Forgasd a könyvet!

Tom Schamp: Ottó és a város

cimkék: #jó könyv #Eszter blog

Mikor először nézegettem, bevallom kissé beleszédültem Tom Schamp világába. Ráadásul valahol középtájon már azt sem tudtam megítélni, hogy tartom a könyvet, úgyhogy tévedésből elkezdtem visszafelé lapozni. Már kevésbé szédülök, és az irányérzékem is némiképp javult, viszont még mindig kicsit elveszett vagyok. Talán annyira, mint amennyire mondjuk New Yorkban lennék. De cseppet sem bánom. Sőt, rettentően élvezem!

Lehet hasonlítani a böngészőkhöz, vagy a Tesz-vesz városhoz is, de Tom Schamp világa annál jóval szürreálisabb, összetettebb, és a poénok is máshogy csattannak. Ottó egy cicafiú, aki az apukájával autózza keresztbe-kasul a várost, ami az amerikai metropoliszoknak és az európai nagyvárosoknak valamiféle furcsa egyvelege. Szöveg az nem sok van, az Ottó és a város inkább képeskönyvként funkcionál, na de milyen képeskönyvként!

Igazi orrbeverős kiadvány, már ami a méretét illeti. Kisebbfajta szőnyeg, amire a srácok minden bizonnyal rögtön rá fognak telepedni, hogy aztán majd minden egyes lapozásnál fennakadjon a karton valakinek a fején. De muszáj belebújni, mert ezek a képek behúznak, ha akarja az ember, ha nem. A két dimenzióba kiterített, feje tetejére állított, furábbnál furább figuráktól zsongó tarkabarka városban az utak olyan méretűre vannak festve, hogy akár mi is lekövethetjük Ottóék utazását egy matchbox segítségével. Az oldalpárokat a könyv forgatásával lehet “körbeolvasni”, hiszen a képzeletbeli vízszintes felezővonalak túloldalán mindig minden tótágast áll. Nézegetni való pedig bőven akad a felnőtteknek is.

Tom Schamp a legapróbb részletekben vicceli meg az olvasót. Városi feliratain a franciául és angolul értő közönség derülhet jókat (egyik kedvencem a shoppingolós malac, akinek csomagjai minden egyes lapozással csak gyarapodnak, míg végül a dobozok oldalán összeolvashatjuk a “shop until you drop” szavakat, vagy ott van a gengszterkinézetű majom a banánjárgányában, aminek oldalán a “monkey business” felirat virít).

Tom Schamp képeit olyan ismert márkajelzésekkel hinti tele, amikkel egy városlakó nap mint nap találkozhat, miközben saját nevéből, vagy épp a főszereplőéből is brandet csinál. Ismerős tárgyak tűnnek fel, néhol óriásira nagyítva, vagy épp icipicire zsugorítva a szürreális városelemek között. A képtelen járgányok közt elvarázsolt figurák kóricálnak, majd bukkannak fel újra és újra különböző kontextusokban (egyik legjobb a divatbolond kecske, mindkét kezében egy-egy elektonikus kütyüvel, vagy a turisták, a nyakukban himbálózó fényképezőgépekkel és óriási objektívekkel). Schamp folyamatosan bombáz minket a direkt poénokkal: a zebrán átkelő zebrával, a munkagéppel, aminek egy hernyó a talpa, vagy az építőipari daruval, amit egy darumadár irányít. Csak aztán győzzünk mindent kisilabizálni és megfejteni a színes forgatagban!

A képek a Csimota oldaláról valók.
Tom Schamp oldalát itt találod.

Kapcsolódó cikkek