Fiúk a házból

Milliárdos fiú (Kolibri Kiadó); Barnaby Brocket és a szörnyű dolog, ami vele megesett (Ciceró Kiadó)

cimkék: #jó könyv #8-12

Két különleges fiú a főszereplője eheti szemlénk könyveinek. Joe nagyon gazdag de roppant magányos és igazi barátokat keres, Barnaby pedig azért különleges, mert ellenáll a gravitáció törvényének és csak lebeg. Mindketten szeretnének megfelelni valaminek vagy valakiknek. Hogyan sikerül nekik és milyen utat választanak? Ifjúsági regények fiúkról nemcsak fiúknak, akik esetleg a te házadban is laknak.

Különcnek lenni nehéz és izgalmas dolog

A címben említett gondolat a legfeldolgozottabb ifjúsági téma, mégsem lehet beleunni. A társadalomból kilógó szereplők általában kénytelenek szembenézni az intoleráns világ elutasításával, iskolai kirekesztéssel és a magánnyal, Barnaby Brocket viszont egész másmilyen kalandokat él át: a kirekesztő szűk családi körén túl egy színes és befogadó világ vár rá, ahol egyáltalán nem ő az egyedüli fura figura.

Barnaby Brocket valójában egy átlagos 8 éves fiú, nem mindennapi képességgel. Mássága egyszerre meseszerű és allegorikus: Barnaby ugyanis a föld felett lebeg, egyre magasabbra és magasabbra. Nehéz súlyokat cipel a hátizsákjában, hogy a földön maradjon. A szülei nem tűrik ezt a rebellis viselkedést, és egy napon sorsára hagyják, Barnaby pedig sodródni kezd a világban. Egy világban, ami látszólag csupa kirekesztettekből áll. Az idős leszbikus pár, a megejtett tizenéves leányanya, a művészlelkű ablakpucoló, az égésnyomokkal torzított férfi, és  még sokan mások mind-mind megosztják történetüket a kisfiúval, aki ezekben a párbeszédekben sokszor mintha nem is nyolc éves volna, hanem inkább tíz évvel több. Kommunikácójukban nyoma sincs a felnőttek nyolc évesek felé való leereszkedésének, Barnaby is érettebben viselkedik a koránál, ez egy kicsit kisherceges jelleget kölcsönöz a karakterének, csak sokkal realisztikusabb jellemmel. Ugyanígy a könyv sem leereszkedő olvasóival, a meseszerű elemekkel nem magyaráz és egyszerűsít az író, hanem inkább játszik és több rétegűvé mélyít.

Barnaby lebegve született – nem enged találgatni az író, ezt a születést végig is kísérhetjük egészen a szülők megismerkedésétől. Kerek egész képet kapunk arról, hogyan is jutnak el a szülők addig a pontig, hogy szó szerint szélnek eresztik 8 éves gyermeküket. Sőt, még annál is kerekebbet, ugyanis a Barnaby kalandjai során felvázolt megannyi különc életút után, mikor az olvasó empátiáját már egészen finomra csiszolta a sok keser-édes élettörténet, megismerhetjük a szülők viselkedésének mélyebb okait is: gyermekkorukban őket sem fogadták el olyannak, amilyenek, a rájuk erőltetett minta kényszere egy életre megbénította őket érzelmileg. Ahogy a kirekesztő magatartás lelepleződik, az olvasó empátiája elmélyül. A kezdetben sablonosnak tetsző karaktereket, mint a pedáns, kispolgár irodista házaspár fokozatosan felváltják a kidolgozottabb jellemrajzok, párhuzamosan azzal, ahogyan a fiú is egyre távolabb kerül a szűk, fojtogató családi légkörből.

Végül Barnaby rátalál saját magára: hazatértével egy időben végleg elszakad a szüleinek való megfelelés kényszerétől. Visszautasítja az orvosok által kínált lehetőséget a „normális” életre, veleszületett mássága saját döntéssé válik, ő pedig a végtelen könnyűségével egész egyszerűen fellebeg. A népszerű Oliver Jeffers illusztráció is épp olyan könnyedek, mint maga Barnaby. Elsőként találkozhatunk a rajzaival hazai kiadásban, de reméljük nem utoljára.

Nem kell különcnek lenni ahhoz, hogy a saját életére tudja értelmezni az olvasó Barnaby történetét. A gyerekek és szüleik viszonyrendszerében a különbözőség feldolgozása mindig nagy feladat, minden életkorban. Ehhez nyújthat segítséget ez Barnaby Brocket története a tíz év feletti olvasóközönségnek. (Garami Anett)

 

Csilliárdosnak lenni nem menő

A Genszter nagyi után nagyon vártam már a Milliárdos fiút. Nem gondoltam, hogy lesz közük egymáshoz, kivéve persze a szerzőt. Abban viszont erősen reménykedtem, hogy ismét egy laza és friss humorral teli történetet veszek majd kézbe, ami még tanulságot is hordoz a kisiskolásoknak, anélkül, hogy szájba rágná azt. És hogy mire jutottam?

Előre bocsátom, hogy a Gengszter nagyi tavaly év végén a szívembe lopta magát, és már alig várom, hogy a nagyobbikom elég érett legyen a mondanivalójához. Biztos azért is érintett meg Walliams első nálunk megjelent kötete, mert a nagymamám volt a legmeghatározóbb ember az életemben, és ugyanúgy, mint a főhős, szerencsémre rengeteg időt tölthettem vele. Az új könyvet pedig tényleg vártam, hátha újabb családi izgalom, békülés, kalandok közé keveredem. De most röviden a történetről.

A történet középontjában Jocó áll, akinek mindene megvan, ugyanakkor semmije nincs. Jocó apja egyedi vécépapírgyártásból gyűjtött sok millió fontot, bármit megvásárolhat. A szülők elváltak, és a fiúkra nem maradt ideje senkinek. Jocó mindent megkap – születésnapjára kétmillió fontos csekket ajándékba például,és  saját Forma 1-es autója van -, ő mégis szomorú. Nincs barátja. Grófok, előkelőségek és rengeteg újgazdag közé jár iskolába, akik lenézik, kitaszítják. Egyetlen dologra vágyik, hogy átlaggyerekek vegyék körül és végre találjon egy barátot. Apja beleegyezik, hogy egyszerű iskolát válasszanak számára, ahol megismerkedik Danival, Laurával és a Féregh testvérekkel. De hogy ki lesz az igazi barát és ki az ellenség? Kiderül, mint ahogy az is, hogy mit keres ugyanaz az újságos Rádzs a könyv oldalain, aki a Gengszter nagyiban is olyan jól elszórakoztatott bennünket és megpróbált néhány konfliktust elsimítani. A hasonlóság a két könyv között ennyi.

Jocó története mérsékelten humoros, és kicsit szájunkba is rágja, hogy a pénz bizony nem boldogít, de a 10 év körüli olvasóközönségnek be fog jönni. Többek között azért, mert olyan ételekkel ismerkedhetnek meg, mint az erőleves hernyóból, az egérkakis pite tejszínhabbal vagy fagylalttal, és megtudhatják, mennyire lehet lila az ember hátsó fele az üdepopó vécépapírtól. (Sugár Judit)

 

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek