Gyerekkönyv, felnőttkönyv - Holnemvolt

cimkék: #jó könyv #Hanna blog #királykisasszony

A. A. Milne Holnemvoltja egyszerre ironikus, sokrétű történet, reflexió a háborúra (1917-ben íródott), kora politikai törekvéseire (emancipáció) és hagyományos királylányos mese, ahol el kell nyerni a királylány kezét, meg kell menteni őt és boldog (dupla) lakodalom zárja a művet, valamint a királyság megfelezése. Egyszóval mindenki, aki megérdemli, felnő, és megtalálja a helyét és a boldogságát.

A főszereplőnk természetesen egy szépséges királylány, Viola, akit apja magára hagy, amíg háborúzni indul a szomszéd királlyal, mert az tizennyolcszor lépdelt át fölöttük reggeli közben a hétmérföldes csizmájával (egészségügyi sétája során), és ezzel megsértette az etikettet. Persze cseppet sincs kedve ennek a könyvtárban üldögélő, olvasgató, bátortalan szerelmes királynak a háborúhoz. Így hát hónapokig táboroznak a seregek egymással szemben, míg egy csel eldönti a csata sorsát, és a másik király életét is megoldja, aki nagyon morcos, mert ilyennek kell lennie, pedig szeretne szabad ember lenni. Violát közben a király szerelme, a szépséges dilettáns költő-grófnő machinációi irányítják, de a grófnő sem gonosz, csak éppen szenvedélyeinek foglya. A megmentésére érkező királyfi viszont sajnos gyáva, mohó és idegesítő. Még szerencs, hogy van egy hű és szerelmes udvaronca, a királylánynak pedig egy kislány-barátja, aki természtes érzései segítségével hol bajba juttatja, hol meg kisegíti a bajból. Míg a szereplőink bukdácsolnak útjukon, a narrátor is ki-kiszól nekünk, hivatkozik forrására, Sámson krónikásra, kritizálja és felhasználja - relativizálja az események valóságát, mindezt egy mesében. Varázslók és tündérek is felbukkannak, de kevés van belőlük és a galibákat nem ők, hanem a szereplők talpraesettsége oldja meg.

Milne úgy fogalmazott az 1922-es kiadás előszavában (mely sajnos nem szerepel az egyébként Borbás Mária által kiválóan megírt magyar változatban), hogy ez a mese "mindenkinek szól, legyen fiatal vagy öreg, aki szereti azt, amit én. Nehéz megválaszolni, hogy gyerekkönyv-e. Ugyan mit értünk azalatt, hogy gyerekkönyv? (...) De abban egészen biztos vagyok: senki nem tud olyan gyerekkönyvet írni, amit szeretnek a gyerekek, ha nem írja azt a könyvet saját magának is. Mivel ez így van, azt kell mondjam, ez egy felnőtt könyv. (...) De talán nincs is szükség magyarázatra. Olvassuk, ahogy nekünk tetszik; csak egyik lehet a kettő közül: vagy élvezetes, vagy nem.

A magyar kiadás Takács Mari rajzaival jelent meg. A szereplőknek igazi egyéni arcot ad az illusztrátor, a könyvben sajnos csak pár kép kapott helyet, de azok szépen kiegészítik a szöveget a könyv humorához hasonló képi humorral.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek