Foglalkoztatók másképp

cimkék: #szemle #kreatív #Hanna blog #hogyan válasszak?

Van, amikor még a szabad rajzolásból és önfeledt pacsmagolásból is elég, és célt, határt, vonalakat kíván a kéz és a szellem. Mert van abban valami pihentető és kreatív is, amikor másnak a vonalait kell kitölteni színekkel, amikor olyan képe kanyarodik ki a kezünk alól, amit magunktól nem tudtunk volna megalkotni, amikor az ötletet beindítja egy lökés. És ott van a feladat alapvető vonzereje: ez van itt, csináld ezt vele, sikerül és kész! Ellenőrizhető, garantálható instant visszaigazolás, hogy okos és ügyes vagyok.

A megszokott színező, pontösszekötő, összehasonlító feladatokat találjuk a Boribon színezőiben is. Ami különlegessé teszi, az maga Boribon, hogy olyan képeket, jeleneteket festhetünk ki, amelyeket a meséből ismerünk. És épp azért, mert Boribon nagy, egyszerű figurákból áll, kisebbeknek is használható a színező. Nehogy azt higgyük, hogy ez olyan egyértelmű: a legtöbb színezőben annyira bonyolultak és aprólékosak a képek, hogy valójában lehetetlenség megcsinálni őket – épp a sikerélmény vész el, ráadásul sokkal hamarabb elfárad egy gyerek keze és elfogy a türelme, minthogy végére érne a feladatnak. A Boribon ilyen szempontból jól van kimérve.

Szintén színező, de kicsit rafináltabb Ocztos István két füzete, a Ki az? Mi az? és a 2+1. Nálunk az Ocztos-színező volt az első, amit élveztek a gyerekek (és egyébként én is). Egyrészt ott van az Ocztos grafikák lendülete és vidámsága. Másrészt van benne egy kis rejtvény, hogy mi bújik meg a vonalakban: egy-egy kép ugyanis egy összefüggő vonalból áll. Nagyon jól lehet maszatolni, mázolni a sávos háttereket, kipróbálni, hogyan különíti el egy-egy színellentét a háttértől a figurát. Egyszerűen jól néz ki, és jól használható.

A General Press Pettson és Findusz sorozatához tartozó foglalkoztatóknak persze eleve nagy a vonzereje, mert ott van bennük a két jól ismert figura. Nordqvist rajzai pedig igazán művészi darabokká teszik őket. Eddig csak egy színező volt, ami inkább a rengeteg Finduszos matrica miatt volt nyerő választás. Most azonban május végén kijön a Barkácsoljunk Findusszal! és a Csalafinta labirintusok. mindkettő a könyvek illusztrációit használja, nem a filmekét. A barkácsolós könyvben nagyon egyszerű, de látványos ötletek vannak: Findusz álarc farsangra, Finduszos memori, dióállat és szélforgó. Minden ötletnek köze van Finduszhoz és általában természetes, egyszerű anyagokból készül, egy négyévessel is nyugodtan bele lehet vágni. A Csalafinta labirintusokban vonalvezetők vannak dögivel,sok köztük bonyolult, akár iskolásoknak is jó, íráskészség fejlesztőnek. Nagyon jók a zsúfolt Nordqvistes rajzok, miattuk érdemes megvenni.

Tóth-Kása Ottilía foglalkoztató sorozata tudatosan felépített fejlesztő feladatokból áll. Azonban köszönhetően Elek Líviának, a grafikusnak, és a szerző feladatalkotó kreativitásának, ez cseppet sem erőltetett. A tépkedős-ragasztós könyv, az első kötet már két évesekkel is működik: minden oldal egy kiegészítendő kép, például zsiráf foltok nélkül, pillangók szárnyak nélkül, tányér étel nélkül, hal pikkely nélkül. Az oldalhoz tartozik egy mintás papír, amiből köröket, csíkokat, fecniket lehet tépdesni: először összevissza cetliket, aztán kis köröket, végül alakokat lehet kitépni és kiragasztani. Annyira jók a papírok és a képek, hogy még a legkisebbek is nagyon mutatós saját készítésű ajándékot tudnak belőle ragasztani, ráadásul a tépkedés és a kis darabok felcsippentése előkészíti az ujj izmait a későbbi rajzolásra és írásra. A firkálós és a hajtogatós könyvek kicsit nagyobbaknak jók. A hajtogatós előnye, hogy míg a legtöbb hajtogatás rettentően bonyolult, és egy ovisnak csak felnőtt segítséggel elkészíthető, ebben olyan feladatok vannak, amik egy-két hajtással eredményt hoznak. Egy háromszög, azaz kettéhajtott négyzet minden lehet egy kis fantáziával és megfelelő mintával: háztető, hal, madár. A színes lapok ráadásul négyzetesen perforáltak, ki lehet tépkedni a kis, hajtogatandó színes papírokat. A legújabb kötetet, a vágós-nyíróst olyan hároméves kortól ajánlom, ollót használó gyerekeknek. A lapok két oldalasak, ezért jobb- és balkezesek is használhatják. Először csíkokat kell csak kivágni (napsugarak), egyre kisebbeket (sebtapasz), aztán köröket (tojás, borsó), végül formákat (autók, halak), és ezekből lehet képet ragasztani. A négy könyv abszolút sikerélményt nyújt és a finom mozgásokat átfogóan fejleszti.

