Friss tinta!

Olvasósarok

2012. január 18.

cimkék: Takács Mari Vers

fA Friss tinta a kortárs gyerekköltészet töretlen sikerű, izgalmas, sokszínű antológiája, mely a kritkusok szerint is az évtized legjobb gyerekkönyve. A Pagony számára nagyon fontos könyv, hiszen az egyik legelső saját könyvünk - a Csimotával közösen. A könyet Takács Mari hol festményekből, hol nyomatokból építkező dinamikus illusztrációi díszítik. Ebben a kötetben mindenki megtalálja a kedvenceit, kisbaba kortól az iskola végéig használható alapkönyvként. Számos verset megtalálunk a Kaláka Madáretető című albumán megzenésítve. Olvassatok pár szeles-napos-havas-vizes verset belőle!

Kovács András Ferenc

[Kínai dallam]

Ősszé válok.

Már nem bánom.

Szélvész rázhat:

van két lányom!

 

Egyik nyárfa,

másik nyírfa:

vén törzsemben

meg volt írva!

 

Ősszé válok.

Már nem bánom.

Lombom rezdül:

van két lányom!

 

Egyik nyírfa,

másik nyárfa:

tán nem lészek

többé árva…

 

Koronámat

égnek tárom:

Ősszé válok!

Van két lányom.

 

Kukorelly Endre

[Télenma]

Télen marcona vagyok,

tavasszal bevadulok,

 

vadulok egész nyáron,

már alig várom,

 

majd elrepülök,

lesülök, belesülök,

 

tiszta besülés a nyár,

nagy időjárás-kanyar,

 

aztán majd, későősszel

koppanok, mint a lőszer.

 

Most jól felsoroltam

az összes évszakot! Jónapot!

 

Gryllus Vilmos

[Téli hangok]

zúzmara olvad cseppen a víz füttyent néha a csíz

roppan a völgyben pendül a jég

szór rá darát az ég

fák fagyos alján túr a rigó

szirtről csusszan a hó

sombokor ágán surran a szél

halkan zenél a tél

 

(szólnak a hangok tél idején

s hozzá dúdolok én)

 

Varró Dániel

[Nyúl tavaszi éneke]

Mert, jaj, a nyár mint lepke röppen,

és ősszel minden oly riadt,

és télen sűrű, lassú ködben

dideregnek a nyúlfiak.

 

Tavasz, te cuppanásnyi szikra,

ha tappancsod a sárba lép,

vidorság száll a kis nyuszikra,

s megédesűl a sárgarép’.

 

Bajuszt pödörsz a napsugárból,

s ugrálsz, mint gyönge, lenge nyúl.

Ó, jaj, tavasszal szép a zápor,

és sokkal később alkonyul.

 

László Noémi

[Csupavíz]

Fut a fűben,

fut a falban,

kiárad, ha bősz vihar van.

 

Cseperészget,

szaporázza,

levegőben perdül táncra.

 

Itt egy felhő,

ott egy felhő,

csurran-csöppen az esztendő.

 

Csiga házán

harmat-árok,

csupasz ágon vízvirágok.

 

Kántor Péter

[Körúti szél]

A Nagykörúton

szalad a szél,

bárki beszél,

ő belebeszél,

 

Belepofázik,

belemorog,

belenevetgél,

belezokog,

 

Belehuhog

vagy beletütül,

ha fütyörészel,

belefütyül,

 

Bárcsak akadna

jó úti cél!

sóhajt a kócos

körúti szél,

 

Karodba karol,

tovacibál,

kalapot lop a

Nyugatinál,

 

Levelet pörget,

ugrik, oson,

körbekering az

Oktogonon,

 

Torombitázik,

hegedüdül,

meglát egy padot,

csüccs, lecsücsül.

 

Szabó T. Anna

[Hóhullásban]

Hóhullásban sok pihe hull:

egy pihe sem lesz így egyedül.

Egyedül nem jön, nincsen kedve:

egyedül a hópihe csak dideregne.

 

Egymaga nem jön: százan jönnek,

kavarog a sok pihe, hullanak, esnek,

kavarog százezer, hull millió,

perdül és táncol és kanyarog a hó.

 

A földre leérve összefogóznak,

tolldunnának, lágy takarónak,

belepik az utcát, a tereket, a várost,

Szentendrét és Budafok-Hárost,

 

belepik a ligetet, belepik a szigetet,

összefogózva már nem didereg,

már nem fázik a sok pihe-csillag,

tollpuha paplana csillog-villog.

 

Alszik alatta a rét meg az erdő,

könnyû a dunna, pihepuha felhő,

alszik a föld és a földben a búza,

hótakaróját magára húzza.

 

Csend van, csend van, semmi se moccan,

ág sem roppan, cipő se koppan,

nyugszik és alszik a tér meg a táj,

csak a hó, csak a hó, csak a hó muzsikál

Vissza az olvasósarokba ...