Ebben minden van

Bátky András -Takács Mari: Morci

cimkék: #jó könyv #Vera blog #gyász

Ez volt a tíz éves fiam első megjegyzése, miután elolvasta a Morci című könyvet. Aztán hiába kértem, hogy mégis fejtse ki bővebben, csak nézett rám tágra nyílt szemekkel, ugyanúgy, mint Morci a könyv piros borítójáról. Mit nem lehet ezen érteni?- ez volt a szemében.

 

Nagy rácsodálkozás a világ óriási és egészen apró dolgaira - egy mondatban talán így foglalható össze a könyv lényege. Igazából érdemes egy hatalmas lélegzettel felolvasni a könyvet, aztán sóhajtsunk egy nagyot. Mert ez a könyv valójában arról szól, hogy hogyan magyarázzuk el, dolgozzuk fel és próbáljuk megérteni-megértetni a legfelfoghatatlanabb dolgot, azt, ha valakinek gyerekkorában hal meg az anyukája. Mert hiába találkoznak már az ovisok filmen, híradóban sokkoló képekkel, vagy szembesülnek mondjuk a nagyi halálával, mégiscsak ez a legutolsó dolog, amire egy gyerek gondol. Legalábbis ezt remélem. Bátky András és Takács Mari igazán közös könyve a tavalyi Aranyvackor pályázatra íródott, melynek témája a változás volt. A pályázat elnyerte a General Press Kiadó különdíját, az ő gondozásukban jelent meg a könyv. Író és illusztrátor nem találhatott volna jobban egymásra, hiszen a lírai szöveg tökéletes összhangban áll az illusztrációk meleg tónusával. A kötetet nagyon jó kézbe venni (én mondjuk alapból szeretem a nagy alakú könyveket), hosszasan lehet szemlélgetni a hatalmas rajzokat. Evidensnek tűnhet a témaválasztás, hogyha változás, akkor legyen az az évszakok örök körforgása, de persze a könyv jóval túl mutat ezen.

Morci már az első oldalon rácsodálkozik a hóra, mert még sosem látott ilyet, és ebben a Morci számára teljesen új szituációban vetődik fel a könyvön végigvonuló motívum: " Apa, a dolgok olyan könnyen változnak át valamivé."- Miből lesz a hó, a hidegből hogy lesz meleg, a tejből kakaó, miért jelentenek néha mást a szavak? Ezer kérdésre keresik közösen a választ, apa és fia, és közben eltelik egy év: a télből tavasz lesz, aztán nyár, és így tovább. Kettejük nagyon zárt, bensőséges világa a gőzölgő kakaó és a melegszendvicsek hétköznapiságából tágul egyre szélesebbé, és ahogy Morci a körülötte folyamatosan átalakuló világ változásaira keresi a választ, úgy sejlik elő a történetből finoman, hogy anya elment. Meghalt. Nem derül ki, miért, hogyan, de ez nem is fontos. Az anya hiánya ott bujkál Morci mélybarna szemében, a gyász feloldására csak a hosszú meghitt beszélgetések maradnak apával, hogy megértse, miért van szükség a változásra, még ha az nem is mindig jót jelent. A végkövetkeztetés pedig? Minden változás szükségszerű és minden változásnak meg van a maga helye és ideje, még ha fáj is. A feloldást pedig a saját emlékezetünk jelentheti csak.

Az átalakulás több síkon jelenik meg a könyvben, egyrészt az évszakok örök körforgásában, ami hálás téma, hiszen egy mindig kíváncsi ovis gyereknek roppant érdekes, hogy miért lesz a hóból víz, vagy miért bújik elő tavasszal a hóvirág. A négy évszak négy egységet alkot a könyvben, ahogy haladunk előre a télből a nyár felé, úgy tesz fel egyre okosabb kérdéseket a nevéhez méltóan örökké morcosan elégedetlenkedő és mindenben kétkedő kisfiú, míg végül az ősszel elpusztult madár teteme felett eljut odáig, hogy akkor hol van most anya, és egyáltalán emlékszik-e még rá? Másrészt az idő előrehaladtával látjuk Morci belső átalakulását is, aki szép lassan megérti a körülötte történő szükséges jó vagy rossz változásokat. Az érthetően szintén szomorkás bölcs apa és Morci viszonya fokozatosan mélyül, talán a felnőtt is megkönnyebbül, amikor a könyv végén kimondja végre, hogy anya meghalt, így próbálja meg feloldani saját gyászát is. Nem mindenre lehet egzakt módon válaszolni, de az biztos, hogy aki meghal, az mégis megmarad bennünk olyannak, amilyennek szerettük. Ez a könyv és Bátky András válasza, és ha túl direktnek is hallatszik, higgyük el, hogy egy gyerek számára ez az egyetlen elfogadható és felfogható válasz.

Gyönyörűen szomorú és szomorúan gyönyörű könyv, melyben nincsenek felesleges mondatok, a kristálytiszta szövegben néha felbukkannak első olvasatra talán szokatlan, de emellett érdekesen izgalmas szókapcsolatok, mint "vaktiszta vanília, csöndbarna csoki és eszetlentpiros eper", ám ismerve Bátky András stílusát ezen nem csodálkozom.

Takács Mari érzékeny rajzai meg egyszerűen lenyűgözőek. Hatalmas, egész oldalakat betöltő levegős, lényegre törő képek, gyönyörű színek, pirosak, barnák, narancssárgák. Morci és apukája a hóban, vagy a medence szélén, a világ legfinomabb melegszendvicse, óriási bögrék és jókora fagyis tölcsér. Mindez nagyon együtt van a szövegből fakadó mindennapi valóság és lét-nemlét filozófia kérdéseivel.

Visszakanyarodva az én tíz éves fiamhoz, lassan megértem, miért mondta azt a bizonyos első mondatot. Mert ebben a könyvben valóban minden benne van, de még annál is több. Új dimenziókat nyitott ez a könyv neki is, ahogy sokat segíthet minden gyereknek 6 éven felül, mert őket is foglalkoztatja a halál, az elmúlás, a gyász gondolata és a megváltoztathatatlan elfogadása.

A könyvet szép csendben tegyük majd a karácsonyfa alá.

 

Kapcsolódó cikkek