A Mirkó csillagközi utazása, Rácz Nóra grafikus munkája, egyszerre foglalkoztató és színező, de a szokásos feladatok helyett űrbéli ötletekkel és lényekkel van tele: bumfordi, kedves jószágokkal, lapulényekkel és majdnem vízen járókkal. A feladatok pedig inkább kíváncsi kérdések, amikre nincs helyes válasz, csak sokféle válasz. Ki lehet egészíteni a  rajzokat, például hogy milyen a haljátszótér, és meg lehet fejteni, hogy mit jelent a kép-rejtjelezett levél. Mirkót talán kicsit hangsúlyosabban jelenhetne meg, őt mindig megkeresték a gyerekek az oldalakon, melyek lazán kapcsolódnak egymáshoz, mint egy történet állomásai. Nálunk  fura lényeket teljesen természetesen elfogadták a gyerekek, lehettek volna zsiráfok vagy egerek is, ez van egy másik bolygón, és kész. A kérdések is annyira természetesek és a történet logikájából fakadnak, hogy rögtön elkezdték törni rajta a fejüket. Egyszerre az egész füzetben nagyon sok az új elem, sok alkalomra elegendő ötletet és valóban kreatív, közös gondolkodásra invitáló feladatot tartalmaz.

Az Irkafirka sorozat különlegessége, hogy nem előre megszabott feladattípusokkal dolgozik, hanem egy-egy rajzot kezd el, amit be lehet fejezni. Mind az öt kötet hasonló felépítésű, és rengeteg feladat, kép van bennük. Igazából ezek valódi alkotáskezdemények, akár rajzórai feladatnak, akár otthoni elfoglaltságnak megteszik több hétre, mindig elő lehet venni, és egy-egy ötletet kibontani, megvalósítani belőle: például milyen kincset találnak a gyerekek a barlangban, milyen az óriás fagyi, mire bukkantak az űrhajósok a Holdon, mi van a robot tányérján. Van köztük vonalvezető és egyszerűbb kiegészítős, valamint pontösszekötő és különbségkereső is, de főként bonyolultabb rajzos feladatok – ez inkább az iskolások kreatív rajzoló füzete. Abból viszont a legmulatságosabb és legegyedibb, igazi művészek változatos, izgalmas grafikáival.

Új foglakoztatók is érkeztek!

Hogy ne teljen tétlenül a szünet, a Tessloff kiadó rengeteg segítséget nyújt újdonságaival. A Logikai rejtvények egy olyan sorozat, amiben a Kis Füles magazinból jól ismert logikai feladatokat találjuk, legyen az gyufakirakó, vagy szám-behelyettesítős feladat. A kedvenvem mégis  a térlátást fejlesztő kocka-feladat, ahol sok, különböző alakzatban egymásra rakott kocka szerepel, és ezekhez kapcsolódnak kérdések. Jelentem, a hatodikos gimnáziumi felvételiben sok ilyen jellegű feladat van, úgyhogy hajrá, felvételizők! A sorozatot elsősorban 10 éves kortól ajánlom.
A másik sorozatot viszont már első osztálytól jól lehet használni arra, hogy nyáron se felejtsünk el írni-számolni, meg helyesen írni. Választhatjuk az anyanyelvi színezőt, vagy helyesírósat, ahol külön kell kiszínezni a hosszú ú/ű szavakat, vagy helyesen kell elválasztani, de gyakorolhatjuk a az n-k, illetev a gy-ny közti különbséget.  Matekosok  meg összeadhatnak, kivonhatnak, szorozhatnak a 10-es vagy akár a 100-as számkörben is. A lapok egyébként egyenként kitéphetőek, és a gyönyörűen kiszínezet  képek a gyerekszoba falát is díszíthetik.(Sz.V.)

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek