Hahó, a halál létezik!

Singer Magdolna: Boldogan éltek, míg meg nem haltak…és azután? Segítség a gyászban – foglalkoztatókönyv gyerekeknek és szülőknek, Móra, 2011.

cimkék: #jó könyv

Zavarba ejtően hosszú és bonyolult cím. Mintha máris magyarázkodni akarna: „bocsánat, hogy egy ilyen kényes témával hozakodtam elő…” Másrészt értem, miért kell ez. Ne legyen félreértés, már a címben jelöljük ki pontosan a témát, kapcsoljuk a gyerekek megnyugtató világához, a mesékhez, és felhívjuk a figyelmet, ajánlatos szülői felügyelettel kézbe venni a könyvet. Nincs ezzel semmi baj, hiszen most kivételesen nem a kereskedelmi szempont az elsődleges, nem egy jó címmel és borítóval kell eladni egy üres tartalmat. - Fekete András cikke

A mi civilizációnkban bizony taburól van szó. Nem volt ez mindig így, van, ahol most sincs, de hagyjuk ezt, itt élünk és most. Itt kell a segítség. Mert a halál az egyetlen közös történés az életben, ami minden embert összeköt. Tragikus és vicces, hogy pont erről nem beszél se kicsi, se nagy, legfeljebb selyemkesztyűben ér hozzá, mint egy úrinő.

Singer Magdolna célja tehát, hogy felhívja a figyelmét gyereknek és szülőnek, hahó, a halál létezik, amikor meghal a nagyi vagy a kis tesó, az bizony valóság, nem a tévében látjuk. És kezdeni kell vele valamit. Gondolkozni kell rajta, hogy hová tűntek, hogy létezik-e belőlük még valami „azután”, hogy életünk részei maradhatnak-e elmúlásuk után is, hogy meg tudunk-e birkózni a hiányukkal, örülhetünk-e, boldogok lehetünk-e a továbbiakban lelkiismeret-furdalás nélkül.
Nagyon fontos ez. Hihetetlenül fontos műről van szó.
Nem is a kötet olykor sete-suta válaszai miatt. Senki sem tud mindenkinek egyformán tetsző, tökéletes válaszokat adni. A „probléma” és a kérdések felvetése a fontos, hogy utána magunk próbáljuk megadni a válaszokat. A saját válaszainkat. Hogy ne vegyük fel a „homokbadugomafejem” attitűdöt. Olyan ez, mint adni egy rászorulónak. Nem az az igazán fontos, hogy mennyit adtunk, hanem, hogy észrevesszük és adunk. Ez a kötet is azért fontos, mert ad egy apropót és hozzá a bátorságot, hogy merjük feltenni a kérdéseket, próbáljunk válaszokat adni gyerekeinkkel együtt, felvállalni érzéseinket, indulatainkat.

A szerző logikus menetben halad végig a témán. A minden múlandó közhelyet az őszi levelek hullásán és elbomlásán, majd házi kedvenceink elpusztulásán keresztül hozza testközelbe, rávilágítva végül, hogy ez a természet rendje, a halál része a Nagy Egésznek, az örök körforgás alapja. Foglalkozik a gyász mibenlétével, az azt kísérő érzésekkel és indulatokkal, a közösség (család) fontos szerepével a feldolgozásban. Majd az emlékezés fontosságát hangsúlyozza, a szeretet örökkévalóságát. A temetőlátogatás szeretteink igazi
meglátogatása lesz a kiadvány lapjain, nem pedig zavarba ejtő kötelesség. Kitér arra, hogy sokan halhatatlannak tartják a lelket, olyanok is vannak, akik visszatérve a halál közeli állapotból meséltek élményeikről. De ezek csak rövid utalások állásfoglalás nélkül, tehát nem zavaróak.

Számomra inkább zavaró néhány igen szerencsétlen mondat:
„ Az ember is, ha már eleget élt, akkor meghal.” – kérdés, ki mondja meg, mikor volt elég.
„ A halott testét egy szép épületben, a krematóriumban hamvasztják el” – írja a hamvasztásról.
„ Ilyenkor a hamvakat a földbe vagy a folyóba szórják.” – ugyanerről.
A leginkább zavaró – és ezt tartom a nélkülözhetetlen kötet egyetlen hiányosságának -, hogy a szerzőnek nincs bátorsága felhívni a figyelmünket a saját halálunkra. Mert – tekintve, hogy az ember önző lény – ez a probléma a legsúlyosabb. Nem merte „ijesztgetni” a gyerekeket, és ez bizony hiba. Egy kicsit enged a kisebb ellenállásnak, hamiskásan próbál vigasztalni. Ha meghal egy szerettünk, megijedhetünk, hogy mi is elkaphattuk azt a betegséget, „…egy kis időre elveszítjük a biztonságunkat, de később ez elmúlik, és ismét bízunk abban, hogy mégsem történnek nagy bajok az életben.”

Az utolsó néhány lap a foglalkoztató rész. Gyakorlatilag üres lapok, ahova írni és rajzolni lehet. Mindegyik tetején ott van, hogy ide milyen témák kerüljenek (rajzok az élettelen kis állatról, ahogy a lélek elhagyja a testet, a haragról, a szeretetről, a szomorúságról stb.) Arra jó, hogy úgy érezze a gyerek és a szülő, hogy foglakozni érdemes a témával, ne intézzük el egy gyors fél órával.

A minden művészetben zseniálisan otthonos Rutkai Bori rajzai szépek, megnyugtatóak, az ősz, az elmúlás csodás színeivel.

Szeretném, ha elhinnétek, hogy kell ez a könyv a családban. Hiánypótló és nélkülözhetetlen. Függetlenül attól, hogy most aktuálisnak érzitek-e az életetekben. Mert (nem ijesztgetni akarok) mindenki életében aktuális. Vagy az lesz hamarosan. Hiszen kétféle ember létezik, a halott és a még élő. És ez lehet, hogy kicsit morbid, de nem vicc.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek