"Ha Pécsre gondolok, nekem mindig a TV-torony jut először az eszembe"

Bartos Erika és Pécs

cimkék: #interjú #Nik blog

Pécsre költözik a Pagony egy hónapra mindenféle titkos és kevésbé titkos körülmények között. Záróeseményként egy szuper Pagony-napot tartunk Pécsett, amire mindenkit szeretettel várunk! Ha figyelitek a hírleveleket és oldalunkat, egyre több információt találhattok majd az eseményről!

Először Bartos Erikát faggattuk pécsi könyve, a Hoppla kapcsán...

Nik: - Miért éppen Pécs egyik legújabb könyved helyszíne? Felkérés vagy netalán személyes kötődés alapján járunk Pécsett?

Bartos Erika: - Az Alexandra Könyvkiadó felkérésére írtam a Hoppla könyvet, hiszen a kiadó pécsi székhelyű. A cél az volt, hogy a legkisebbek mesébe ágyazva ismerjék, szeressék meg Pécs városát. Ennek a célnak különleges jelentőséget adott, hogy 2010-ben Pécs Európa Kulturális Fővárosa lett. A könyv egyaránt szól a pécsi kisgyerekeknek, hiszen ők biztosan örömmel ismernek rá egy-egy helyszínre, de kifejezetten szól azoknak is, akik nem pécsiek, még nem ismerik a várost, a kirándulóknak ötleteket adhat.

Nik: - Mi történik az állatokkal a városban?

B.E: - A történet egyszerű. A három főszereplő, Hoppla nyuszi, Mogyoró, a mókus és Cini, a kisegéra békák lakodalmára igyekeznek Orfűre. De Pécs határában elromlik az autójuk, amit a cica három nap alatt szerel meg. Ezalatt a három nap alatt a süni, a borz, a kutyus, a kakas és sok más állatka segítségével a főszereplők bebarangolják a várost. Valójában a könyvnek maga a város a főszereplője.

Nik: - Leutaztál külön is a városba, hogy inspirációt meríts a könyvhöz, vagy régebbi tapasztalatokból sikerült ennyire hűen ábrázolni a várost?

B.E: - Többször is leutaztam hosszabb-rövidebb időre a könyv miatt Pécsre. Először összeállt a fejemben a történet, a szereplők barangolásának "útvonala", ezután vágtam neki, hogy magam is bejárjam ezeket a helyszíneket. Az épületgrafikákhoz ezeken az utakon gyűjtöttem az anyagot, letelepedtem a megrajzolandó épület előtt, és felvázoltam, illetve körbefotóztam, hogy a rajzasztalnál ülve minden részletet alaposan ki tudjak dolgozni. Többször is visszamentem Pécsre, mert gyakran hiányzott valamelyik épület egy-egy részlete, amit újra és újra meg kellett néznem.

Nik: - Milyen technikával készítetted el könyvedet? Építész múltad egyrészt nagyon erősen látszik a képeken, gyönyörűek a városrészek, de engem még inkább megfogott a templombelsőd vagy a lakatok, hiszen ezeken abszolút sikerült megfognod gyerek-perspektívából a látottakat...

B.E: - Igyekeztem a várost kifejezetten gyerekszemmel nézni. Szabad kézzel, egyszerű grafitceruzával rajzolok, amit áthúzok vékonyhegyű filctollal. A színezést már számítógéppel végzem, ez megkönnyíti a munkát, mert könnyedén lehet változtatni, próbálgatni, többféle változatot készíteni egy-egy rajzból. Hatalmas élmény volt nekem ez a könyv, igazi építészeti öröm. Szerettem rajzolni. Érdekes, izgalmas feladat volt ötvözni a számomra két fontos területet: az építészetet a meseírással. Mindegyik rajzot szerettem, de vannak kedvenceim. Az egyik a lakatfal. Sok egymásba fonódó lakat, színesek, egyszerűek. A másik kedvencem a Sétatéri szökőkút. Ezt alaprajzban rajzoltam meg, mert ez a nézete a legszebb. Eddig nem készítettem alaprajzi nézetet mesekönyvben, de úgy éreztem, ebbe a könyvbe beleillik, metszetek is szerepelnek több helyen. A Zsolnay kút grafikáján sokat dolgoztam (most fedeztem fel igazán, milyen fantasztikus ez a kút), a Városházával is elidőztem, és nagy élvezettel rajzoltam meg a borítón szereplő tető-idomokat is. Az éjszakai sziluettet is nagyon szerettem, itt csak a sok antenna látszik a sötét égen. A két legmunkásabb épületgrafika a Nemzeti Színház és a Székesegyház volt. Külön szerettem a sokféle járművet megrajzolni, szándékosan tettem bele több közlekedési eszközt a történetbe.

Nik: - És végül, de nem utolsó sorban, mit jelent neked Pécs városa?

B.E: - Pécs nagyon szép. Lenyűgözőek a földrajzi, természeti adottságai. Mielőtt belekezdtem a könyvbe, azt gondoltam, hogy ismerem a várost. Közben jöttem rá, hogy mennyi apró részletet nem ismertem eddig, hogy számtalan gyönyörű kirándulóhely, épület, szobor, játszótér, látványosság van, ami egy kisgyereknek is érdekes lehet. Örülök, hogy ezeket ma már jobban ismerem. Ha Pécsre gondolok, nekem mindig a TV-torony jut először az eszembe. Különleges színfoltja ez a városnak (sőt az egész országnak), mindig örömmel megyek fel ide, akárcsak gyerekkoromban.

Kapcsolódó cikkek