Harkály az ablakban, teknős a medencében, könyvek a függőágyban

Nyári interjú Finy Petrával

cimkék: #interjú #jó könyv #nyár

Idén ismét nagyon állatszemszögből élem meg ezt az évszakot, mivel a városi nyüzsgés után a nyarat kint töltjük Pilisszentkereszten. Házunk homlokzatán egy fekete harkályos üvegablak található, melyet Tóth Krisztina készített nekünk, és ez remekül illusztrálja családunk két fő érdeklődési körét: az irodalmat és madarász férjemnek köszönhetően a természeti csodák iránti fogékonyságot. - Finy Petra nyári vallomását olvashatod.

- Mit jelent neked a nyár, Petra?

- Attól függ, melyik évben melyik arcát mutatja meg a nyár. Most nagyon élvezem az állatos nyarat! Az első hetekben például a lányok medencéjét Döme, az ékszerteknős foglalta el, akinek férjem tetemes mennyiségű, vízi állat által lakott, ínycsiklandó békalencsét szórt a vízbe. Vendégeink igen elcsodálkoztak akkoriban, milyen kétes tisztaságú vízben is fürdenek a csajok nálunk. Aztán szokott lenni nyáron egy denevérünk (ő még nem kapott nevet), aki az egyik spaletta mögött nappalozik, és visszatérő vendégünk. Olyan aranyos, hogy még én is kibírtam sikítás nélkül, amikor megnéztem. Idén lett egy másik békánk is, egy zöld levelibéka, aki éjszaka a téli kertben tanyázott, nappal pedig a lányokat kísérte mindenhová, amikor fontos kerti teendőiket intézték. Ő Artúr, és gyönyörű színe van. A ház egy patak mellett található, ezért ezen a nyáron néhány szentjánosbogár is a szomszédunk lett. Amikor egyik este lementünk a lányokkal megcsodálni a rajzásukat, igazi tündérvilágba csöppentünk. A levenduláinkra nagy szeretettel járnak a lepkék, akiket most, hogy a csemetéink már lepkehálóval is fel vannak szerelkezve, még közelebbről is megcsodálhatunk. Persze nagy-nagy óvatossággal, nehogy bajuk essen. Nyár elején alakította ki a férjem a madáritatót is, amelynek partjára egy kiszáradt fát ültetett. Amikor ezt az akcióját megláttam, azt hittem, megőrült, de hamar elmagyarázta, mire is jó ez. A madarak nagyobb bizalommal szállnak le a vízhez, ha van egy köztes pihenő fa, ahol landolhatnak, felmérhetik a ragadozókat. Az itató bevált, a hegyi billegetőtől kezdve, keresztcsőrűn át mindenféle különleges madár meglátogatott már minket a megszokott fajokon kívül.

- Hogy telik nálatok a nyár?

- Muszáj valamennyire megterveznünk, de szeretünk improvizálni is. A lányok úszótáboros heteit, egy-egy vízparti hétvége szakítja meg. Tavasszal ugyanis egy újabb taggal bővült a családunk, Zöldikével (ez most kivételesen nem madár), aki nem más, mint egy gyönyörű, négyszemélyes kenu. Többször kipróbáltuk már családilag a Velencei tavon, amit nagyon élveztünk, mert olyan vadregényes, nádasbeli ösvényeken evezhettünk, ahol ritkább madárfajok is felbukkannak, mint például a vörös gém. Nemsokára indulunk Horvátországba, ahová természetesen egy rakat növény- és állathatározó könyvvel, lepkehálóval, szákkal, vödörrel, távcsővel, fényképezőgéppel, békatalppal és búvárszemüveggel és egyéb fontos kellékkel felpakolva indulunk. Remélem, azért a mesekönyveknek és a felnőtt könyveknek is marad hely a kocsiban.

- Dolgozol-e nyáron, ha igen, akkor épp min?

- Nagy munkán vagyok túl, hiszen könyvhétre jelent meg a Libri kiadónál az első felnőtt regényem, a Madárasszony, amely egy gyűrűző nő szenvedélyesen tragikus életét mutatja be. Nagy élmény volt a sok-sok természeti érdekességet bemutató szöveget kitalálni, de az élet nem állhat meg teljesen. Bár napokra azért próbálom megállítani: lekvárfőzéssel, szörpkészítéssel, a fűszerkert bővítésével. Befejeződött az Egy marék buborék című gyerekverses kötetem szerkesztési fázisa, melyért nagy-nagy köszönet illeti Lackfi Jánost és Tóth Krisztinát, és jelenleg Szulyovszky Sáránál van az anyag. Ő küld mostanában csodálatosabbnál csodálatosabb képeket a kötethez, amely ősszel fog megjelenni. Befejeztem a különféle földrészekről szóló mesekönyvemet is, melynek Mesél a Föld a munkacíme, és az NKA alkotói ösztöndíjának köszönhetően volt lehetőségem megírni. A hol mókás, hol líraibb, rövid történetek között található a forró Afrikában, de még a hűvös Antarktiszon játszódó mese is. Elkészült egy másik őszi mesekönyv szövege is, amelyet az Egy Csepp Figyelem Alapítvány felkérésére írtam, és a Kolibri kiadónál fog megjelenni. A pegaurok világába kalauzoló könyv különlegessége, hogy a történet egyik szereplője, Glu egy cukorbeteg kisfiú. A történet ugyan nem csak a cukorbetegségről szól, mégis reménykedünk benne, hogy Glu figuráján keresztül talán sikerülhet egy kicsit eloszlatni a diabétesszel kapcsolatos félelmeket, előítéleteket. A könyv ősszel jelenik majd meg Szárnyak és paták címmel.

