Gnúk, mackók, satöbbi

Új lapozók

cimkék: #jó könyv #ismertető

Lapozószemlénkben három régi klasszikus mellett két új klasszikust ajánlunk nektek: mindannyian a magyar líra mesterei. Weöres és Kovács András Ferenc a ritmikus, erősen zenei gyerekköltészet legnagyobbjai, akinek a versei egymásra felelnek. Hajnal Anna és László Noémi pedig két olyan költő, akikre kevesebbet figyelünk, pedig nőies és finom költészetük megérdemli.

Bálint Ágnes: A Futrinka utca lakói, Móra

Böbe baba, Cicamica, Morzsa kutya, Sompolyogi-Mosolyogi és a többiek. Idén pont 50 éve mutatták be először a hazai televíziónézőknek a Mi újság a Futrinka utcában? című klasszikus, fekete-fehér bábfilm első epizódját. Sorozat indult, mely minden alkalommal újabb kalandot, kedves mesét tartogatott az apróságok számára. 1979-ben pedig végre elkészült új változatban, színes feldolgozásban a minden otthonban jól ismert mese. Azóta több generáció nőtt fel, mindenki továbbörökített valamit a család legkisebbjeinek a meséből, Böbe baba neve és figurája nem tűnt el a hétköznapokból. A Móra  ezt a hagyományt őrzi most megjelent lapozójával, mely újra visszaröpít bennünket a múltba, és belebonyolódhatunk ismét a Futrinka utca lakóinak cseppet sem unalmas életébe. (Sugi)

Hajnal Anna: A náthás medve, Móra, ill. Reich Károly

Kormos István és Reich Károly Vackorja gyermekkorom, és bátran mondhatom anyakorom egyik nagy kedvence. Szeretem a medvéket. Ez a medve egy kicsit magányosabb, náthásabb, télrevágyó fajta, ezért az illusztrátor is  szomorúbbra, elmosódottabbra és mélyen brummogósra festette, mint piszén pisze társát. A verses mese mindig nagy sikert arat a legkisebb korosztálynál: gördülékenyebb, dallamosabb történetet olvashatunk. A rövidke mese egyszerű: szegény barnamedvénket elkapta az őszi szél, prüszkül-tüsszög, feje fáj. Mit csinál ilyenkor egy  okos medve? Keres egy kellemes, meleg búvóhelyet, bevackolja magát, hogy a következő tavasszal már újult erővel, egészségesen vághasson neki az erdő meghódításának. Kicsi, kerek történet, tökéletesen hozzáillő rajzokkal a legkisebbeknek. (Sugi)

Weöres Sándor: Télország, Móra, ill. Reich Károly

Klasszikus, 40 éves kötet újrakiadását tartjuk a kezünkben. Weöres generációk fejében mocorgó verseinek ezt a gyűjteményét 20 éve nem adták ki, nagyon ideje volt hát. A Tekereg a szél és társai Gryllusék zenéjével, erős ritmusával, óvodai klasszikusként mindenkinek ismerősek. És az bizonyítja igazán, hogy zseniálisak, hogy ezredszer elmondva is érvényesek maradnak, megunhatatlanul jók, mert minden szó, zene a helyén van bennük. Didereg az eperág - ki tud még ilyet írni, amiben minden hangnak helye van, zöngéje, hossza nem véletlen, és mégis érzéki, láttató kép, megszemélyesítés és természetes, megfogható tárgy? Érdemes KAF mellett olvasni, mert egymásra felel kettejük gyerekköltészete.

Andreas H. Schmachtl: Alma Magdi-sorozat, General Press

Kezemben két aprócska könyv, benne egy "bodzavirágfehér" kisegér, Alma Magdi életének apró szösszeneteivel. Mindennapos dolgokról szólnak ezek a történetek - születés, barátság, csetlés-botlás - és az örömökre, szépségekre fókuszálnak. A címek is egyértelműen a pozitív szemléletet tükrözik: A világ gyönyörű és Olyan jó, hogy vagy nekem! A mesék kicsit szentimentálisak, ugyanakkor jó együtt olvasni a gyerekekkel ilyen egyszerűen tiszta gondolatokról. Megértjük, megértik. A képi világ megnyerő: egy apró, angliai falu lehet a mesék helyszíne, téglával díszített házikó, templom, buja növényzet a kertekben. És ott a zöld domboldal is a távolban, ahová akár el is látogatnánk egy családi piknikre, hogy ott olvashassuk együtt ezeket a kockás kis könyveket. (Sugi)

 

Kovács András Ferenc: Napsugár-csízió, Gutenberg, ill. Faltisz Alexandra

Kovács András Ferenc versében a napsugár nyomába szegődik és megbízható KAF-os brillírozással visz minket végig az éven. A ritmus csak épp picit van kimozgatva, hogy a sorközepi metszetek ne mindig a szóhatárra essenek, a rímek épp annyira nem egyértelműek, hogy rájuk tudjunk csodálkozni mindig. Ahogy a képek is az ismerős évszakos képeket módosítják annyira, hogy felvidítson minket az ötlet, a szellem, ami folyik a rímekben-mögött-alatt. Faltisz Alexandra burjánzó képeiben is ez a vidámság bujkál, a mosolygó, repkedő napban és a rengeteg részletben a bujkáló rókától az úszógumi békáig.

 

László Noémi: Afrika, Gutenberg, ill. Csillag István

László Noémi a kortárs erdélyi költők másik kiemelkedő egyénisége. A tavaly megjelent finom, törékeny versekkel teli Labdarózsa után most verses lapozóját tarthatjuk a kezünkben. Az Afrika című vers végigveszi azokat az állatokat, amelyket a gyerekek az állatkertből és az egyéb állatos könyvekből hamarabb megismernek, mint a kerti bogarakat. Ezek az állatok mind elvágynak valahova, csak éppen nem érkeznek meg. De az egész elvágyódás humorosra, sőt, felnőtt szemmel olvasva kicsit ironikusra van hangszerelve, és ezt a képek antropomorf állatai csak kiemelik - a vers hangütése az Állatszállodáét (Sebők Éva - Réber László) idézi, de verselése sokkal tisztább, rajzai viszont sokkal átláthatatlanabbak. Sajnos a kicsi, kézírást utánzó betűtípus a színes, festett háttéren megnehezíti az olvasást.

 

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek