Ha kíváncsi egy kutyus...

régi könyvek újra a Mórától

cimkék: #állatok

A Kíváncsi kutyus a Kisvakond mellett Zdenek Miler másik, Magyarországon is klasszikusként ismert figurája. A kutyus történetei elsősorban az olvasni még nem tudó óvodás korú gyerekeknek szólnak, a mesék és a rajzok stílusa is sokban hasonlít a Kisvakondos mesékhez, de azoknál rövidebbek, sokkal kevésbé összetettek. Kevesebb a szereplő, és a szöveg, a képek pedig sokkal jobban mesélik a történetet. - Kovács Tamás ajánlója a két könyvről.

Ezekben az egyszerű, vidám mesékben a mindig kíváncsi kutyus folyton valami új dolgot ismer meg a világban, hol a párolgást, hol például a mézkészítést. A megismerésben mindig segít neki valaki, ha pedig konfliktus merül föl (mondjuk összecsípik a méhek, vagy a nap lenyúlja az ivóvizét), azok kedvesen, egyszerűen megoldódnak, és a végén mindenki boldog lesz.

A történetek során megsimert dolgok, megragadják a gyerekek fantáziáját, érdekesek számukra is, a történetek mondanivalójával (tanulságával) pedig mindenki egyetért.

A rajzok mindig téglalap alakú, féloldalas képek. Egyszerűek, nincsenek túlrajzolva, önállóan is elviszik a történetet és minden bennük van ami Miler rajzaira jellemző. A jólérthetőséget segítik a kutyus és a többi szereplő)hatalmas gesztusai, lendületes mozgása.

A Kíváncsi kutyus sorozat írásuk óta nem avultak el, éppúgy valóak a hetvenes évek óvodásainak, mint a mai gyerekeknek. De ha már ilyen könyvet veszünk, fontos átlapozni az adott  kiadást, mert ilyen mesét kiadni egyáltalán nem egyszerű dolog, egy igénytelenebb kiadás teljesen elronthatja az egészet. Rossz példának itt van a Kíváncsi kutyus című 2008-as Móra Kiadós könyv, ami három történetet is tartalmaz (Hogyan adta vissza a nap a kutyus vizét?, Hogyan kapott kedvet a kutyus a mézre?, Hogyan akart a kutyus kölyköket?). Vagyis csak történet-csonkot, mert annak érdekében, hogy több is beleférjen egy kötetbe, teljesen átírták a szöveget, és a képanyag nem kis részét egyszerűen elhagyták. Az eredmény három darab stílustalanul összevágott, kifejezetten bugyuta történet, amikben fel sem ismerhető az igazi Kíváncsi kutyus mesék stílusa, értelme, ráadásul egy helyen pár kép fel is van cserélve. Bár három történetet kapunk egy könyvben, egy áráért, de elveszik az a báj, ami miatt Miler könyveit szeretjük, így pedig már nem éri meg. Ez a könyv arra jó, hogy megértsük, mitől annyira értékes a Miler-Herciková szerzőpáros eredeti alkotása, mennyire nem átírható a szöveg, és nem variálhatóak a képek. Ezekről a hibákról azonban nem feltétlenül a Móra Kiadó tehet, mert a kötet nem más, mint egy Csehországban szintén 2008-ban megjelent Iva Herciková által újraírt szövegű könyv hű fordítása.

            Szerencsére azóta van új magyar kiadású Kíváncsi kutyus könyv. Itt van például a Kíváncsi kutyus és a lépes méz idei kiadása, ami szintén a Móránál jelent meg, és a szerzőpáros eredeti 1970-es meséjét tartalmazza. Itt teljes képanyagot, és hűen, jó stílusban fordított szöveget (Balázs Andrea munkája) kapunk, öröm olvasni. Ebben a történetben a kutyus először kíváncsiságból elemel a kaptárból egy jókora lépesmézet, amiért nagyon csúnyán kikap a méhektől, de álmában egy méh megismerteti vele a mézkészítés fáradságos munkáját. A kutyus ezért később megakadályozza azt, hogy az egerek lopjanak a mézből. A segítségért cserébe pedig finom lépesmézet kap a méhektől. A többihez hasonlóan kedves mese ez is, helye van a könyvespolcon mindenképpen.

           

 

 

 

 

 

 

 

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek