Fényhozó mesék a sötét ellen

Tóth Krisztina új kötete neked is segít

2018. január 24.Pagony

cimkék: jó könyv 3-6

Nem tud aludni a gyereked?  Egész éjjel csak forgolódik, esetleg fél a sötétben? Emiatt kialvatlan és nyűgős? Próbálj ki egy új mesekönyvet, mely segít a félelmek feloldásában, így minden éjjeletek békés  és nyugodt lesz, és másnap egy kipihent, boldog gyerek mosolyog rád. Olvasd el, mi a titka a Zseblámpás mesékneknek, próbáld ki őket te is!

Mi van a sötétben? Örök kérdés, örök félelem, hiszen a látásunkkal a leginkább magától értetődő, automatikus érzékszervi benyomásainkat veszítjük el. Ha lekapcsoljuk a villanyt, még a kedvenc plüssmaci sem úgy néz ki, ahogyan emlékszünk rá, és a fekete masszává olvadó tárgyakat a képzeletünk egészíti ki.

A sötétség ismeretlenségéből fakadó bizonytalanság félelmet szül, és ezért a sötét foltokat az agyunk úgy tölti ki, hogy az illeszkedjen ehhez a diszkomfort érzethez. A gyerekek számára pedig különösen izgalmas, mi történik a kulcslyukon belesve és a lekapcsolt villanyok mögött, fantáziájuk sokkal élénkebb és a felnőttek racionális gondolkodását meghazudtolva képtelen eseményeket és lényeket teremt. Ki ne gondolta volna gyerekként, hogy a sötétben, az emberi szemek elől rejtve, biztonságosan előmerészkednek a játékok és megelevenednek a tárgyak, vagy hogy a különböző technikai eszközöket egy apró lény irányítja, aki a belsejükben rejtőzik?





















Tóth Krisztina érti és érzi a gyerekek képzeletének határtalanságát, és nem fél megmutatni, hogy a mindennapok szürkeségében is rejlik egy csipetnyi titok, amely csak arra vár, hogy felfedezzék.



A Zseblámpás mesék minden története egy egészen hétköznapi eseményt, tárgyat, helyszínt mutat meg új szemszögből, ahonnan eddig még sosem láttuk, de gyerekként mindig elképesztően izgalmasnak gondoltuk: az éjszaka leple alatt, bezárt ajtók mögött, föld alatt rejtőzve. Ahogyan korábbi kötete, a Felhőmesék, ez is egészen új mítoszokat teremt, elbeszélései újszerűek, nem ismert történetek újrameséléseként hatnak, nincsenek gonosz mostohák és rémisztő sárkányok, vannak viszont butácska, nagyon öreg, óriási százlábúk, hűtőben telelő hóemberek, óvodaudvaron randalírozó mesekönyvek és még egy forgalomirányító egér is. Sőt, még egy éjszakai bulizásra vágyó Boribon-kötet is feltűnik az egyik mesében! Timkó Bíbor különleges rajzai pedig érzékletesen jelenítik meg a rejtélyes lényeket és helyszíneket. Az óvoda vagy a Százados úti közlekedési lámpa mellett a metrózás unalmas perceit tölti meg mesével és közelebb hozza az olvasót ezeknek az ismerős helyszíneknek a beemelésével.



Zseblámpás mesék megvilágítanak egy-egy pontot a sötétben, és élettel töltik fel. A vénségesen vén óriásszázlábú meséje megható történet egy magányos öregről, akinek az új, idegen és kicsit talán ijesztő metrószerelvény segít megtalálni társait, hogy hátralévő életét ne egyedül kelljen töltenie az emberek által ellepett földalatti járatokban. A titokzatos hóemberről szóló történet pedig minden gyerek álmát teljesíti be: az apró hóember nem csak a telet, de az egész évet túléli a mélyhűtőben, és összebarátkozik a fagyasztott hallal, a zöldségekkel, nyáron pedig még távoli rokonával, a fagyival is, hogy aztán a következő télen újra kiszabadulhasson a természetbe. 

Tanulságos mese a felelősségvállalásról a lámpaegér története, akinek fontos feladata, hogy a megfelelő pillanatban váltsa pirosra vagy zöldre a közlekedési lámpát, különben nagy galibát okozhat. És megtanít minket az óvatosságra a metrószörny meséje, aki elkapja a legfinomabb gumicsizmákat, ha nem lépünk nagyot a metróból kiszállva. Az életre kelt óvodai játékok éjszakai kalandja pedig a legkedvesebb lesz mindenki számára, hiszen mindannyian szerettük azt gondolni gyerekként, hogy kedvenc játékaink megelevenednek, amikor nem figyelünk. A mesék karakterei egytől egyik kedvesek, a helyszínek és a tárgyak az óvodás korú gyerekekre jellemző érdeklődési kört fedik le, az óvodát, a metró aluljárót, közlekedési eszközöket, forgalmi lámpát.

Tóth Krisztina nem fél a meséiben érzékeny témákhoz nyúlni, a Felhőmesék után ebben a kötetben is megjelenik az elmúlás gondolata, ahogyan ott a Buborékmesében vagy A majdnem száz éves bácsiban, itt A magányos százlábúban és a Mese a titokzatos hóemberről című történetben.

Olyan természetességgel, kertelés nélkül építi a cselekménybe, hogy nem sokkolóan hat, hanem evidenciaként van jelen, és ugyanúgy hathat a felnőttekre és tartogat nekik is útravalót, ahogyan a gyerekek számára is értékes, maradandó élmény lesz a Zseblámpás mesék olvasása.

Navratil Dominika írása