Dudorászós versikék

Kiss Ottó: Régi kincsek

cimkék: #jó könyv

Ez a könyv nem pöttyös. Próbáltam visszaemlékezni gyermekkorom meghatározó könyveire, és csak ennyi jutott eszembe róluk: pöttyösek voltak. Nos, Kiss Ottó könyve nem pöttyös ugyan, de ugyanannyira a szívemhez nőtt, mint a régi kedvencek. Nem csak az én régi mesekönyvemtől tér el a legújabb Kiss verseskönyv, hanem a megszokott Kiss Ottó verseskötetektől is. - Németh Dorka ajánlója

Kiss Ottó az idei karácsonyra különleges ajándékkal kedveskedik az olvasóknak: a szabadversek után megmutatja, hogy kötött formákban milyet is tud. Fantázia, kedvesség, humor és Barni medve. Ez a Régi kincsek.

Már első látásra is igényes könyv benyomását kelti, a méret pont kényelmes, a borító figyelemfelkeltő, a versekhez sikerült jó illusztrációt és színvilágot is választani. A képek, Takács Mari munkái, tényleg egy régi világot idéznek, régi kincseket, illeszkednek a szöveghez, összekapcsolják a hosszabb mondókákat. A festett, kicsit elkent figuráknak és stílusnak jól áll a matt papír.

Mondókák. Leginkább erről van szó. A kötetben szereplő szövegek többségét  nem versnek nevezném, hanem dudorászós versikének. Mondókaként pedig nagyon is megállják a helyüket. Vajon mi a különbség mondóka és a vers között? Nem tudok arról, hogy létezne bármilyen műfaji meghatározás, a határ megfoghatatlan. A szövegek többségéről viszont el tudnám képzelni, hogy az jövendő ovis nemzedékek kántálják hazafelé egy túró rudival a kezükben, ezért gondolom, hogy a könyv értékes és maradandó.

A versikék ritmusosak, mormolhatóak, könnyen megjegyezhetőek, fülbemászóak. A rímek változóak, néha egészen bugyuták, máshol ötletesek, játékosak. Kicsik és nagyok egyaránt könnyen megjegyzik, bizonyos mondatok nekem is időről-időre eszembe jutnak. Gyakran a mondatok egyszerűsége és tömörsége lepheti meg az olvasót (Holle anyó, Szép Oláhné).

Kiss Ottó is a szokásos gyerekmotívumokkal dolgozik: medve, csoki, villamos, mindenféle állatok, csoki, anya, puszi és megint csoki. Ez nem baj, hiszen minden gyereket ugyanaz érdekel és foglalkoztat (nagy vonalakban természetesen), nem is várjuk el, hogy sokat mondó, mély filozófiai fejtegetésekbe menjen bele az alkotó. Ám néha azért jól esett volna, ha egy picivel több történetet mondd el, és kevesebbet ismétel. (Az Anya dadog minderre nagyon jó példa.)

Az Iván öt József Attila átirat különösen érdekes lehet a felnőtt olvasók számára. A Szép állatok című versnek pedig kortárs referenciája van: olvasása közben végig Varró Dániel bekakiló-bepisilő krokodilja járt a fejemben. Hiába, a kortársak is hatnak egymásra.

Meg kell említenem, hogy minden dicséret ellenére a könyvnek van pár gyenge pontja (ilyen például az Anya dadog és a Délutáni dobozolás), mely kissé talán untathatja az olvasót. De mindezt megbocsátjuk, amint továbblapozunk, amint eljutunk a Régi kincsekig, a Képmadárig vagy a Tegnap este című versig. Nem csak gyerekversként, de a felnőttek világában is megállják a helyüket, játékosak, mégis van mélységük, amit esetleg a szülők is élvezhetnek. E két vers mellett még kiemelném a Jó kövér királyfit, ami egy egészen kerek történetet mond el humorosan, nem „szájbarágós” és nem is népmesés stílusban.

A Régi kincsekkel Kiss Ottó bebizonyította a kicsiknek, hogy igenis tud „rendes” verseket írni, nemcsak szabadverseket. Ezek a mondókák a szívemhez nőttek, a rádióban játszott dalok után van valami új, amit mormolhatok magamban.

Olvasását kötelezővé tenném nem csak otthon, de az óvodákban is.

Kapcsolódó cikkek