Csiperkéék akcióban

cimkék: #jó könyv #Hanna blog

Ezt a könyvet magamnak vettem ki a könyvtárból. Annyira tetszett a címe és a címlapja, hogy muszáj volt elovlasnom. Hogy azért lett a gyerek jelenlegi kedvence, mert kategorikusan közöltem, hogy az enyém és vigyázni kell rá, azt nem tudom, de ha nem lenne jó a mese, akkor nyilván ez maximum egy olvasáshoz lenne elég, mi pedig szinte naponta együtt töltünk egy kis időt Csiperkéékkel, és csak az vált ki némi zúgolódást, hogy nem vagyok hajlandó egyben elolvasni az egészet. Ez a könyv ugyanis túl izgalmas és érdekes ahhoz, hogy meg kelljen várni vele a másnap reggelt.

Allan Ahlberg 70 éves, az angol gyerekirodalom nagy öregje, számos könyve szinte minden angol polcán ott van (emlékszünk a Kis kukac könyvre? azt is ő követte el). Meséit részben első felesége, Janet Ahlberg illusztrálta, a Csiperke-sorozat ötletekkel és mozgással teli rajzai Katharine McEwent dicsérik.

A könyv zsánere: kisgyerekkrimi. Mindkét kötetben rejtélyes bűneset történik, sőt, nem egyszerűen történik, hanem belelép a Csiperke család hétköznapjaiba. Amelyek teljesen hétköznapiak, attól még, mert Csiperke néni taxisofőr, Csiperke bácsi alkalmi munkákból él (hogy miért veszi fel az összes ruháját, azt nem árulom el), a gyerekek iskolájában pedig, khm, nem a szakszerű és széleskörű oktatás van középpontban, de legalább számtalan hasznos dolgot meg lehet tanulni – például hogy hogyan kergessünk egy betörőt őrületbe, mit csináljunk, ha túszul ejtenek vagy hogyan derítsünk fényt egy sötét bűnügyre. Persze a cselekményt leginkább a véletlenek alakítják, melyek egymás felé terelgetik a szereplők útját. Ennek megfelel az elbeszélés szerkezete is: minden szereplő, a mama, a papa, a gyerekek és a macska, Minyon is egy-egy cselekményszállal szállnak be a gombolyagba , és minden történetszál kap pár bekezdést, majd jön a következő, így szépen párhuzamosan derülnek ki a különböző történetdarabkák, hogy végül összeálljon a kép, kiderüljön minden és a teljes család közreműködésével lelepleződjön a bűnöző. Ez a harmonikus család nem gügyög, de nem is kékharisnya, akciós kukoricát eszik este és tévézik, de ugyanakkor beszélget és együtt van, és mindkét történet végén nagy ölelésben egyesül.

A szöveg tele van humorral, apró kiszólásokkal, megszemélyesített tárgyakkal, melyek ironikus fénybe állítják azokat a bizonyos normális hétköznapokat. Az illusztráció kiegészíti és magyarázza a szöveget, keresgélhetjük benne a tárgyakat és bizonyítékokat. A kevés, nagybetűs szöveg és a jó történet alkalmassát teszi olvasnitanulók első egyéni olvasmányává is.

Az első két kötet, Csiperke bácsi az összes ruháját felveszi és Csiperke néni mindenfélét nyer 2005-ben és 2006-ban jelent meg a Könyvmolyképző jóvoltából Rakovszky Zsuzsa fordításában. Sajnos a harmadik és negyedik kötet, a gyerekek és a macska főszereplésével, melyek angolul The Children Who Smelled a Rat és a Cat Who Got Carried Away címen jelent meg, nem kapható magyarul – de reméljük a legjobbakat.

Kapcsolódó cikkek