- Miket olvastok nyáron?

- Az idei nyár úgy alakult, hogy nem győzök elég hosszú könyveket beszerezni, amelyek Emma csillapíthatatlan meseszomját kielégítik. Imádja az első olvasókönyvként funkcionáló könyveket is, mint amilyen az Ottolina és a Sárga macska vagy a Risto Rapper, de ezek csak egy, maximum két estéig tartanak ki. Nagy kedvencünk, Berg Judit Lengemesék című könyve is igen hamar elfogyott. Így bevallom őszintén, engedtem a kérésének, amikor meglátta a Tudás könyvei első részét a kezemben (ugyan nem az ő korosztályának szól, de mivel annyira nem rémisztő, beadtam a derekam), hogy együtt olvassuk. Most fejezzük be a második részt, és bízom benne, hogy nemsokára megjelenik a harmadik, mert ezek a könyvek tényleg hosszabb ideig kitartanak. Amúgy belehuppanunk ilyenkor a függőágyba, összebújunk, és úgy olvasok a lányoknak. Nagyon élvezzük, hogy lóghatunk egy kicsit.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Mindig nagyon képben vagy a legfrissebb gyerekkönyvekkel kapcsolatban, miket ajánlasz még az olvasóknak?

- Az idei tavasz-nyár nagy könyvélményeit olyan köteteknek köszönhettem, melyek külsőre is professzionálisak és teljesen egyedi világot képviselnek. Nagyon kedvelem a különleges illusztrációkat, így most is ez alapján válogattam. Nagyon szerettem a Scolartól a Garmann nyarát, amelyhez fogható abszurd, mókás, önironikus, mégis gyengéden lírai képi és szövegi világgal ritkán találkozom. Szívemhez szólt Darvasi László üdítően humoros, könnyed komolyságú Pálcika, ha elindul című könyve, és Szabó T. Anna ráolvasósan bűvös Tatok tatokja, melyeknél csodálatos összhangban van képi és szövegi ötlet. Igazi csemegének tartom Kiss Ottó Liliputi trónkövetelők című könyvét, amely a számomra oly kedves „gyeknőtt” (vigyázat, általam alkotott szókreáció) mese műfaját élteti, vagyis egyszerre szól gyerekekhez és felnőttekhez. Személyes könyvheti kedvencem Kertész Erzsi Labirintója, amelynek mágikus, klasszikusan meseszerű a története, és eredeti figurái roppant egyedi humorral szólalnak meg. Kasza Julianna hozzáálmodott képi világa, pedig maga a csoda. Habzsoltam a kiemelkedően dekoratív és eredeti képi világú, gusztusos tipográfiájú A kőmajmok házát, melyben a szöveg tele volt nyelvi szépséggel, egyediséggel. Együtt lebegtem Máté Angi a Kapitány és Narancshal finoman hullámzó, sodró erejű mondataival, és a finom, érzékeny képekkel, amelyeket Rofusz Kinga varázsolt melléjük. Hangosan hahotáztam a Doktor Proktor pukipora című könyvön is, amely gátlástalanul őszinte humorával kifejezetten felszabadítóan hat a hazai gyerekirodalomra, és szerintem még több ilyen könyvre lenne szükség. A végére hagytam egy nagy kedvencemet, ami egy külföldi könyv. Régóta mondogatom már, hogy egyszer Benjamin Lacombe-nak is illene megjelennie magyarul, főként, hogy Rébecca Dautremer már megérkezett a hazai olvasókhoz, és most is csak ezt tudom megerősíteni. Benjamin Lacombe ismét nagyot alkotott Sébestien Pérezzel, kedvenc alkotópárjával a L’Herbier des Fées című könyvében, amelyben a növényekkel szimbiózisban élő különös tündéreket mutat be. Professzionális nyomdatechnika (matt formalakk a belső oldalakon, csipkefinom lézerstanc, és tökéletes arany szín a borítón), mágikusan eredeti figurák, és a reneszánsz mestereket megszégyenítő rajztudás és festészeti megoldások jellemzik a kötetet. Már alig várom, hogy a szintén varázslatos megjelenésű, Ondine című könyvét is kézbe vehessem. És olyan jó lenne, ha ezt nemsokára a magyar változattal is megtehetném.

Kapcsolódó cikkek