Gasztrokaland két japán kisegérrel

Emlékeztek még gyerekkorunk menzai kosztjára? Na és a mindent vivő, bár kissé száraz piskótakockára, az aránytalanul kevés csokoládéöntettel? A japánok egyik kultikus mesekönyvében a két kisegér, Guri és Gura is piskótát süt. De szerettem volna én ezt gyerekkoromban! A mai gyerekek kapnak még piskótát ebédre? Az öntet még mindig olyan kevés? Na és Gurit és Gurát ismeritek-e?
tovább...

Aki megosztja az olvasókat: Jacqueline Wilson

Az egyik legkeresettebb szerző, mégis ellentmondásos a munkásságának megítélése. Még J.K. Rowling Potter-könyvei sem tudnak akkora port kavarni, mint Wilson egy-két vadabbra sikerült ifjúsági regénye.
Az év elején olvashattátok Hanna és Boldizsár vitáját az írónő könyveiről. Most maga Wilson nyilatkozott a Telegraph-nak arról, hogy miért úgy ír, ahogyan, és miért mindig ilyen súlyos témákat választ.
tovább...

Könyvek, amik nélkül kár lenne felnőni

A vers úgy működik a gyerekeknél, mint valami ki-bekapcsoló gomb. Sosem hittem volna, de elállítja a könnyeket, remekül ki lehet védeni vele, hogy a gyerek kifaroljon a pelenkázóról, sőt még a fogmosásra is jobban rá lehet bírni az ódzkodókat, ha rímbe szedjük az érveinket. Az én csodafegyverem a Haragosi. Bárhol, bármikor bevethető, és még egy év távlatából sem kopott a varázsa.
tovább...

Szegedi Katalint Astrid Lindgren Emlékdíjra jelölték

Végre magyar jelöltje is van a világ egyik legrangosabb gyermek- és ifjúsági irodalmi díjának, az Astrid Lindgren Emlékdíjnak. A több, mint 150 jelölt között idén Szegedi Katalin is helyet kapott a 2010-es listán.

Mi is az az ALMA-díj?
tovább...

Északon a melankólia mellé humor dukál

Múmin, Nils Holgersson, vagy - a füleiről elhíresült - Sten-Malte sikere már több, mint harminc éve töretlen idehaza. Talán mert tőlünk, magyaroktól sem áll távol az önreflexív irónia, az abszurd humor, vagy az a finom melankólia, amely oly sok északi történetnek a sajátja. Az újabb írógeneráció pedig jó érzékkel ötvözi a skandináv hagyományokat egy minden eddiginél szókimondóbb, frissebb, frivolabb humorral. Még mindig elvágyódunk otthonról, holott rettentően félünk a magánytól, állandó késztetést érzünk az önmeghatározásra, de ha lehet, még többet nevetünk, és több kalandba keveredünk Sáskalapkáékkal, Pivel, vagy épp Norvégia leghíresebb targoncásával, Kurttal.
tovább...

IZGALMAS ÚJDONSÁGOK, MŰVÉSZI MERÉSZSÉGEK

Multikulturalizmusról és toleranciáról, keserédes, magyar hangon

Egy pár éve már nálunk is kaphatók azok a "tabufeszegető" gyermekkönyvek, amik nyugaton már régóta nagy sikernek örvendenek. Nálunk valahogy mégsem fogynak. A szívem szakad meg például az Elmer sorozatért, és sehogy sem értem, hogy mi magyarok miért nem szeretjük. Pedig ezekről a kérdésekről igenis beszélni kell a gyerekekkel, mert attól még hogy nem tesszük, ők ugyanúgy érzékelik ezeket a problémákat.
tovább...

FRISS HANGOK, ÚJ KEDVENCEK

Érlelődik a mesemondók új generációja

Szeretem, ha egy mesekönyv felpiszkálja bennem a feledésbe merült gyereket, ha fricskát nyom a felnőtt orrokra, és tótágast áll benne a valóságunk, hogy így nevethessünk a gyerekekkel együtt saját magunkon. Szeretem, ha a szöveg kínálja magát a felolvasásra, és ha nem kell bohóckodnom, hogy kitöltsem az üresjáratokat. Szeretem, ha a hallgatóság a rajzok böngészése közben hozzám kucorodik, míg én olvasok.

És nem utolsó sorban: szeretem, hogy a kortárs gyermekirodalomban is van mit, és van kiket szeretnem. Itt van most egy kis ízelítő az én legújabb személyes kedvenceimből, és csak remélem, hogy az Aranyvackor pályázat nyomán, a lista még újabb nevekkel is gyarapodni fog.
tovább...

ÁGRÓLSZAKADT TÁRSADALOMKRITIKA

Timothée de Fombelle nem pusztán egy elképesztő kalandsorozatot kanyarított alig másfél milliméteres, és éppen csak tizenhárom éves mesehőse köré, hanem olyan kompakt társadalomkritikát is kinyert a tölgylakó minitársadalom mindennapjaiból, hogy azt akármelyik szociológus megirigyelhetné. Bár egy interjú során de Fombelle úgy nyilatkozott, hogy eredetileg egy teljesen fiktív világot szeretett volna megörökíteni a Tóbiás-történetben, az alkotófolyamat során azonban mégis óhatatlanul beszüremkedett a saját világunk iránt érzett aggodalma.
tovább...