De hová tűntek a malacok?

Alexandra Fischer-Hunold: Malaclopás a Kedvenckertben

cimkék: #kritika #jó könyv #állatok #detektív #kaland

A Malaclopás a Kedvenckertben címéről rögtön Nógrádi Gábor klasszikusa, a Gyerekrablás a Palánk utcában ugrott be - összecseng a két cím. Ám a belelapozás hamar felnyitotta a szemem: szó sincs semmiféle hasonlóságról – míg Sódervári báró kalandjai éppen csak középszerűnek minősíthetők, addig Nógrádi könyvét élvezetes bármikor újra és újra végigolvasni akár felnőttek, akár gyerekek vagyunk.

De térjünk vissza a malaclopáshoz. Az alaphelyzet adott: két testvér – Laura és Maxi – rajonganak a kicsi és nagy állatokért, ezért édesapjuk engedélyével ellátogathatnak a Kedvenckertbe, ahol egy teljes napig más, kiválasztott gyerekekkel együtt apró jószágokat etethetnek, kényeztethetnek, kuckót építhetnek nekik. Jó mókának ígérkezik a tengeri malacokkal, nyulakkal, fehér patkányokkal foglalatoskodni, a baromfiudvart takarítani. A vidám látogatás másnapján azonban kiderül, hogy eltűnt néhány tengeri malac, majd a következő napon továbbiak. Nyomozás kezdődik Wallatoe felügyelő irányításával (mely név valószínűleg Tandori zsenialitásának köszönhető), a gyerekek pedig nyakig benne vannak a bűntényben. Ami persze nem is bűntény, hiszen Laura és Maxi barátaik kezdeményezésére maguk válnak malactolvajokká, hogy a Kedvenckert bezárásával az apró állatkák ne kerüljenek az állatkerti oroszlánok tányérjára, vacsorára.

A kisállat-menekítőket segíti a piperkőc Sódervéri Sherlock báró is kutyusával, Lilivel. Ők tökéletesen passzolnak egymáshoz, és hasonlóképpen rosszul tűrik a bezártságot egy titkos ajtó mögött található elfeledett szobában rengeteg tengerimalaccal, valamint nyúllal összezárva. Vajon lebuknak a gyerekek? Hogyan kerülnek biztonságba az apró kedvencek? Kik segítenek és kitől kell tartani a malackedvelők csoportjának? A könyvből kiderül minden.

A gyerekregény nyelvezete nem nyűgözött le. Egyszerű, talán túl egyszerű. Tényleg nem tudom, mi volt a szándéka az írónak, Alexandra Fischer-Hunoldnak; az hogy az épp olvasni tanulóknak könnyítse meg a helyzetét a nyelvi fordulatokban szegény-szerény írással, vagy a kiskamaszokat segítse hozzá, hogy visszatérhessenek néhány évvel ezelőtti önmagukhoz és gondtalanul örülhessenek az egyszerű mondatoknak. Néhány üdítő szösszenet azért található a a műben, melyeket Tandorinak köszönhetünk minden bizonnyal. Örömömet leltem az olyan sorok olvasásában, melyeken jót lehetett mosolyogni, olykor nevetgélni, mint a „Volt neki csípője, szép széles. Szekrény méretű.” vagy a báró alakjáról néhány szerkezet: „Szélfútta parókája félrecsúszva, csipke kézelője, nyakravalója rendetlenül…”, valamint a már korábban említett Wallatoe felügyelő pompásan kitalált neve.

Pontosan kinek ajánlanám? Kezdő olvasóknak, talán 7-8 éveseknek, akik szomjaznak már egyfajta izgalomra, de még nincsenek felkészülve egy valóban kalandos könyv fordulatos soraira.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek