Falak és szívek

Mikó Csaba: Mász Kálmán, a faljáró Balázs Ágnes: Lufi és a hóba rajzolt szív

cimkék: #jó könyv #Juli blog

Két könyv: az egyik inkább fiús, a másik meg nagyon lányos. Mász Kálmán átjár a falon, mások számára láthatatlan országba tud eljutni, Lufi csak a saját hétköznapi világán próbál kiigazodni. Kálmánnak a világ megmentése a feladata (és rögtön kettőé), Lufinak pedig egy tanulmányi versenyt kell megnyernie, és megfejtenie a rejtélyt, hogy ki rajzolt neki a hóba egy szívet. De mind a két történet érdekes, kedves, mindkettőben van szerelem, barátság, konfliktus a szülőkkel, szóval minden, ami egy kiskamaszt foglalkoztat.

Mász Kálmán azt kívánja születésnapjára, hogy tűnjön el minden fal. Mert utálja, hogy vidékről egy lakótelepre kellett költözniük, utálja a mindent körülvevő falakat, utálja a bezártságot. Teljesül is a kívánsága: számára eltűnnek a falak, ugyanis faljáró lesz. Csakhogy a falakon belül van egy másik világ is, Nadínia. És kívánságával pusztulást hoz az ott élőkre. Látva, hogy mekkora galibát okozott, magára vállalja a feladatot, hogy megmentse Nadíniát és a szintén bajba jutott saját világát is. Kálmán olyan kiválasztott, aki épp azáltal lesz alkalmas a világ megmentésére, mert ő sodorta azt veszélybe. Az ismerős történetséma egyedi megközelítése teszi érdekessé a könyvet.

De nagyon tetszett a filozófiája is. Na jó, nem kell nagyon magasröptű eszmefuttatásoktól tartani, minden egyértelműen, a célközönség számára érthetően van tálalva. A fal és a falon kívüli világ kiegészítik egymást: csak együtt létezhetnek, egyik alkotja a másikat: ha nincs fal, nincs faltalan világ sem, és a fal sem állhat meg önmagában. A  városokat és az őket képviselő falakat értéktelen, elszemélytelenedett világnak szokás tartani a vidékhez képest, itt azonban kiderül, hogy ezekben is lakozik érték, és hogy minden úgy van a legjobban, ahogy van. Ráadásul mindez egy igazi időutazós mesébe van csomagolva, az időutazás minden paradoxonával együtt! Vissza kell menni a múltba, hogy megváltoztassuk a jövőt. És nem lehet kihagyni Stark Attila izgalmas illusztrációit: néhol falfirkaszerűek, néha nem annyira, de ami nekem különösen tetszett, hogy végre egy illusztrátor, aki nem bájolog, nem cuki kis mesehősöket rajzol, hanem humorizál, sőt, néha már-már karikatúraszerűek az ábrázolásai.

A Lufi és a hóba rajzolt szív ehhez képest egy hagyományosabb történet, de a Lufi-hagyományba és a pöttyöskönyv-hagyományba egyaránt pompásan illeszkedik. Lufinak és barátainak ezúttal egy tanulmányi verseny jelent kihívást: mindenképpen meg kell nyerniük. No persze semmiféle tudományos ambíció nem áll a háttérben, a motivációt az első helyezettnek járó párizsi út jelenti. A csapat szinte minden tagjának életbevágóan fontos ez az út: van, aki elveszett apját keresi ott, van, aki rég nem látott szerelmét. Lufi rajongásának tárgya, a kedves és intelligens Szamóca is épp akkor utazik majd Párizsba, tehát feltétlenül ki kell jutniuk: az Eiffel torony tetején való találkozás mindent eldöntene félénken bontakozó kapcsolatukban. Ez a kedves könyv hitelesen közvetíti a kiskamaszok világát. Volt ugyan pár zavaró apróság a szövegben, például, hogy Exupéry Kis hercegét mindenki ismeri már általános iskolás korában, itt meg a hetedikesek még csak nem is hallottak róla, és van benne pár modoros nyelvi elem (egy hetedikes soha nem mondaná azt, hogy csokoládé, csakis azt, hogy csoki), de ezek nem súlyos vétségek. Viszont Lufi naplóbejegyzései kifejezetten hitelesek nyelvileg, mintha csak a magamét olvasnám...! Pöttyös könyveket mindig úgy olvasok, hogy bevenném-e a gyűjteményembe, vagy ha egy nyaralás során a könyvespolcon porosodva rábukkannék, elkunyerálnám-e a tulajdonosától. Ezt biztosan elkunyerálnám és biztosan betenném a gyűjteményembe!

 

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek