Egy gyönyörű kötet

Tersánszky Józsi Jenő: A rejtelmes bábu, Holnap. Pásztohy Panka képeivel

cimkék: #kritika #jó könyv

A rejtelmes bábut már a címlapja alapján kinéztem magunknak. Pásztohy Panka gyönyörű kollázsa engem és a célközönségnek vélt 5 éves kislányomat is meggyőzte. Az ősz színei, a recés-mintástextúra, a beállítás, a cuki, igazi kisóvodásra hajazó kislány mind vonzó volt.

Sajnos, amikor elkezdtem olvasni a könyvet, nagyot csalódtam. És nem azért, mert rossz volna a szöveg – hanem mert annyira mást vártam: a címlapon álldigáló kislányt képzeltem főhősnek, hozzá hasonló ovis kisgyereket hallgatónak. Az illusztráció, a könyv négyzetes formája mind ezt sugallták.

Maga a szöveg ugyanakkor sokkal inkább irodalmi csemege, érdekesség: mint a Holnapnál megjelenő Tersánszky életműkiadás része értelmezhető. Ez magyarázza, hogy heterogén a szövegválogatás: az első jó tíz oldalas szentimentális tündérmesét egy rövid, emelkedett hangvételű tanmese követi, majd egy véres, jó hosszú történelmi tanmese következik, mely persze szintén tanulságba torkollik. Mivel a kötetszerkesztés az eredeti szövegekhez való hűséget őrizte, és nem tett szerkesztői engedményeket a mai olvasó felé, ezért sokszor megakadunk vagy elveszünk a hosszas, bonyolult allegóriákban, a fennkölt kifejezésekben. Sok elbeszélésben konkrétan nyelvi akadálya van a megértésnek: Tersánszky nyelve jóval messzebb van tőlünk még Arany Lászlóénál vagy Benedek Elekénél is, többek között azért, mert nem kanonizálódott olyan mértékben, mint ezek. A kötet második felét kitevő állatmesék, tanmesék már könnyeben befogadhatóak. Nem csak azért, mert kevesebb bennük a képes beszéd, hanem mert maga a műfaj ismerős, és ezért jobban eltudjuk helyezni az eseményeket egy ismert konstrukcióban.

A síró babák és A rejtelmes bábu talán Tersánszky legismertebb meséi. Számos antológiában szerepel a Hamupipőke történet e modern kiforgatása. A városi mesékben szereplő kislányokkal könnyebben is azonosulnak a gyerekek.

Hogy kinek szól tehát a mesekönyv, azt nehéz megfejteni: Pásztohy Panka képei mindenképp megnyitják a kisebbek számára is a lehetőséget, hogy ha nem is a teljes kötetet, de annak egy-két meséjét befogadják. A nagyobbaknak pedig érdekes utazás egy mesevilágba, ahol tulajdonképpen hasonló értékek és tanulságok jelennek meg, mint bármilyen mai mesében, viszont más úton visz el hozzájuk a szöveg. (Győri Hanna)

A képi világ kialakulásáról megkérdeztük Pásztohy Pankát, a könyv illusztrátorát is. Válasza egybecsengett az én benyomásaimmal.

Pásztohy Panka: A végleges anyag digitális kollázs technikával készült. A kiadó eredetileg a korábban nekik illusztrált Bálint Ágnes kötet hangulatát, formavilágát szerette volna viszontlátni. Az akkor még nem véglegesített szövegből átküldtek mutatóba pár történetet, az első kettő lehetett. A megbeszéltek szerint készítettem vázlatokat, oldalvariációkat.

Azokkal a történetekkel még működött is volna az eredeti koncepció, látványvilág. Aztán amikor megkaptam, végigolvastam a véglegesített, lektorált és szerkesztett szövegkönyvet, újra kellett gondolnom az egészet. A kiadó nagyon rugalmas volt, értették, elfogadták az érveimet, és végül teljesen szabad kezet adtak, nem csak az illusztrációk elkészítésében, de magam tervezhettem és tördelhettem a könyvet, ami borzasztó hálás dolog. Magam választhattam a technikát, forma-, képvilágot, dönthettem arányokról, kiosztásról, tipóról, stb. Annyi megkötés volt, hogy ne lépjük túl a 124 - 128 oldalt, és legalább akkora grafikai anyag kerüljön bele, mint amennyit a Tündér a vonaton című könyvhöz készítettem.Tersányszky nekem eddig a munkáig egyenlő volt a Misi mókussal. A Síró babák címen a 70-es évek végén kiadott, és a jelen szerkesztett változat gerincét alkotó kötetet ismertem ugyan, de nem olvastam, annak képi világa gyermekként nagyon távol állt tőlem.

A szöveget irodalmilag értékes anyagnak tartom, bár ma már nehezen befogadható. Mindenképpen szükségeltetik hozzá bizonyos korismeret. Nekem például bizonyos történetek csak azután jelentettek igazi élményt, miután már mögöttem volt pár hét alapos kutatómunka. Ez a kutakodás, előzetes gyűjtőmunka minden könyvnél indokolt szakmailag, de míg mondjuk a Panka és Csiribí sorozatnál nyugodtan nevezhető jelképesnek, egy Tersánszky esetében hangsúlyos. Másrészt a szerző túl "karakteres" a mai olvasó közegnek. Már nem ezekben a mesékben élünk. Idegen a nyelv, sok a "szöveg" és hiányzik a "csattanó". Ezek a történetek máshogy építkeznek, idegennek tetsző íven futnak és végződnek.

Nehezen tudnám behatárolni, hogy az olvasók mely szegmense lehet az, amelyet ezek a történetek ma meg tudnak szólítani. Lehet-e ebből eladható gyermekkönyvet "faragni" a mai, mondjuk, 9-12 éves korosztálynak? A munka nem csak azért volt tehát kihívás, mert szabad kezet kaptam a kiadvány kialakításában, vagy mert ott volt Würtz eredeti, karakteres interpretációja, hanem sokkal inkább azért, mert úgy érzem, Tersánszkyval ma előrukkolni nagy merészség.

A könyv képi világa pontosan lefedi azt, ahogy én ma olvasom és értelmezem Tersánszkyt. Ez egyfajta, véleményem szerint 2011-ben befogadható képi olvasata a szerző különböző, talán kissé szétfutó tematikájú, papíron gyerekeket célzó és jelen kötetbe összeválogatott szövegeinek.

Lili 10 éves. Esténként felolvastam neki a szövegeket. Képek nélkül. A rejtelmes bábu, A vándor, A Pimpi, a csíz pl. nagyon tetszettek neki, de a Király bölcsességével vagy a záró Petőfi anekdotával nem tudott mit kezdeni. Többféle történet és hangulat keveredik a kötetben, és egyhuzamban zavaró volt számára ez a változatosság. Nekünk szelektálni kellett. Úgy gondolom, hogy ma már e szövegekhez a gyerekeknek kell valami fogódzó. Szándékom szerint e fogódzó az illusztrációs anyag. A lányomnál működik a dolog. Az új kötetet gyakran előveszi, elvonul vele, végiglapozza. Hazudnék, ha azt mondanám, a szöveg miatt. Viszont szeret elidőzni a képeken, s a képektől már csak egy ugrás a szöveg... Nem biztos, hogy ez így ideális, de a lényeg, hogy forog a könyv. Végtére is ez volt a cél.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek