Gévai Csilla - reneszánsztól posztmodernen át a környezetvédelemig

cimkék: #interjú #illusztráció #Nik blog #Gévai Csilla

Csilla nekem a reneszánsz embertípus megtestesítője, ha él még manapság egyáltalán ez a fogalom. Minden, amihez odafordul és aminek nekilát, valahogy kiszínesedik, életet kap. Az az energia, ami akár alkotóként, akár íróként, akár szervezőként, akár gyerekprogramtartóként, akár anyaként, akár feleségként benne van (helyesebben bugyog fel állandóan), átjön munkáin is. És nem utolsó sorban az az izgalmas világ, ami először nekem grafikáiból tűnt elő, egy nagyon különleges, belső utazásra hívó valóságot tár elénk. Gévai Csillával beszélgettünk, róla, munkáiról és készülő új könyvéről.

- Úgy tudom, hogy antropológia szakon végeztél és most mégis illusztrálással foglalkozol, hogyan vitt az utat errefelé?

- Én mindig is tudtam, hogy rajzolni és írni akarok. Antropológusként is lehetett volna írni, de igazán a mentoraim mindig azzal vádoltak, hogy túl szépirodalmiasan írom a tudományos szövegeket. Rájöttem, hogy objektív szemléletű kutató nem tudok lenni, mondjuk talán úgy, hogy nem vagyok egy kutatói alkat. Pedig antropológusnak is nagyon jó lenni. Emellett magyar szakon irodalomtudóst akartak belőlem faragni, ami még nehezebb volt, mint az antropológiai szöveggyártás.

- Mikor jártál magyar szakra?

- 1995-2002-ig jártam egyetemre, előbb a magyart kezdtem el, aztán jött mellé az antropológia, a tanárszakot is elvégeztem.

- És hogyan jött mindebbe a rajz?

- Hát nálam előbb az a kérdés van, hogy hogy és hogyan jött mindebbe a színház, mivel az volt előbb.

- Akkor válaszolj!

- A színházban is meg a rajzolásban is az improvizáció, a szabad gondolatok megmutatásának lehetősége vonzott. Kiskoromtól kedzve színpadon álltam, ezért nagyon nyilvánvaló volt, hogy színésznek kell lennem.

- És miért álltál színpadon kiskorodtól?

- Mert odaállítottak; de az igazat megvallva nagyon élveztem. Nővérem volt Hamupipőke, én pedig a gonosz mostohája. Az abszurditás már kiskoromtól ott volt kísérőjelenségként... Amúgy meg dráma tagozatos gimi, egy-két filmszerep, Sopsits-csal gyerekszínház...

- Szüleid integráltak ebbe a környezetbe?

- Anyukám volt a lelkesebb, négyen vagyunk testvérek, nálunk akkoriban mindenki filmezett, és került valahogyan a kamera elé. Anyukám is színházban dolgozott, illetve a Jeles körében volt a hetvenes, nyolcvanas években. És bekattant nála, hogy a gyerekekeit is vigye ilyen környékekre, ilyen közegbe. Ő pontosan tudta, hogy ez mennyire jó. A Harlequin színházban legalább tíz évet játszottam. Volt ebben valami kis felnőttség is közben és én éppen ezért az általános iskolát nem is tudtam olyan komolyan venni, mert láttam valamelyest az életet közelebbről...

A nyolcvanas évek lazasága a filmgyári embereknél nagyon megvolt, a fehérnadrágos, filmezős, dzsentri világ benne volt gyerekkori mindennapjaimban. Elég nagy szabadsággal bírt és bírtam én is.






- És ebből mi maradt mostanra benned a pályádat/pályáidat tekintve?

Azt hiszem, magam döntöttem el például, hogy nekem a színházi élet nem megy. Nem tudtam belekényszeríteni magam olyan megalkuvásokba, meg olyan viselkedésekbe, amiket morálisan nem engedhettem meg magamnak. Versennyezzek a barátaimmal, hogy enyém legyen a szerep? De ez persze lehet, hogy csak utánérzés.

- Viszont én azt érzem rólad, hogy kellő szabadsággal kezeled azt is, ahogyan mozogsz az illusztrátori, írói, antropológiai pályán. Nincs nehézség és nincs megosztottság, hanem hagyod a dolgokat szabadon áramlani...

- Megpróbálok mindig a lényegre koncentrálni, de ez az út persze tele van jó értelemben vett harcokkal, elfogadási konfliktusokkal. Például ez a könyv, amit most megírtam, a környezetvédelem, klímaváltozás jelenségével foglalkozik. Nem tipikusan magyar gyermekirodalmi téma. Mégis hiszek benne, hogy pont erre van szüksége a mai gyerekeknek, hogy felkészüljenek a jövő lehetséges változásaira. Emiatt a téma miatt volt egy-két hosszabb beszélgetésem a műfaji létjogosultságát illetően. De sikerült megírnom a könyvet.

- A Pagonynál fog megjelenni A nagyon zöld könyv, milyen lehetséges környezetvédelmi szempontokat figyelembe véve készül el, gondolok itt a recycling papírra nyomtatott szövegre és így tovább...

- A Pagony könyvkiadó egy emberként állt mellém, amikor elmondtam a könyvötletemet. Sok bátorítást kaptam, a kiadóval úgy tervezzük, hogy A nagyon zöld könyv munkacímet viselő alkotás 2010 karácsonyára lesz a polcokon. A könyv arculata nem akar ellentmondani témájának, tehát megpróbáljuk újrahasznosított papírra nyomni a könyvet. Továbbá szeretnénk egy játékos környezetvédelmi programot is építeni a könyv holdudvarába. Szeretek kis csoportokban beszélgetni erről a témáról a gyerekekkel, mert nagyon okosak és sokat tanulok tőlük.

- Hogyan jött be a te életedbe a környezetvédelem?

- Kulturális antropológusként az eszkimókkal kezdtem el foglalkozni, ők már tíz évvel ezelőtt is tényként beszéltek a klímaváltozásról. Az alaszkai inuit eszkimók megpróbáltak üzenni a világnaka közelgő negatív változásokról, nem sok sikerrel.

- Ennek keretében volt egy tanulmányi utad is, ugye?

- Igen, Finnországban, az Északi sark közelében Rovanijemi városában fél évet tölthettem kint az Arctic Centerben, mint vendégkutató. Bánatosan néztem az ottani könyvtár polcain sorakozó remek környezetvédelmi kiadványokat. Trendibbé szeretném tenni a környezetvédelmet a gyerekek számára, nem valami avítt, cikis dologgá. Ehhez megszálottság is kell némileg és humor, sok-sok humor. Talán humorral is lehet bolygót menteni.

- Különleges grafikáid és jellegzetes írásaid stílusát hogyan tudod beintegrálni ebbe az aránylag azért komoly könyvbe?

- Én semmiből sem vagyok hajlandó kihagyni a költőiséget, még egy receptből sem, nemhogy a klímaváltozással kapcsolatos könyvből. A lényeg az, hogy átmenjen az üzenet. azaz a cél szentesíti az eszközt. Habár humorral szeretnék írni és rajzolni, a téma sajnos véresen komoly marad, minden gyereknek szeretném elmondani, hogy a felelősség az ő kezében is van. Azért, mert hétmilliárdan élünk a földön, attól még mindenkinek saját felelőssége van, minden egyesnek. Nem értek egyet azzal, hogy nem tehetünk semmit. A gyerekek nagyon is érzik, ha valami rossz történik körülöttük, ne titkolózzunk, hanem őszintén, okosan mondjuk el nekik az igazságot.

Sokszor a felnőtteknek is nagyon nehéz szembenézni a negatív folyamatokkal, így nekem is. Én ma épp ezt tehetem a környvédelemért. Elmesélhetem a jövő generációjának, hogy min kell elgondolkozniuk.

- És milyen hatást vársz?

- Nem akarom hogy ezt a könyvet fiúsnak vagy lányosnak, művészinek vagy ismeretterjesztőnek nevezzék csak, tehát nem szeretném, ha valamilyen kategóriába beskatulyáznák. Mindenképpen gondolkodtatni akarom a gyerekeket, mert néha egészen egyszerű összefüggéseket sem tudunk felnőttkorunkra, pedig lehet, hogy csak nem jutott eszébe senkinek, hogy elmagyarázza gyerekkorunkban. Ha egy-két lyukat betömünk, lehet, hogy a jövő tudósai hamarabb jönnek rá a megoldásra.

- A könyv konkrétan milyen is lesz? Szövegileg és képileg készülsz valami különlegessel, szerkesztésben valami újszerűvel?

- Közvetlen hangvétel jellemzi a szöveget a 13 fejezeten keresztül. Legalapvetőbb témákat vet fel a szöveg, a túlnépesedéstől az üvegházhatáson át a klímaváltozáson át a fosszilis és zöld energiákon keresztül a szelektív hulladékgyűjtésig. Rengetegszer leírom a könyvben, hogy minden mindennel összefügg. Ezeket az összefüggéseket szeretném letisztázni, megértetni a gyerekekkel. Hogy olyan jó legyen ez a könyv, mint egy jó beszélgetés. Nem tankönyv akar lenni, de abszolút irányul arra, hogy segítsem a tanárok munkaját, akár kiegészítő tankönyvnek szánom, mert sok témát érintek. Ezért akár féléven keresztül is lehet feldolgozni, használni a könyvet egy-egy környezetóra, egyéb órák, délutáni foglalkozások keretében.

- Pontosan ezt akartam előhívni! Amikor az első fejezetet láttam, egyrészt nagyon bejött, hogy olyan, mint egy beszélgetős könyv, tehát - sajnos szokatlanul - interkatív, ami nagyon jól használható a suliban...

- Én mindig a beszélgetésekből tanultam a legtöbbet, ebben hiszek. Sokszor csak felteszek egy kérdést, amire nem adok konkrét választ, gondolják tovább a gyerekek a megfejtést. Ösztönözni szeretném őket arra, hogy nyugodtan formálják a saját képükre a könyvet azzal, hogy belerajzolhatnak, beleírhatnak, a szerző felszólítására. Olyan, mintha ketten csinálnánk a könyvet, az író és az olvasó. Nagyon fontos számomra, hogy ezt a könyvet a magyar viszonyokra írtam, ezekre az évekre, naprakész problémákkal előállva. Mert az a gond az ilyen témájú szövegekkel, hogy sokszor angol vagy amerikai fordításokat dobnak a piacra, ami pontosan mondjuk a magyar helyzetre nem jellemző. Szeretném, ha a gyerekek tényleg el tudnák képzelni, hogy a gyakorlati tanácsaimat meg is lehet megvalósítani. Hiszen van a téren szelektív hulladékgyűjtő. És működik Magyarországon az újrahasznosítás.
Legyen nekik ismerős a szituáció, a helyzet. A rajzok abban fognak segíteni, hogy feloldják a téma szomorkás hangvételét, reményt akarok sugározni, hogy igenis jó irányba változtathatunk. Nagyon elszánt vagyok. A könyv körülbelül hetven oldalas lesz, a végére egy szójegyzéket szánok, ahol a kicsit bonyolultabb fogalmakat elmagyarázom. Azért is vagyok nagyon boldog, hogy ez elkészül, mert ennek van haszna, effektíve haszna van. És ezért is akarok programokat csinálni, járni a könyvvel, vagánnyá akarom tenni a témát, ahogy görkorizni is vagány dolog. Ha egy jó és eltalált illusztráció kíséri a szöveget, akkor igenis el fog ütni egy szokásos környezetvédő könyvtől.

- Melyik általad illusztrált könyvhöz fog leginkább hasonlítani, vagy egyikhez sem éppen?

- Leginkább talán a grafikáimhoz, azok lelkületéhez áll közel, ami egy másik műfaj, mint a könyvillusztrálás. Sokfajta vizuális technikát szeretnék alkalmazni és lesznek benne újrahasznosított rajzok is. Fura, amikor egy íródó könyv alakítja az életedet; nekem is tanulni kell azokat a szokásokat, új szokásokat, amiket a könyvben felsorolok. Elég nagy kihívás számomra egy kislakásban szelektív hulladékgyűjteni, de megteszem, mert nem akarok bort inni és vizet prédikálni. Nagyon bízom a gyerekekben.

- Van másik munkád most, készülsz valamit megjelentetni a közeljövőben?

- Egy klasszikusabb mesekönyvem jön majd ki a Pagonynál, a Holdfényszüret, amit én írok és én rajzolok. De őszintén most A nagyon zöld könyv köti le az összes energiámat, meg a kislányom, meg a férjem.

Gévai Csilla könyvei:
Hisztimesék
Mesék a Tejúton túlról

Gévai Csilláról még itt olvashattok:
Berg Judit honlapján
Papiruszportálon
HG-n

A fényképeket Csilláról Czimbal Gyula készítette

Kapcsolódó cikkek