“Ezt a témát nem szabad a szőnyeg alá söpörni”

Interjú a 7 nap írónőjével

Eve Ainsworth – amellett, hogy regényeket ír – hosszú ideje dolgozik egyfajta érzelmi tanácsadóként egy brit középiskolában. Nap mint nap szembesül a diákok életét leginkább befolyásoló problémákkal. Eltökélten küzd az iskolai és az internetes zaklatás ellen, melyről gyakran tart előadásokat, beszédeket, nemrég pedig regényben is feldolgozta a témát. A brit írónővel legújabb könyve, a 7 nap kapcsán beszélgettem.

– Először is mesélj egy kicsit magadról! Úgy tudom, gyerekkorod óta írsz. Már akkor tudtad, hogy ezzel szeretnél foglalkozni, vagy ez inkább csak egy hobbi volt akkoriban?

25063.jpg– Mindig is meséltem. Gyerekként azt hittem, hogy a kertünk tele van sünökkel és madarakkal, így őket traktáltam a kitalált történeteimmel a kertben való szökcsédelés közben. A barátaimnak is folyamatosan meséltem, mindenféle ismeretlen világokat agyaltam ki a játékainkhoz. Hatéves koromra már jól tudtam olvasni, úgyhogy onnantól kezdve folyamatosan a könyveket bújtam. Ekkor döbbentem rá, hogy mekkora ereje van a könyveknek: én is ugyanezt akartam csinálni. Nem igazán emlékszem olyan időszakra, amikor nem író akartam volna lenni – annyira természetesnek tűnt az egész, mindig olyan üresnek érzem magam, amikor nem írok.

– És mit csinálsz, amikor éppen nem írsz?

– Olvasok! Komolyan, akkor vagyok a legboldogabb, amikor beletemetkezhetek egy regénybe. Amikor éppen nem olvasgatok, akkor hosszú sétákat teszek, vagy pedig a két gyerekem őrült történeteit hallgatom.

– Melyik könyv határozta meg a leginkább a gyerekkorodat?

10684.jpg– Kettő is van. Az egyik az Amíg együtt a csapat Judy Blume-től, mert olyan módon tárta fel előttem a barátságot és a kamaszkori érzelmek kavalkádját, amilyet addig nem láttam. Olyan volt, mintha Judy Blume képes lett volna olvasni a gondolataimban. Kisebb gyerekként pedig imádtam Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrényt: mindig arról álmodoztam, hogy az én házamból is nyílik valahonnan egy ismeretlen világ.

– Hol szeretsz a legjobban írni?

– A dolgozószobámban, a számítógépemnél. Nagyon szép és csendes napközben. Néha a macskám a lábamhoz dörgölőzik, a háttérben édesapám által játszott klasszikus zene megy, az ablakom pedig egy iskolaudvarra néz, így látom a gyerekeket, ahogy a szünetben játszanak. Elképesztően megnyugtató.

– Mesélnél nekünk a 7 nap létrejöttéről? Honnan, hogyan jött az ötlet, hogy az iskolai zaklatás témájából írj, és mennyi ideig tartott, amíg megszületett Jess és Kez története?

7days.jpg– Akkoriban egy viszonylag nagy középiskolában dolgoztam, egyfajta érzelmi támogatóként: hozzám fordulhattak a diákok, ha lelki problémájuk volt. A zaklatás egy olyan téma volt, ami újra és újra előjött. Láttam, hogy mennyire gyötrő ez sokuk számára, és hogy mennyire elképesztő mértékben jelen volt a mindennapjaikban. Azt is láttam közben, hogy egyes diákok néha pont azért válnak zaklatóvá, mert ők maguk is problémákkal küzdenek, csak senki sem tud róluk. Fel akartam fedni a zaklató szemszögét is, hiszen az iskolai zaklatás egy rendkívül összetett téma, és rengeteg áldozattal jár. Az iskolai környezet rendkívül ösztönzőleg hatott rám, szinte dőlt belőlem a szó, így a 7 nap viszonylag gyorsan, nagyjából 3 hónap alatt elkészült.

– Nem igazán jellemző, hogy egy történetet egynél több karakter nézőpontjából lássunk. Hogyan érzel Jess és Kez iránt? Melyikükkel tudsz jobban azonosulni?

– Őszintén szeretem mindkét karaktert. Mint sok olvasó, én is mérges vagyok Kezre, amiért elkezdte az egészet, de megérint a sebezhetősége, hiszen segítségre van szüksége neki is. Igazából sok van bennem Jessből. Tiniként engem is zaklattak az iskolában, úgyhogy ismerősek a benne kavargó érzések, a feszélyezettség, és az, hogy úgy érzi, nem tartozik sehova. Jess valószínűleg jobban hasonlít rám, mint ahogy eredetileg gondoltam volna.

– Van olyan karaktered, akit valamelyik ismerősödről mintáztál?

– Ahogy említettem, Jess részben rám hasonlít. Az összes többi szereplőt mindenféle emberek, közeli vagy távoli ismerősök, buszon látott idegenek keveredése adta.

– Ha választanod kéne, ki lenne a kedvenc szereplőd a könyvből? Melyikükkel barátkoznál szívesen például?

– Elég nehéz kedvencet választani közülük, hiszen más okokból bár, de mindegyiküket nagyon szeretem. Talán Lyn a gyenge pontom. Rendkívül őszinte és hűséges karakter. Azt hiszem, elég jó barátok lennénk.

eve_ainsworth_7_days_-_copy_1.jpg
– Úgy tudom, gyakran tartasz beszédeket középiskolákban. Mikor döntöttél úgy, hogy fellépsz az iskolai zaklatás ellen?

– Nagyon elkötelezett vagyok a téma iránt. Hosszú időn keresztül láttam az iskolai zaklatás folyamatát, hatásait, láttam, hogy mekkora sebeket ejt a diákokon, és hogy mennyire nehéz utána a gyógyulás. Ez nem olyan téma, amit a szőnyeg alá lehet söpörni. Elengedhetetlen, hogy kezdeményezőek legyünk, és hogy azonnal fellépjünk az ilyen jellegű viselkedéssel szemben.

– Volt olyan rekació a 7 nap kapcsán, ami különösen fontos számodra, jó érzés volt olvasni vagy büszkeséggel töltött el?

– Igen, volt. Csodálatos visszajelzéseket kaptam. Nagyon sokan felvették velem a kapcsolatot és elmesélték, hogy mennyire élvezték a könyvet, vagy azt, hogy segített nekik abban, hogy átvészeljenek egy nehéz időszakot. Ez a legjobb dolog abban, ha az ember író.

Szeretnél többet megtudni Eve Ainsworth legújabb könyvéről? Olvasd el Bánáti Kende ajánlóját!

Kapcsolódó termékek