Háború ha lenne... nálunk?

cimkék: #szülőknek #ismertető #tanároknak

Sose gondolunk bele, hogy mi lenne, ha..., és szerencsére csak a hírekben látjuk, hogy milyen is a háború. Janne Teller esszéje gondolatébresztő mindenkinek, hogy megtanuljuk értékelni azt, ahol és ahogy élünk.

Munkácsi Anna ajánlója.

Janne Tellert a Semmi című könyvéről ismertük meg, mely sok port kavart külföldön, de végül nagy sikert aratott még hazánkban is. Itt, a Pagony honlapján is több cikket, ajánlót olvashattok róla, sőt egy belőle készült színdarabról is írtunk már. Rám is nagy hatással volt ez a könyv, várva vártam hát az írónő újabb könyvét, mely magyarul tavasszal jelent meg.

A Ha háború lenne nálunk című esszéje a menekültek világába akarja bevonni a kényelmes európai társadalmat. A könyv kinézetre szakasztott olyan mint egy útlevél: kicsi, bordó, és mind a borító, mind a belívek tapintása olyan, mint egy igazi útlevelé. (Külalakja miatt tehát kitartóan keressük a könyvespolcokon.) Hogy miért ilyen? Mert ha egyszer tragikus körülmények között el kell hagynunk hazánkat, semmi másra nem lesz akkora szükségünk, mint egy jó útlevélre.

Az írónő maga is bevándorlók leszármazottja, innen is jött az ötlet, hogy az ő szemükkel mutassa meg helyzetüket: mi lenne, ha nem afrikában lenne háború, hanem európában, és ők fogadnának be minket. Az eredetileg dánra – 2001-ben - megírt történetet teljes egészében átfordították a magyar viszonyokra: a földrajzi adottságok, színhelyek mind valósak, de egy elképzelt, háborús európában. Az Oktogonon történő akciók hitelesebbé tehetik a történetet, de valamiért nekem mégsem meggyőző. Nálunk a bevándorlók kérdése még nem olyan kiélezett, így „nincs” kinek a helyébe odaképzelni magunkat, illetve Magyarország, mint háborút indító állam képe is hihetetlennek tűnik.

A történet stílusa igen száraz, van mit feldolgoznunk sokadik olvasásra is: egymást váltják az események, kertelés nélkül átlépünk több évet, embert, tragédiát... Érdemes többször is elolvasni - kis terjedelme miatt egy reggeli utazásba is belefér.

Hogy milyen érzés lehet elveszíteni családunkat, barátainkat; mindenkit, és mindent itt hagyni a túlélés miatt, abba nem szívesen gondol bele az ember, de próbáljuk elképzelni - és minél előbb el is hesegetni a képet, mert szerencsére mi megtehetjük. Ennél több itt sem történik, elolvassuk, beleborzongunk, de a főhős sajnálatán kívül másra nem telik. Ez sem elhanyagolható ha bevándorlókkal találkozunk, de jó lenne, ha sikerülne nem távolságot tartani – hogy hasson, ha akarom, ha nem. Mert egy háború is ilyen lenne. Ha akarom, ha nem.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek