egy-egy állatkölyök látszott, amint épp felakasztja a kabátját, leveszi a cipőjét. Még a fürdőszobában is folytatódott a képek sora. Babaróka végigböngészte, sőt Apróka is érdeklődve nézte őket. Mintha valami használati utasítást rajzoltak volna oda: hogyan kell a vécére ülve lehúzni a nadrágot, feneket törölni a papírral, felöltözni, a vécét lehúzni, kezet mosni, megtörölni. Babarókát lenyűgözték a képek. Milyen vicces lenne otthon is ilyen!”És be is vezetik az otthoni környezetben: folyamatábrákkal és kártyákkal segítik a nem beszélő Apróka mindennapjait és fogalomépítését.
Szeretnéd megmutatni a gyerekednek, milyen sokféleképpen tudunk kommunikálni egymással? Kíváncsi vagy, hogyan segít Mamarókáéknak a Csodafészek? Itt tudod megrendelni az új Babaróka-kötetet!
A viselkedés mint kommunikáció
A kézzelfogható eszközök mellett Apróka családja abban is lépést tesz előre, hogy a kicsi szokatlan megnyilvánulásait kommunikációs jelzésként kezdi értelmezni:
„– A visítás… – kezdte óvatosan –, nem lehet, hogy a visítás is jelent valamit?– Naná, hogy jelent – vágta rá apa pontosan ugyanúgy, ahogy Mamaróka felvetéseire mindig. – Azt jelenti, hogy dühös valamiért."
Ez a felvetés nem olyan banális, mint amilyennek elsőre látszik. A komplex kommunikációs igényű személyek ellátásában szemléletváltást hozott a felismerés: nem lehet nem kommunikálni. A légzésritmus változása, az apró mozdulatok, a tekintet iránya vagy a viselkedéses megnyilvánulások mind a kapcsolódás formái lehetnek a nem beszélők számára. Ezek észrevétele és elismerése a beszédközpontú társadalmakban korántsem magától értetődő. Mégis alapvető feltétele annak, hogy az "aprókák" ráérezzenek a kommunikáció erejére, és a visítás helyett elindulhassanak a környezetük számára is könnyebben értelmezhető, elfogadhatóbb kommunikációs formák (AAK, esetleg akár a beszéd) elsajátítása felé.
Minden jó, ha a vége szó?
Nem minden komplex kommunikációs igényű gyerek számára lesz hozzáférhető később sem a beszéd. Babarókáék családjában azonban így alakul a helyzet. Babaróka iskolájába, a Szigetligetbe csónakkal kell átkelni. A kezdetben izgalmas utazás hamar nyűggé válik Babaróka számára. Az egyetlen, aki minden reggel lelkes marad, az Apróka:
„Reggelenként Apróka együtt kelt és öltözködött a testvérével. Mamaróka hiába győzködte, hogy maradjon otthon, velük akart tartani, és ha nem engedték, visított. Mamaróka már attól félt, a szomszédok majd azt hiszik, hogy bántják, azért kiabál szegény. (…) Állt az ajtóban, húzta a fülére a kötött sapkát, és előre hüppögött, hogy nem viszik magukkal.Babaróka egy reggel megkérdezte tőle:
– Minek akarsz velem jönni? Te nem is vagy iskolás! Még alhatnál itthon.
– Csónakázni – válaszolta határozottan és teljesen tisztán Apróka.”
A család tévesen úgy értelmezi Apróka viselkedését, hogy azt a testvérétől való elválás okozza. Apróka azonban azt jelzi a visítással, hogy neki a csónakázás fontos. Méghozzá olyannyira, hogy megérzi miatta a beszéd erejét és kimondja élete első szavát: "csónakázni". Az írónő nagy érzékenységgel "felismerteti a családdal" a helyzet kommunikációra ösztönző erejét, minden reggel megkérdezik tőle:
„– Itthon maradsz, vagy jössz csónakázni?– Csónakázni – vágta rá Apróka vigyorogva. Nagyon tetszett neki, hogy egyetlen szóval az egész családjának ekkora örömet szerez. De még jobban tetszett neki a folyó, az evezés, még a mogorva vízipocok is.”
Apróka az ismétlődő utazások során sajátítja el a további szavait épp a keveset beszélő, szigorú révésztől, a vízipocoktól: „grósz” és „baum”. A belső motiváció és az ismétlődő élethelyzetek együttesen segítik megszületni az első szavakkal is megragadható fogalmakat.
Átrendezett hangsúlyok: a FELADAT és a MURCI
A mese egyik kulcsfogalma a címben is szereplő FELADAT. A könyvben Babaróka és a család hosszú utat jár be, hogy ez a fogalom egyre cizelláltabb módon segítse a mindennapjaikat. Kezdetben Babaróka a „feladat” fogalomhoz a felnőttek értelmezését veszi át: úgy érzi, az ő feladata vigyázni Aprókára, míg anyukája a Kölyökőrzőben beszélget; az ő feladata elterelni a kistesó figyelmét az orvosnál, vagy segíteni neki a játszótéren. A feladat ilyen értelmezése azonban nem feltétlen segíti Babarókát és a családi szerepeket is felborítja. Ezt Mamaróka észre is veszi. Megérzi a saját felelősségét, bocsánatot kér Babarókától, és így szól:
„Apróka sosem lesz a te feladatod. Te vigyázz csak saját magadra! Én pedig mindent megteszek, hogy Apróka is megtanulja, hogyan tud magára vigyázni.”A „feladat” szó addig ismert jelentése – mint a saját igényekről való lemondás terhe – a nagytesó számára így új tartalommal gazdagodik. Babaróka lassan ráébredhet, hogy a FELADAT kategóriába beletartozhat még valami, ami ugyanúgy a fordított, más, fura, ... murci testvéréhez való kapcsolódást jelenti és éppúgy támogatás, mint a korábbi, de amibe sokkal többet rakhat a saját képességeiből, saját értékeiből. A Babaróka feladata abban zseniális, hogy úgy rendezi át a FELADAT fogalom hangsúlyait, hogy nem definiálja újra szót, nem törli el a korábbi jelentéseit, hanem újabb réteget épít hozzá. És mi az, amiben Babaróka igazán maga lehet és amiben a különleges testvéréhez is tud kapcsolódni?
„Eszébe jutott az előbb mondott esti mese, és azon kezdte törni a fejét, hogyan tudná folytatni. Úgy, hogy Aprókának a legizgalmasabb legyen. Hogy nevessen. És hogy beleszóljon. Nincs is ennél izgalmasabb feladat! Hirtelen nagyon hálásnak érezte magát, hogy van egy testvére, akinek mesélhet. Egy tesó. Bármilyen murci is."Nevek a fura másféleségre: a szavak teremtő ereje
Mamaróka érzi, hogy Apróka fejlődése eltér a megszokottól, és hogy a sok különálló tünet egyetlen közös mintázatban nyerhet értelmet. Egy író kreativitásával hoz metaforát a borkészítés világából: a murci szót. A szó eredeti jelentése az erjedésben lévő, tejszerű, zavaros bor: átmenet a must és a kész bor között. „Olyan fura íze van, és furán pezseg. Nagyon finom, csak máshogy!” – mondja róla Mamaróka. A mesében a kifejezés új értelmet nyer: Apróka sajátos működésének keretévé válik.
A pezsgés, a zavarosság és a kategóriák közötti lét képe olyan tulajdonságokat kapcsol össze, amelyek korábban különálló jelenségeknek tűntek: , a hangérzékenységet, a visítást, a monoton játékot és a kommunikáció sajátosságait. A murci itt nem pusztán megnevez valamit: a metafora tapasztalatokat rendez egységbe. Az egymástól távol eső jelek egyetlen érthető alakzatban válnak láthatóvá általa.
Ez a kifejezés a laikus füleknek éppúgy szokatlanul csenghet, mint a diagnosztika szakkifejezései – a neurodiverzitás, a komplex kommunikációs igény, az autizmus vagy az atipikus fejlődés. A murci szó azonban egy olyan gyengéd kategória, ami nem elhatárolja, hanem közelebb hozza Aprókát a családjához és az olvasóhoz.
Talán éppen ezért olyan fontos, hogy milyen történetekkel és képekkel töltjük meg a gyerekek fogalmait.
Kiss Judit Ágnes könyvei megmutatják, hogy a jó mesék nem lezárják vagy beskatulyázzák a fogalmainkat, hanem kitágítják azokat. Megtanítják a gyerekeknek (és a szülőknek is), hogyan lehet egy szokatlanul viselkedő vagy nem beszélő emberhez megértéssel és nyitottsággal közeledni.
A társadalmi elfogadás felé vezető út ott kezdődik, amikor a címkéink mögött meglátjuk az egyedi élményt – azt a bizonyos belső pezsgést, ami lehet, hogy más, mint a megszokott, de a maga teljességében értékes és szerethető és megtaláljuk azt, ahogyan a saját képességeink szerint a legjobban tudunk kapcsolódni hozzá.
Ezért a jó mesekönyvek nemcsak a szókincsünket gazdagítják, vagy szórakozást kínálnak, hanem fogalmi rendszerünket is építik, a fogalmaink szerkezetét cizellálják.
A Babaróka feladata ebben ad felbecsülhetetlen segítséget: megtanít minket arra a nyelvre, amellyel közelebb kerülünk a világ összetett sokféleségéhez és nem eltávolítjuk azt. És ezzel mindannyiunknak van feladata.
Szeretnél te is mélyebben kapcsolódni a gyerekedhez a meséken keresztül? Vagy megmutatni neki, milyen sokfélék és értékesek vagyunk? A Babaróka feladata nemcsak egy csodás esti mese, hanem kapu egymás megértéséhez.
Ismerjétek meg Ti is Apróka és Babaróka legújabb kalandjait! Tedd a kosaradba a Babaróka feladata című könyvet erre a linkre kattintva!
