Egy csodálatos fantázia örök ragyogása

Sven Nordqvist: Hová tűnt a testvérem? - olvasónk ajánlása

cimkék: #illusztráció #jó könyv

Időről-időre, itt, a Pagony honlapján teret adunk az olvasói véleményeknek, így kerül sor ezen a héten erre az írásra. Sven Nordqvist különleges könyvét azoknak ajánljuk, akiket lenyűgöznek a szerző aprólékosan gazdag illuszrációi, szeretnek elmerülni a részletekben, imádják a különleges figurákat. És persze szeretik a pettsonos világot. - Borcsa ajánlója.

Sven Nordquist Finduszos könyveit mindannyian imádtuk, hosszú-hosszú éveken keresztül volt visszatérő vendége az esti meseolvasásoknak, betegeskedős délutánoknak, és lusta vasárnap reggeleknek. Jókat röhögtünk Pettson morgolódásain és az örökmozgó macska elképesztő ötletein. Mostanra azonban sajnos kinőttek belőle a gyerekek, le is kerültek a pincébe a nagycsaládon belüli további szaporulatra várva. Egyetlen egy Nordqvist könyv maradt csak a vártán: a Hová tűnt a testvérem? című.
A sztori végtelenül egyszerű, egy kis rágcsálószerű állatkának eltűnik a tesója, így izgatottan nekiered a pápaszemes nagyfaterral egy körte-hőlégballonon felkeresni. (Vigyázat, itten most durva spoiler következik!) És a történet végére szerencsésen rá is lelnek, otthon, a konyhában.
A főszerepet azonban nem is annyira a szöveg, illetve a cselekmény kapja, hanem a végtelenül színes, részletgazdag illusztráció, ami az összes oldalt beborítja, burjánzó gazdagságban. Órákig el lehet bogarászni a fantáziadús képeken, miközben mi magunk is megpróbálhatjuk a mindenütt felbukkanó és eltűnő piros gatyás kis csavargót megtalálni.
A képek csurig vannak töltve ötlettel, humorral, fantáziával, fantasztikus apró lényekkel, madarakkal, furcsa gyümölcsökkel, vicces növényekkel, mint például a trombitafa, vagy az óriás kicsírázott krumpli. A testvér keresése közben bejárhatunk messzi tájakat, káprázatos világokat, mint a szédületes sziklameredélyt, melynek tetején porcica alakú báránykák legelnek, tarka szántóföldeket, ahol egy bögrényi tehén néz izgalmas ping-pong meccset egy anyóka és egy varangy között, eljuthatunk a városba, majd egy múzeumba, ahol olyan igazi gyermeki kincsek kerülnek kiállításra, mint egy énekesmadár törött tojása, félkarú kopasz baba, csipkedarabka, egy rágcsáló koponyája, vagy egy narancssárga madártoll.
Személyes kedvencem a milliónyi bámulatos és meghökkentő figura közül a mező szélén sörözgető három bika, vagy a felhők, melyek szivárványt okádó bárányt, szivarozó madame-ot, és pompásra nyírt hófehér uszkárt formáznak.

És bár a mesében a szöveg csupán másodhegedűs szerepet kap, mégis velős, ötletes az is, ráadásul a testvéri kapcsolatoknak egy nagyon fontos aspektusa bontakozik ki előttünk: ahhoz, hogy a kisfiú meg tudja találni a nővérét, ismernie kell annak érzéseit és szokásait. Csak egy tesó értheti meg az ember azon vágyát, hogy legszívesebben egy nagy toronyházban lakna, ahonnan megdobálhatná a lent sétáló néniket és bácsikat körtecsutkával.
Mondom, a könyv nálunk abszolút fő helyen van a polcon, és még egészen biztos, hogy maradni fog jó ideig, mert nem csak a gyerekek, én is szívesen nézegetem, sőt, a múltkor még a huszonhárom éves húgom is kölcsönkérte, aztán úgy kellett hetekkel később fogvicsorgatva kicsavarnom a kezéből. Azt is csak úgy, hogy előtte még jól be is árultam az anyunak.

És gyerekek, ti miért szeretitek a Hová tűnt a testvéremet?

Rozi (9,5): Azért, mert nagyon aranyos, olyan lények vannak benne, akikbe még bele sem gondoltam, és ha ránézel egy képre, akkor úgy érzed, hogy te is benne vagy a rajzban. Nagyon szép, nagy képek vannak benne, sok apró részlettel. A kisgyerekek, akik még nem tudnak olvasni, azok a képekből ki tudják nézni a történetet.

Marci (7,5): Fantáziadús, úgy értem, hogy miközben meg kell keresned a kisegeret, az növeszti a fantáziádat. Szeretem, hogy a testvéri szeretetről szól, megmutatja, hogy mennyire kell vigyázni a testvéredre. És iszonyú vicces képek vannak benne, mint például, hogy egy macskán lovagol egy manó, vagy hogy van benne egy bárány, ami bárányfelhő.

Kapcsolódó cikkek