Egy illat, egy harapás - Picasso és Antony Penrose

A fiú, aki megharapta Picassót

cimkék: #jó könyv #ismertető #Nik blog

Azt senkinek sem kell magyarázni, ki is volt Pablo Picasso. De hogy ki Tony, azaz Antony Penrose? Tulajondképpen annyit fontos elöljáróban tudni róla, hogy egyszer, gyerekkorában megharapta Picassót, aki visszaharapta őt. Ebből a kis történetből pszichologizáló énünk rögtön le is vonhatja a konklúziót, hogy Picasso nemcsak a festészethez, hanem a gyerekekhez is értett.

A kis könyv Tony találkozását örökíti meg a híres művésszel. Méltán irigyeljük az olyan történeteket, amikor valaki azt meséli, hogy ott ülhetett Weöres Sándor lábánál, foghatta a kezét Van Gogh-nak és így tovább. De hogy megharapta Picassót? És persze Picasso életét és életművét ismerve teljesen belefér a művész profiljába, legfeljebb csak azt sajnálhatjuk, hogy a Picasso kalandjai című filmből ez a jelenet kimaradt.

A könyv persze nemcsak erről szól. Kis szelete annak a világnak, amiből egy kisfiú szemléli a művészt, és pontosan azokat az impressziókat, atmoszférát tudja visszaadni, ami akkor érhette őt, amikor életének egy szakaszában Picasso sokat vendégeskedett családjánál. Nyilván egy kis misztifikáció, egy kis illuzórikusság vegyül az emlékezésbe, de én éppen ezért is hálás vagyok ennek a könyvnek. Megborsódzik a bőrünk, ahogyan leírja, mennyire imádta mindig a művész illatát (cologne and of Gauloise cigarettes). Minden oldalon vidám fotókat találunk, Picasso műhelyéből, Penrose-ék házáról és az együttlétről a híres művésszel, illetve alkotásokat, amik gyerekszemmel is ugyanolyan szórakoztatóak és izgalmasak, mint a felnőtt rajongótábornak.

Persze nem véletlen, hogy Tony ilyen kapcsolatba kerülhetett Picassóval (az már igazán patetikus lenne, hogy az utcán ismerkedtek meg), szülei is a művészvilág közelében sündörögtek. Apja festő volt, Roland Penrose (akinek apja pedig portréfestő volt), és Angliából származott, de gyorsan a francia bohémvilágba vezetett útja az egyetem elvégzése után. Feleségül vett egy francia nőt, Valentine Boué-t, aki pedig író volt, és rettentő izgalmas életet élt szintén. De Tony édesanyja, Penrose második felesége volt Lee Miller, aki végképp ismerősen csenghet az olvasóknak. Az ő élete tényleg rengeteg izgalmat (és olykor borzalmas történeteket) rejt, modellként kezdte (először apja amatőr fotós műtermében), majd háborús fotóriporterként dolgozott, és természetesen, akárcsak Roland Penrose, ő is bekerült a párizsi művészvilágba, a szürrealisták körébe, Man Ray-ék barátja lett, majd Picassóé, Cocteau-é és a többieké. Élt később valamennyit Kairóban is egy egyiptomi üzletemberrel, ahol készített egy gyönyörű fotósorozatot (Portrait of Space), majd onnan ismét Párizsba tért, és megismerkedett Penrose-zal.

Ez a termékeny és olykor zilált közeg nem csoda, ha úgy hatott Anthony Penrose-ra, hogy egyrészt könyvet szerkesztett édesanyja életéből (The lives of Lee Miller), többek között feldolgozandó szülei, anyja súlyát (ez többször is jól kiderül interjúkból, egyéb vallomásokból), másrészt megszületett a Picassós könyv, amit melegen ajánlok mindenkinek, korhatárra való tekintet nélkül.

Kapcsolódó cikkek