Egerek és sárkányok

Interjú Kálmán Anna illusztrátorral

2011. május 29.Papp Eszter

cimkék: interjú Vera blog Eszter blog

annaHat éve indult minden. Én akkor álltam be a Pagony pultja mögé, Anna pedig akkor kezdett el az első Ruminin dolgozni. Nappal a Pagony irodavezetőjeként dolgozott, éjjelente pedig kitartóan rajzolta a karaktereket. Mikor kezembe vettem a kötetet, olyan hihetetlennek tűnt, hogy Anna mindezt munka mellett hozta össze. Azóta sok minden változott. A Pagony is, mi is, Rumini is, Annából pedig profi illusztrátor lett.

Annát Szollár Verával kérdeztük többek közt a kezdetekről, munkamódszeréről, na és persze az új Ruminiről.

Papp Eszter: Ha visszatekintesz a kezdetekre, 2006-ra, az első Ruminire, akkor hogyan látod, mi változott azóta benned, a rajzaidban, a könyvhöz való viszonyodban?

Kálmán Anna: Az első Rumini a legelső könyv volt, amit valaha illusztráltam. Azelőtt ennél sokkal kisebb és más jellegű munkáim voltak, úgyhogy egyszerre rémültem meg a feladattól meg iszonyúan örültem is neki, mert régóta szerettem volna mesékhez rajzolni. Közben meg az egészet nem hittem el, hogy végre tényleg rajzolni fogok egy igazi covermesekönyvhöz. De abban biztos voltam, hogy ezt akarom csinálni, úgyhogy az egész nagyon izgalmas volt. A vele járó feladatok egy részében nem volt még tapasztalatom, és nem tudtam, hogy hogy tudok megoldani ilyesmit. Például egész oldalas képek vagy borító. Emiatt jó sok időbe telt, mire egy-egy lépést megtettem, mert a lehető legminimálisabbra akartam szorítani a dolog kísérleti jellegét. Azóta az változott leginkább, hogy már jóval magabiztosabban nyúlok egy ilyen nagyságú munkához, és ezt a rajzokon is látom. A könyvhöz való viszonyom meg úgy változott, hogy azon kívül, hogy az első igazi egész mesekönyv, amit én illusztráltam, és ettől nekem van egy furi mágikus jellege, az egész pályámat a Rumini indította el. Rengeteg dolgot rajta keresztül tanultam meg, és mindig jó nehéz végigcsinálni, de egy csomó örömöt meg megerősítést is jelent. Szóval jó nagy kihívás, hogy mindig egyre szebb meg jobb legyen, nagyon izgalmas, és egyre büszkébb vagyok rá.


P.E.: Milyen volt a Galléros Fecó naplóját illusztrálni a Ruminihez képest? Hogy lehet ilyenkor kikapcsolni a profi illusztrátort, vagy kell-e egyáltalán? A Rumini-könyvek nem kísértettek közben?

K.A: Nagyon élveztem, hogy Fecó képében rajzolok. Szuper jól esett firkálni meg “elrajzolni” a dolgokat, úgyhogy elég gyorsan el tudtam hagyni a korábbi Rumini rajzokat. Fecó elront, ismétel, félbehagy rajzokat, meg akkor csinálja, ha kedve van hozzá. Az a különbség, hogy sokkal lazábbra lehetett venni Fecó naplójának a képeit, nincsenek benne nagy kompozíciók, és a figurák is nagyon gyorsan készültek. Szóval nem kísértettek a Rumini-könyvek, inkább Fecó rajzai kísértenek most, de ennek nagyon örülök.

P.E.: Hogyan állsz neki az illusztrálásnak? Hogyan döntöd el, hogy mit fogsz megrajzolni?

K.A.: Elolvasom a szöveget, és közben azonnal eszembe jutnak képek. Ezután viszont azokra a részekre koncentrálok, ahová tudom, hogy a könyv felépítése miatt rajznak kell kerülnie. Ezt úgy értem, hogy egy fejezeten, meg az egész könyvön belül a rajzzal elválasztott szövegrészek méretének nagyjából egyenletesen kell eloszlania. Tudom előre, hogy kb. hová kell kerülnie illusztrációnak, és oda találok ki valamit. De egy csomószor van, hogy a szövegben máshol is megtetszik valami, és akkor azt is betesszük.

P.E.: Berg Judittal mennyire egyeztetsz munka közben? Szoktak lenni kérései, javaslatai?

K.A.: Folyamatosan küldöm neki a kész rajzokat végig, és ha bármin szeretne változtatni, azt rögtön megbeszéljük. Amikor pedig van egy-egy jelenet, amit mindenképpen szeretne rajzzal ellátni, vagy olyan szereplő, akit konkrétan elképzelt, és fontosnak tartja, hogy úgy jelenjen meg, akkor ezeket előre egyeztetjük. De egyébként a legtöbb rajznál szabadon eldönthetem, hogy melyik jelenetről szóljon, vagy milyen legyen a karakter, aki rajta van. A térképeknél és a borítóknál viszont mindig együtt találjuk ki, hogy pontosan milyenek legyenek. Sőt, a térképeket az útvonalakkal, irányokkal, feliratokkal Judit mindig megrajzolja, és én annak alapján csinálom meg az előzéket.

deneverP.E.: Van kedvenc karaktered a Ruminiből? Esetleg olyan, akit különösen szívesen rajzolsz? Ha igen, ki az, és miért?

K.A.: Mindig a legutóbbi új szereplőket szeretem a legjobban rajzolni, a mostani könyvből a denevéreket, mind a két oldalról. Nem tudom pontosan megmondani, hogy miért, valószínűleg mert jól esett eltúlozni a nagyon jellegzetes alakjukat a nagy füleik, az ehhez képest kicsi arcuk, és a szárnyaik miatt. Eleve nagyon szeretem az állatokat, úgyhogy tökre örülök, hogy ennyit rajzolhatok belőlük.

Szollár Vera: Nehéz volt a Rumini 4 rajzolása? Miben tért el esetleg az előbbiektől?

K.A.: Nem, a Fecó előttiekhez képest sokkal könnyebb volt már. Abban tér el, hogy keveredik benne a Fecó naplója illusztrációinak, meg a korábbi Rumini illusztrációknak a stílusa. Ezek a rajzok sokkal lazábbak a régebbi Rumini rajzoknál, de pontosabbak és jobban kidolgozottak, mint a Fecó-képek.

Sz.V.: Neked hogy tetszett, miközben olvastad? Egyáltalán, milyen ütemben olvastad? Egyben, vagy az elkészült részleteket megkaptad előre?

denever2.jpgK.A.: Tavaly nyár vége felé megkaptam a legnagyobb részét, ami addigra kész volt. Akkor azt végigolvastam, utána pedig, amikor már haladtam a rajzokkal, újra fejezetenként. Nagyon tetszett az elejétől, hogy tök lassan indul, de végig lehet érezni, hogy mindjárt kezdődik a kaland. Az meg végképp iszonyú izgalmas szerintem, ahogy szóba kerül Fecó naplója, ami közben tényleg létezik, tavaly jelent meg. Az is nagyon tetszett, hogy vannak benne jó szélsőséges karakterek, akiket tök jó volt rajzolni.

Sz.V.: Az új karakterek rajzolása milyen kihívásokat jelentett? Ha jól tudom, sok a lányszereplő az újban, ezeket szereted?

K.A.: Az volt új velük kapcsolatban, hogy sokan már Fecó naplójában előkerültek. És amiatt, hogy akkor szó volt már róluk abban a stílusban, meg egy részüket le is rajzoltam, összekeveredett az ottani meg a Rumini-beli megjelenésük. Ez egyébként a rajzokkal kapcsolatban minden más szereplőre meg a mostani könyvre teljesen vonatkozik. Mármint, hogy mindenki kapott egy kicsit Fecó stílusából, aminek nagyon örülök. Két új lányszereplő van a mostani könyvben, Rozi és Anomália. Rozi csak a könyv legelején jelenik meg, de annyiból is látszik, hogy nem akárkivel van dolgunk. Anomália kifinomult, selyemmajom hölgy, róla sem mondok többet, de mind a kettejüket jó volt rajzolni.

 

rozi.jpganomalia2.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

Rajtuk kívül Rikárdót megrajzolni is nagyon szórakoztató feladat volt. Ő is új szereplő, akivel főleg Rumininek és Balikónak gyűlik meg a baja.

rumini


 

 

 

 

 

 

 

 

elbankaSz.V.: Kit volt a legnehezebb rajzba önteni?


K.A.: Elbán herceg alakja maradt utoljára, de nem azért, mert nehéz volt, hanem mert máshogy képzeltük el Judittal. Judit az ő karakterét vétózta meg egyedül, és időbe telt, mire olyanra tudtam alakítani, hogy mind a kettőnknek tetsszen.


Sz.V.: A sokadik kötetek során változott-e, javítottál valamit Rumini karakterén, vagy mindenki olyan, ahogy megszületett anno?


K.A.: Nem, dehát ez látszik is. Sokat változtak a karakterek, Rumini is. Nagyobb lett a füle, valamivel szögletesebb a feje, meghízott, aztán lefogyott, de a harmadik rész óta azt hiszem, már nem változott igazán. Csak nőtt egy kicsit.

P.E.: A Ruminit grafittal rajzolod, de van más technika amit szívesen alkalmazol, vagy alkalmaznál, ha lenne rá lehetőséged?

K.A.: A borítókat akvarellel csinálom, és szeretek is festeni vele. Mindig jól esik váltani mind a két irányba. Ezen kívül az akril is megtetszett, amit Vitkolczi Ildikó Walter, a falra festett sárkány című könyvénél használtam. Ami nagyon vonz még, az a pasztell, de legkevesebbet ezzel dolgoztam eddig.

tevejo

festcirkusz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sz.V.: Mi a munkamódszered? Kézzel, vagy géppel dolgozol? Sok a vázlat, vagy rögtön kész, mert a fejedben már előre összerakod?


K.A.: Kézzel dolgozom, és aztán beszkennelem a rajzokat. Vázlatokat ritkán szoktam csinálni, mert a fejemben tényleg ott van az egész kép ha nagyobb kompozícióról van szó, vagy a karakter. Leggyakrabban arcvonásokkal, alakkal, arányokkal együtt, de azt, hogy milyennek szeretném látni, azt mindig tudom. Úgyhogy ahhoz tudom igazítani, amíg kész nem lesz. Akkor szoktam vázlatot csinálni, ha nincs meg egy karakter, vagy ha sok mindennek kell elférnie egy képen, és meg kell néznem, hogy mit hova tegyek pontosan. Ez a módszer nem változott, csak most már jobban meg tudom csinálni, amit kitaláltam.

asztala.jpgP.E.: Kapcsolódik esetleg valami rituálé a rajzoláshoz, amit minden alkalommal elvégzel, amire szükséged van, hogy menjen a rajzolás?

K.A.: Leginkább arra van szükségem, hogy kiszálljak a többi dolgom közül. Gondolom, emiatt alakult úgy, hogy jellemzően éjszaka dolgozom, amikor csönd van, és máshogy múlik az idő, mint nappal. Vagy legalábbis én így érzem. Meg folyamatosan hallgatok valamit fejhallgatón keresztül, ami még egy védelmi vonal. Az biztos, hogy ez mindig megvan, és nem nagyon változott 2006 óta.

P.E.: Vannak most más munkáid folyamatban? Esetleg tervek a jövőre nézve?

K.A.: Most mindenféle egyelőre titkos dolgot tervezek/tervezünk Berg Judittal, a Ruminivel kapcsolatban, róluk még nem beszélhetek, de persze egytől egyig mind nagyon izgalmas. Ezeken kívül Vitkolczi Ildikóval is folytatjuk a közös munkát, szeretnénk megcsinálni a Walter második részét, úgyhogy nyáron elkezdünk hozzá ötleteket gyűjteni.

P.E.: Van álommunkád? Egy konkért mese, vagy könyv, amit nagyon szívesen illusztrálnál?

K.A.: Olyan munka, amire évek óta vágynék konkrétan, nincs. Inkább azt tudom, hogy milyen fajta képeket szeretnék csinálni, és ez mindenképpen olyasmi, aminek köze van szimbólumokhoz, és önmagában álomszerű. Emiatt foglalkoztat egy ideje például az Alíz Csodaországban. Vagy amit mindenképpen szeretnék egyszer csinálni, az Tarot kártya, de ez még messzebb van. Kártyákat egyébként is szívesen tervezek.

P.E.: Nemrég volt gyereknap. Ennek kapcsán a Pagony dolgozói osztották meg kedvenc gyerekkori könyveiket az olvasókkal. Neked van olyan mese, vagy könyv, ami különösen közel állt hozzád gyerekkorodban? Esetleg illusztráció? Volt olyan illusztrátor, akinek a munkáit különösen szeretted nézegetni?

K.A.: A Jamie és a csodalámpa mindenképpen, Csipike, az óriástörpe (Fodor Sándor), és a Hóember (Raymond Briggs). Rá külön emlékszem, mert végig színesceruzával van rajzolva a könyv meg a rajzfilm is, és ezek a képek megmaradtak a fejemben. És az volt a furcsa, hogy egy csomó ideig eszembe sem jutott, aztán egy pár éve beugrott valahogy. Nincs hozzá szöveg, csak a képek.

Sz.V.: A honlapod mikor indult?

K.A.: Tavaly december legelején indult, van rajta egy csomó kép minden eddigi könyvből, amit illusztráltam. Egy pár napja a legújabb Rumini képei közül is sok, itt lehet őket megnézni.