Ha nyár, akkor Durrell!

Szakács Eszter nyári olvasmányajánlója

cimkék: #jó könyv #nyár

Sokáig e felkiáltás jegyében indultak gyerekkorom vakációi.

Mióta csak tíz éves koromban először kezembe került Gerald Durrell klasszikus könyve, a Családom és egyéb állatfajták (az első magyar kiadást még Szántó Piroska illusztrálta), úgy éreztem, hogy a vidámsággal és napfénnyel teli korfui történetek kellően megalapozzák a nyári hangulatot.

Ráadásul melyik gyerek ne szeretné az állatokról szóló történeteket? Ulysses, a bagoly, Pocicsiki Ágoston, a varangy, Quasimodo, a táncoló galamb, Csuri és Büdi, a föld alól kimentett kölyökkutyák, valamint a minden rosszaságra képes Farkák (szarkák) beköltöztek az életembe. De nemcsak az állatok szerethetők Durrrell könyveiben, hanem a felbukkanó, különcebbnél különcebb figurák is; Spiro, a csupaszív, félreérthető akcentusú görög sofőr, a nagy tudású, arisztokratikus Theodore, vagy Kralefsky, a kis Gerry madárbolond, fantáziavilágban élő tanára, hogy az író családtagjairól ne is beszéljünk... Az első könyvet rövidesen követte folytatása, a Madarak, vadak, rokonok, majd a Rokonom, Rosy, Réber László zseniálisan egyszerű és vicces rajzaival, később pedig évről évre alig vártam a megjelenő új köteteket.

Azt hiszem, ezek miatt a humorral és mélységes ember- és állatszeretettel átitatott írások miatt választottam tizenhárom éve Korfut úti célnak, amikor egy elnyert ösztöndíj jóvoltából először engedhettem meg magamnak a tengerparti nyaralás luxusát. Bár természetesen a 90-es évek Korfuja egyáltalán nem hasonlított a 30-as évek Korfujára, ott és akkor szerettem bele a görög szigetekbe. Később jártam Krétán és Szantorinin is, a második korfui utamon (ahová természetesen Durrellt vittem olvasnivalónak) pedig külön öröm volt, amikor be tudtam azonosítani a sztorikból ismert helyszíneket; például a gyönyörű Paleokastritsát, ahová a család hajós pikniket szervezett, vagy az Egér-szigetet, ahová az író nővérével gyakran átúszott. Utóbbi helyet én is meglátogattam és a mesebeli kis sziget mesebeli kis kápolnája elől határozottan hiányoltam a „ledér öltözetű”, fürdőruhás Margóval kiabáló, színpadiasan öklét rázó pópát.

A görög szigetek csodálatos szépsége hozta felszínre bennem a szintén gyerekkoromban olvasott mitológiai történeteket. A görög mitológia először a verseimben, később első mesekönyvemben, a Villámhajigáló Diabázban is teret követelt magának. S be kell vallanom, hogy a mesékben néha Durrel szellemének és humorának hatása is megcsillan, például A Moirák ajándékában, amikor az állatok nyelvén értő Zoéhoz özönlenek a beteg, segítséget kérő erdei vadak.

Amúgy gyerekként mindenevő könyvmoly voltam, s mivel nyáron a szokottnál is többet olvastam, érdekes, új könyv meg viszonylag ritkán bukkant fel a könyvtárban, ahová jártam, a vakáció jó alkalmat kínált a kedvencek újraolvasására. Fiús természetem az olvasmányok kiválasztásában is megmutatkozott. Kilószámra faltam Vernét, Coopert és Karl Mayt. Kedvenc (etnográfiai) indiános könyvemet, Anna Jürgen Az irokézek fia c. regényét egy budapesti nyaralás során, a zsebpénzemből egy antikváriumban vásároltam – aznap este le se tudtam tenni. Nagyon szerettem a varázslatokkal teli angolszász meseregényeket is. Ekkortájt olvastam Edward Eagertől a Félvarázst, Edith Nesbittől Az elvarázsolt kastélyt, és Traverstől a Csudálatos Maryt, mindhárom könyv a kedvenceim közé tartozott. Nesbit kicsit ironikusabb oldalát később, már felnőttként ismertem meg, a Tündérmesék c. kötetében. Sokszor lekerült a polcról a Nils Holgersson csodálatos utazása is. Mélységesen irigyeltem Nilset nemcsak a kalandokért, de a repülésért is. Gyakran elképzeltem, milyen lenne vadlúdhátról szemlélni a lent vonuló tájat, s megsirattam a fiút, amikor visszanyerve valódi termetét, nem értette többé a vadludak beszédét. A humort Durrell mellett Karinthytól a Tanár úr kérem!, valamint Aszlányi Károly két „békebeli” ifjúsági regénye, a Kalandos vakáció, és Az Északi Park felfedezése képviselte. Az Aszlányi-könyvek közül az első igazán passzolt a nyárhoz, a másik meg havas, alpesi hátterével kellemesen ellenpontozta a kánikulát.

Gyerekkori olvasmányaim között szerepel még egy mélységes homállyal övezett  meseregény: a hiányzó címlap és borító miatt sose tudtam meg a szerzőjét és a címét. Egy Gyurka és Hurka nevű rosszcsont ikerpárról szól, akik megszöknek otthonról, és mindenféle kalandot élnek át kellő mennyiségű varázslattal, míg végül megjavulva hazatérnek szegény édesanyjukhoz. Lehet, hogy ma már didaktikusnak találnám, de jó lenne újra elolvasni. Ha tud valaki valamit erről a könyvről, kérem, kommenteljen!

A jó mesének felnőtt fejjel is nagy rajongója vagyok. Néhány napja fejeztem be a kiváló író, Per Olov Enquist regényét, A Három Barlang Hegyét. Nem olyan típusú történet, amiért gyerekként oda lettem volna, mivel meglehetősen hétköznapi a világa, tökéletesen nélkülözve hősöket és   varázslókat. Nyelvileg is elég minimalista, mégis nagyon élveztem, főként a fel-felcsillanó fanyar humor miatt, ami kicsit a svéd gyerekversek világát idézi – nyilván nem véletlenül, hiszen a szerző is svéd.

Az idei nyáron elolvasandók listájára öt könyvet tettem a nemrég megjelentekből. Az egyik Benedek Elek: A csúnya királyfi és a szépséges királykisasszony c. története, ami gyerekkoromban biztos kimaradt, mert halvány emlékem sincs róla, de a leírás alapján igencsak érdekel. Finy Petra remek meséjét a csodálatos szemüvegről a két évvel ezelőtti Aranyvackor díjátadón már volt szerencsém meghallgatni. Remélem, ezen a nyáron az egész könyvet el tudom majd olvasni. A harmadik a török Mevlana Idris Zengin Csengő-bongó meseutca c. kötete, amiről és amiből itt, a Pagonyon olvastam. Irodalmi szempontból is izgalmasnak tűnik, hogy lehet a többnyire komor témát eladhatóvá tenni gyerekeknek. A nagyobbaknak szó könyvekből nagyon szeretném elolvasni Luis Sepúlvedától A sirályfióka esete a macskával, aki megtanította repülni c. meseregényt, Nyulász Péter Helka c. ifjúsági regényére pedig azért vagyok kíváncsi, mert szeretem a fantasy műfaját, és izgat, hogy milyen lehet egy igazi, magyar fantasy, a sok angolszász gyökerű után. Ezenkívül  régóta szeretném kézbe venni Máté Angi gyönyörűséges nyelvezetű Volt egyszer egyjeit, melyekből néhánnyal már találkoztam itt-ott a neten. Bár azt hiszem, az a tízéves, a mesékben csak kalandot kereső kislány, aki voltam, még valószínűleg figyelmen kívül hagyta volna őket. Milyen jó, hogy a felnőttek is szerethetik a meséket!

De nemcsak olvasni, írni is szándékozom az előttem álló hónapokban. Jelenleg egy hosszabb állatmesén dolgozom. Annyit elárulhatok, hogy szerepelnek benne csókák és vakondokok, elrabolt égitestek és segítőkész szentjánosbogarak, továbbá hatalomvágyó királynő és zseniális, bár a rossz oldalon álló feltaláló. Meglátjuk, mi sül ki belőle.

Kapcsolódó cikkek