Garázsvásár, hazafutás

Neal Shusterman – Eric Elfman: Tesla padlása, Tilos az Á Könyvek, 2014.

cimkék: #jó könyv #kaland

Jobban kellett volna figyelnem a fizikaórán…, jut eszembe a regény címére pillantva, de hamar kiderül, hogy nem számonkérés, házi feladat vagy korrepetálás következik. Ehelyett a Tesla padlása egy hamisítatlan amerikai gimimozi regényváltozataként indul, az új fiúval, a fafejű nagymenővel, a lánnyal, aki kicsit dilis művészlélek, de elég szép is, a szószátyár esetlen baráttal, és az emós haverral, akinek gondolatai néha annyira sötétek, mint az alagsori helyiség, ahol berendezkedett, és aki a Scooby Dooban is tuti a kísérteteknek szurkolt. - Fehér Renátó ajánlója

Néhány fejezet után máris egy misztikus nyomokat kutató detektívregénybe, sőt krimibe csöppenünk, amelyben a főszereplők életét úton-útfélen keresztezi, majd veszélyezteti egy nagy múltú, hataloméhes és elszánt titkos társaság. Végül aztán egy visszaszámlálós, világmegmentős nagyjelenetben érünk el a fináléhoz, amit az égett trikóban ácsorgó Bruce Willis is megirigyelne. Mindez azonban nem nélkülözi az Olvasóval összekacsintós ravasz leleplezéseket, az aha-élményeket és az elvarratlan, később felettébb izgalmasnak ígérkező szálakat. A kedvenc sorozataink évad végi epizódjai is ilyen trükkel tartják ébren a kíváncsiságunkat, az pedig tudható, hogy a Tesla padlása az Akcelerátus-trilógia első darabjaként íródott.

Ha vesszük a fáradságot és bepötyögjük a Wikipédiába azt a nevet, amelyre a Tesla padlása cím is utal, akkor azt találjuk, hogy Nikola Tesla egy világhírű tudós, fizikus, feltaláló volt. Húszas éveiben elképesztő ötleteivel turnézta végig Közép-Európát Graztól Prágán át Budapestig, hogy aztán Párizs érintésével keljen át az Újvilágba, és teljesedjen ki igazán a karrierje. Ha Steve Jobs száz évvel korábban születik, pont egy ilyen srácra bízta volna az Apple fejlesztő részlegét. Tesla az, akinek valójában a korszak iPadjét, a rádiót is köszönhetjük, még ha a gaz Marconi el is csente tőle ennek dicsőségét és kapott érte Nobel-díjat.

Nikola Tesla munkásságának azonban volt egy titkos fejezete is. Legalábbis Neal Shusterman és Eric Elfman regénye ezt állítja. Eszerint Tesla hónapokat töltött kísérletezéssel az USA-beli Colorado Springsben, ahol zseniális felfedezéseit a keze ügyében lévő hétköznapi tárgyakba, baseballkesztyűbe és ütőbe, kenyérpirítóba, hajcsavarókba, dobozos fényképezőgépbe, magnóba rejtette, és szerelme, Greta házának padlásán helyezte el. Abban bízott, így sikerülhet mindent megóvnia az Akcelerátus nevű titkos tudós társaságtól, amelyet Tesla egykori mestere, munkatársa és riválisa, bizonyos Thomas Alva Edison alapított két villanykörte becsavarása között.

Sok-sok évtized múlva ide, Greta néni üresen álló házában rendezkedik be gyanútlanul a kiöregedett baseballjátékos Wayne Slate, két fiával, Dannyvel és Nickkel. Tampa Bayből, a napfényes Floridából költöztek az ország másik végébe, miután a házuk leégett, és Mrs. Slate is a tragédia áldozatául esett. A 14 éves Nick Slate, akinek vezetékneve épp Tesla anagrammáját adja, keresztneve pedig megegyezik a híres tudóséval, garázsvásárt rendez, hogy eladja a padláson talált ócskaságokat, és így szerezzen némi zsebpénzt, mert apjának egyelőre még egy szakkommentátori állás sem néz ki a helyi kábeltévénél. Innentől aztán feltartóztathatatlanul peregnek a furcsábbnál furcsább események, kezdve az iskolai hangszóró kibeszélő show-jától a baseballpályát felszántó meteorzáporon át, egészen egy unalmas hétfő délutánig, amikor a világvége készül bekövetkezni.

Aladdin csodalámpájának és a Harry Potterből ismert zsupszkulcsoknak a legközelebbi rokonai a Tesla padlásán talált kopott, rozsdás tárgyak, melyek a fejezetek eleji rajzokon is megelevenednek. Van itt jótanácsokat osztogató búgócsiga, a handabandázás mögött az ember őszinte és ezért olykor nyers gondolatait rögzítő magnó, a jövőre fókuszáló fényképezőgép és a halottakat feltámasztani képes ütött-kopott akkumulátor. Egy-két halott fel is támad, mert, ahogy egy régi orosz színházi súgótól tudjuk: „ha egy puska a színpadon van, az el fog sülni”.

És ott van az Akcelerátus, akik nem a laborjukban kísérletező, fehérköpenyes kockatudósok, agymenők, hanem high-tech cuccokat, igazságteákkal faggató, netes adatbázisokat feltörő és átíró, természeti katasztrófákat is előidézni képes, a másodpercet is bármikor órákká tágító profik. Például, ha kell, felépítenek egy Starbucksot pár óra alatt egy ékszerüzlet helyére, amelynek tulaját ők tették el láb alól, beépített embereik pedig ott vannak mind a suliban, mind a Colorado Springsben állomásozó NORADban, vagyis az Észak-amerikai Légvédelmi Parancsnokságon is. Szóval velük veszi fel a küzdelmet egy csapat tizenéves, nem X-boxon, nem csocsóban, hanem a való életben.

Az pedig már csak hab a tortán, ahogy egy nagy amerikai nemzeti ügyet, a baseballt is képes visszafogottan eszmévé tenni a könyv: Nick apja, az öreg Slate, régi képességeit megcsillogtatva, Tesla baseballütőjével akkora hazafutást üt a regény végén, hogy ennek hatására voltam kénytelen megnézni életem első baseball-meccsét a Youtube-on, ami vagy három órát elvett a napomból… Hát, jobban megérte volna inkább rögtön újraolvasni a Tesla padlását.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek