Egy feledésbe merült legenda

Nyulász Péter: Helka - A Burok-völgy árnyai

cimkék: #jó könyv #Eszter blog

Hallottatok már Helkáról, Kelénről, vagy Sióról? Ismerős ugye? Diszkók, hajók, és gyümölcslevek. Csak ennyi lenne? Nyulász Péter elmeséli nekünk, honnan erednek ezek a varázslatos hangzású nevek. Megtudhatjuk azt is, ki volt Kamor, Bora, Horka és Thuz, milyen misztikus lények népesítették be a Balaton vidékét, és kezük nyomán hogyan alakultak ki annak csodás természeti kincsei.

Sajnálom, hogy nem most vagyok gyerek, de ezen már hiába is siránkozom. Jó lett volna 8-10 évesen olvasni először a Helkát, biztos agyonharapdáltam volna a szám az izgalomtól, és leckeírás helyett ezt olvastam volna az íróasztal alatt. Rajongtam volna a sok csodás teremtményért, Helkának képzeltem volna magam, és valószínűleg a nagymamámtól kapott műanyag gyűrűvel rohangásztam volna fel s alá a nagyszülők fűzfői kertjében, azt képzelve hogy az a titokzatos Sárgaköves Gyűrű. Helka helyett viszont Tolkienen, Endén, vagy hogy mást ne említsek, Rowlingon edződtem, így a fantasy elemek már nem nyűgöztek le annyira. De kaptam helyette olyasmit, amit nem sok gyermekregény adhat a felnőtt olvasónak, főleg nem a magyar olvasónak. Balaton elfeledett legendáját. Biztos vannak, akik ismerik Helka és Kelén történetét, de korántsem él annyira elevenen bennünk, mint például a görög mítoszok. Pedig ez is egy mítosz, mégpedig a miénk, magyaroké. Tündérekkel, boszorkányokkal, varázslókkal, és képzeljétek, még mifelénk is éltek óriások, de ne szaladjunk ennyire előre!

A kötet névadója a legendás hercegi pár, Helka és Kelén lánya, aki történetünk elején épp hercegnővé avatása előtt áll. Mint minden valamire való ifjonti, lázongó, nemesi származék, Helka is azon van, hogy valamiképp kihúzza magát az ünnepéllyel járó hercehurcák alól. Egy kis csellel sikerül meglógnia a Soktornyú kastélyból, és ezzel kezdetét is veszi a nagy kaland. Mire a lány, és a Csiperke névre hallgató apródja visszatérnek, a kastély már rég Csipkerózsika-álomba merült. A varázslatért pedig épp annyira egy féltékeny és bosszúéhes személy, vagy inkább személyek felelősek, mint az említett tündérmesében. Helka és Csiperke útra kel, hogy a rejtély felgöngyölítésével megmentsék a kastélyt és a Balatont a pusztulástól. Útjukon mindenféle csodás és kevésbé csodás lények segítik, vagy épp hátráltatják őket, közben pedig szép lassan felsejlik előttünk a régi legenda minden egyes részlete. Egy legendáé, amit elhallgatásból és hazugságból szőtt hálóval vontak be az érintettek (ilyen például Helka megtalálásnak mózesi áltörténete is), csakhogy megóvják az utókort a múlt veszélyes árnyaitól. De ahogyan az már csak lenni szokott, a sok ferdítés, és titkolózás egyszercsak visszaüt, és nem hogy nem segít, inkább még jobban hátráltatja a hősöket az úton. A sok titok megfejtésében Kamor varázsló ajándékai (a tekergőékére emlékeztető térkép, és a Tom Denem naplójához hasonlatosan működő könyvecske) nyújtanak némi támpontot. A számtalan rejtély, valamint Kamor feladványai - azon túl, hogy késleltető, izgalomkeltő funkcióval bírnak - tekinthetők Helka beavatási rítusának is, a felnőtté válás egyfajta erőpróbája.

Hasonlatosan A Gyűrűk Ura-kötetekhez, Helkáék balatoni bolyongásait is le lehet követni a kötet borítójának belső felét díszítő térképen. De még ennél is izgalmasabb, ha a Balaton vidékén kutatjuk fel azokat a helyszíneket, ahol Nyulász Péter szerint kővé váltak a szakállas békák, meg az óriások, vagy ellátogatunk a teknősbékák barlangtavához, vagy arra a helyre, ahol egykoron Kamor és Sió, a barátság jeleként a fövenybe szúrták varázspálcájukat és aranybuzogányos nádvesszejüket. Közben pedig számos más eredetlegendával is megismerkedhetünk, itt van például az utolsó óriás, Haláp története is, csak ha már fentebb az óriásokat említettem.

A kötetet Bohony Beatrix fekete-fehér képei díszítik, amin még így is átsejlik a sok varázstól fénylő, csillámló felület. Jó lenne ezeket egyszer színesben is látni, a Marbushka játékokat ismerve úgy lenne teljes az élmény.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek