Gyerekharcok

Suzanne Collins: Az éhezők viadala, Futótűz

cimkék: #jó könyv #Juli blog

Általában hidegen hagy, hogy melyik kiadó ad ki egy könyvet, csak a könyv szokott érdekelni. De az Éhezők viadalát az Agave kiadó profilja miatt akartam mindenképpen elolvasni. Hozzájuk kötődik az igényes-populáris irodalom kategóriája, mely már önmagában izgalmas kérdéseket vet föl ponyvaságról, magas művészetről, ezek kizárólagosságáról, vagy a köztük lévő átjárhatóságról, szórakoztatásról, mondanivalóról. Például ők adták ki a Lawrence Block krimiket, Philip K. Dick scifijeit és John Le Carré kémes-ügynökös történeteit. Kíváncsi voltam, hogy a fiatalabb korosztálynak szóló könyveik mennyiben illeszkednek bele ebbe a profilba. És hát beilleszkednek: könnyen olvasható, szórakoztató, de mégis nagyon fontos kérdéseket felvető, igényes ifjúsági irodalom.

Az Éhezők viadala nagyon tetszett. Hogyha azt mondom, hogy magával ragadó, sodró lendületű, letehetetlen, az elég közhelyesen hangzik. (Ilyesmiket szoktak a könyvek hátlapjára írni ismeretlen újságok ismeretlen szerzői.) Úgyhogy inkább úgy mondom, hogy este, mikor olvastam, már rég annyira álmos voltam, hogy le-lebólintott a fejem, de mégis csak akkor tettem le a könyvet, mikor szó szerint kihullott a kezemből, mert elaludtam. Nagyon jó megtapasztalni az ilyen olvasórohamot, és olyan ritkán adatik meg, szóval ennyit máris köszönhetek Suzanne Collinsnak.

A történet egy alternatív jövőben játszódik, Észak-Amerika helyén fölépült diktatúrában, Panemben, mely tizenkét, egymástól elszeparált nyomorgó körzetből áll és a Kapitóliumból, a fővárosból, ahonnan irányítják az országot, figyelik az embereket, és ahol persze semmiben nem szenvednek hiányt az ott lakók. A Kapitólium minden évben megrendezi a saját szórakoztatására (és egy régi felkelés megtorlására való emlékeztetésül) az Éhezők viadalát. A viadal abból áll, hogy minden körzetből kisorsolnak két gyereket, és összeterelik őket egy mesterségesen felépített természeti környezetbe, az arénába, ahol le kell egymást mészárolniuk. Csak egy gyerek maradhat életben, akinek viszont egész hátralévő életében nem lesznek megélhetési gondjai. A viadalt az ország lakói tévén figyelik egyenes adásban, fogadhatnak a versenyzőkre, túlélést segítő ajándékokat küldhetnek nekik, magyarul olyasmi ez, mint egy véres valóságshow.

Katniss félárva tizenhat éves lány, ő tartja el illegális vadászattal depressziós anyját és imádott húgát. Mikor a sorsoláson a húga nevét húzzák ki, nem kérdés számára, hogy magára vállalja a feladatot, és a testvére helyett elmegy a viadalra. Afelől persze nincs kétsége az olvasónak, hogy Katniss nem halhat meg az arénában. Nem is ezen izgulunk olvasás közben (jó, egy kicsit azért ezen is), de az sokkal fogósabb kérdés, hogy erkölcsileg hogy jön ki Katniss ebből a helyzetből. Ha haza akar jutni a családjához, akkor az általa gyűlölt rendszer játékszabályai szerint kell működnie, jóváhagynia annak embertelenségét. De ha fellázad a hatalom ellen, akkor nemcsak a saját életével számol le (ami még lehetne egy jól mutató mártírgesztus is), de a szeretteit is veszélybe sodorja. Ez a nyomasztó dilemma végig ott lebeg a könyvben, de nem mondom meg, mi a feloldás. Nagyon sokszínű a könyv: hajaz az antiutópiákra, vannak benne scifi elemek, de ugyanakkor a mai, saját világunk kritikája is felsejlik, és persze van benne kaland, vér, romantika.

A második rész a Futótűz már sajnos nem annyira jólsikerült, mint az első. Vontatottabb, nehézkesebb, túlmagyaráz dolgokat, átlátszó az a szándéka, hogy mikor milyen érzelmet akar kelteni az olvasóban, köszönöm szépen, én azt majd eldöntöm. Ez a rész a viadal utáni életről szól, arról, hogy hiába élted túl a viadalt, hiába őrizted meg önmagadat, az emberi méltóságodat, a diktatúra diktatúra marad, a mindennapi ember nem függetlenítheti magát a rendszertől: vagy föladod a személyiségedet és belesimulsz, vagy pedig fel kell venned a harcot, de akárhogy is döntesz, sérülések nélkül nem úszod meg. Hiába gyengébb a második rész, muszáj ezt is elolvasni, az első után nem lehet nem belenézni, és akkor már be is kell fejezni… Főleg, hogy nemsokára érkezik a trilógia harmadik része, mely angolul a Mockingjay (Fecsegőposzáta) címet viseli, már most kíváncsi vagyok, hogy az előzményekhez képest ez majd mivel rukkol elő. Vagy nagyon jó lesz, vagy borzasztó, középút nincs.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek