Fél pár zoknik és világvége

A harmadik pukipor

cimkék: #jó könyv #regény

Jo Nesbo harmadik kötetét felnőtt létemre már nagyon vártam. Én voltam az a szerencsés - de tényleg! - aki elsőnek olvashatta a Pagonyban az előző két kötetet is. És nagyon tetszett. Az elsőnél még pironkodtam, mégiscsak a pukiról van szó!, de egyszerűen jól volt olvasni, és kész! - M.Anna ajánlója

Hamar átadtam magam az önfeledt nevetésnek, és élveztem a történetet. Humor, izgalom, barátság, szerelem - minden megvan benne, amitől élvezetes lesz. Mindkét kötetnél elégedett voltam - de egy kis megkötéssel ajánlom: 12-13 éves kortól csak, vagy szülői felügyelettel és cenzúrával.  Az izgalom néhol ugyanis ijesztő elemekkel jár együtt!

Az első kötetben megismerhettük a szereplőket: Bulle-t, Lise-t, Dr. Proktort. A másodikban Dr. Proktor szerelmét, Margaretet is, valamint Perryt, a hétlábú perui szívópókot és rengeteg régi emléket, barátot és ellenséget is. Amikor meg végül lecsendesedtek a dolgok, és azt hittük, mindenki boldogan él az Ágyú utcában, elérkezett a harmadik kötet, és jött a baj. Mert miről is szólhatna egy újabb kötet? Izgalomról, megoldandó galibákról, érdekes és szeretnivaló emberekről, és természetesen furcsa lényekről.

Jo Nesbo fantáziája ugyanis nem ismer határokat. Hétköznapi dolgokat tud egy mozzanattal izgalmassá, rejtélyessé tenni, sőt egy egész világvége első jelének kikiáltani.

És hogy mi ez a hétköznapi dolog most? A “háztartási parajelenségek”.

Én legalábbis így szoktam hívni őket. Például ha csak egyszer nem nézzük meg, akkor biztos hogy zsepi kerül a mosógépbe, a befőttesüvegnek mindig eltűnik a teteje, és a kulcscsomónak is állandóan lába kél, hiába  tesszük le ugyanoda; nem is beszélve a zsinóros fülhallgatóról, ami ugyan a helyén marad, de egy pillanat alatt összegubancolódik, mire újra felveszem, pedig nem látom soha, hogy megmozdult volna ahhoz képest, ahogyan letettem! A legnagyobb ilyen „háztartási parajelenség” pedig a páratlan zoknik arzenálja. Hova tűnik az a sok fél pár zokni a lakásban?  (Mert hogy nem az utcán hagyjuk el őket, az biztos!) Eddig azt hittem kínomban, hogy a mosógéphez van valamilyen köze, de Jo Nesbo ennél sokkal logikusabb dolgot eszelt ki. Hát a holdkaméleonok tehetnek róla! Hogy miért? Maradjunk csak annyiban, hogy sok zoknira van szükségük, és kinek lenne sok, ha nem az embereknek a Föld nevű bolygón? Ezek a holdkaméleonok azonban sokkal többet szeretnének az emberektől (vagy inkább emberekből...), és csak Bulle és Lise veszi észre, hogy valami nagyon nem stimmel a világban.

Az is kiderül, hogy a rossz helyesírás életveszélyes lehet, és a pöszeség sem vezet túl sok jóra, egy-egy rég hallott zeneszám pedig nagyobb hatással lehet ránk, mint azt valaha gondolnánk!

Sok-sok furcsaság van a könyvben: a gofrisütőre is ferde szemmel fogok nézni egy ideig, a város alatti csatornarendszerbe pedig még mindig nem szeretnék semmi áron lemenni, viszont a pókokat megkedveltem – végülis teljesen jószívű és okos állatok!

A harmadik kötetnek sem kell tehát elbújnia a többi mellett. Habár a történet kevésbé cirkalmas, mint az előző, de itt is sokszor kellett felnevetnem a metrón, amikor a könyvet olvastam.

Ritka, hogy három egymás utáni kötet ilyen kiegyensúlyozott legyen, lehet, hogy írok Jo Nesbonak: írjon felnőtteknek is humorosabb és könnyedebb könyveket! (Bár bevallom, én ezeket is szívesen olvasnám még tovább!)

Kapcsolódó cikkek