Hej óvoda, óvoda...

cimkék: #szülőknek #Vera blog #tanároknak

Hej óvoda, óvoda, de sok gyerek jár oda, szól a Vackoros könyvben, de nem mindegy, hogy milyen az az óvoda. Nyakunkon az ovis beiratkozás, megnézzük, hogy van-e elég hinta az udvaron, meg ételallergiás menü, de vajon tudjuk-e, hogy miket olvasnak majd elalvás előtt? És néznek rajzfilmet? Mennek majd könyvtárba?
Akik figyelemmel kísérik cikkeinket, biztos emlékeznek rá, hogy nemrég az ELTE TÓK tanáraival beszélgettünk a hazai pedagógusképzésről, és ezenbelül a kortárs magyar gyerekirodalom helyéről. Most végre megnézzük, hogyan is zajlik ez valójában: Pólus Enikő óvónő segítségével bepillantunk a Gazdagréti Szivárvány Óvoda mindennapjaiba, és kiderül, hogy egy lakótelep közepén is lehet mesebeli utazást tenni, ráadásul tündérekkel.

- Mennyire ismerik az óvónénik a kortárs gyerekirodalomat?

Sajnos általánosságban véve nem túl jók a tapasztalataim. Sokan ragaszkodnak a régi, hagyományos dolgokhoz és nem újítanak, nem igazán válogatnak a kortárs gyermekirodalmakból. Pedagógusi felelősség tudatában nem lehet mindig arra a szomorú tényre hivatkozni, hogy az intézményeknek nincs elég keretük ezek megvásárlására. Szerencsére a mai gyerekek sok értékes könyvvel is rendelkeznek, amiket behozhatnak az oviba is. A kollégáimmal ezeket mindig beépítjük a mindennapokba, elolvassuk, eljátsszuk, dramatizálunk, kézműveskedünk, bábokat készítünk, éneket, esetleg verset is komponálunk hozzá. Szóval a gyerekeket olvasóvá nevelés útjára állítjuk. Különösen fontosnak tartom, hogy az óvónénik minőségi kortárs gyerekirodalmat nyújtsanak annak a nemzedéknek, akikre már nem sok idő jut a szülői elfoglaltságok miatt. Túl sokat rohanunk, dolgozunk és a jó vers-, és mesehallgatáshoz idő és nyugalom szükséges. Én kortárstápláléknak nevezem, mert egészséges táplálékkal etetett nemzedéknek van esélye az egészséges, kiegyensúlyozott felnőtt életre.

- Honnan szereztek infókat a megjelent új könyvekről, van ehhez megfelelő szakmai fórum?

Mi rendszeres könyvesboltlátogatók vagyunk, illetve az interneten is kutakodunk, valamint a szülői ajánlásokra is odafigyelünk. Olyan kollegális csapatban dolgozunk, ahol az óvónők megosztják egymással az információkat ilyen téren is. Szakmai fórumon szoktak könyvárusítások lenni, ahol lehetőség van néhány új könyv megismerésére is, de nem mindegyikre. Kerületi és városi továbbképzéseken rendszeresen ajánlanak újonnan megjelent irodalmat. Pedagógus könyvesboltokban, szakfolyóiratokban, gyermekújságokban, szülőknek szóló újságokban szoktunk még találkozni az új választékkal, de nyitottak lennénk minden megkeresésre.

- Milyen meséket olvastok a gyerekeknek, van-e standard mese, ami mindig bejön, ragaszkodtok-e a klasszikusokhoz?

Odafigyelünk, hogy mindenféle mesetípus szerepeljen a tanév folyamán: a humorostól a legklasszikusabb mesetípusig. Nem kedveljük azt a formát, amikor a régi klasszikusokat összekeverik újkeletű modern mesékkel, történetekkel. Minden tanévben van néhány közkedvelt mese, a Mazsola és Tádé megunhatatlan.

- Van-e valamilyen saját ötletetek, módszeretek?

Idei csoportunkkal Csiribivel és Pankával egy nagy mesebeli utazáson veszünk részt Berg Judit könyvei alapján. Közben rengeteg félelmet, szorongást, örömöt, bánatot, szégyent, bűntudatot, kiváncsiságot, harmóniát, kaotikát, féltékenységet, szeretetet, segítőkészséget, empátiát dolgozunk fel. Együtt örülünk, amikor sikerül Pankának repülnie, gyógynövényekből mi is elkészítjük Sündoktor csodakrémét, forró csokit főzünk Csiribinek és Panka hangszereivel dalra fakadunk. Csiribi és Panka bábok minden reggel kedvesen várnak, ha szükséges, vígaszt nyújtanak, mindenben a segítségünkre sietnek. Egész nap velünk vannak, mindig ráérnek, nincs halaszthatatlan határidős dolguk.

A mese számunkra egy királyi út a gyerekek lelkéhez, a titkok kertje. Mese után nyíltabbá, bátrabbá, őszintébbé és nem utolsó sorban nyugodtabbá válnak.

- Mennyire együttműködőek a szülők?

Ahhoz, hogy a szülői háttér segítőkész legyen és egy igazi kis mesebeli csapattá váljon, egy pedagógusnak sokat kell dolgoznia, hogy megfelelő bizalmi helyre kerülhessen. Ha ez megtörténik, akkor a szülők segítőkészek. A mi munkánkat egy igazi lelkes szülői, baráti háttér segíti. Rendszeresen hozzák a könyveket, mindig aszerint, amivel foglalkozunk. Az is külön öröm számunkra, hogy születésnap, névnap, nyuszi, karácsony, keresztelő nem telik el könyvajándék nélkül. Tavaly anyák-, és apák napjára a gyerekekkel anyakönyvet és apakönyvet készítettünk ajándékba, amikor a gyerekek igaz történeteket meséltek a szüleikről. A hatás: patakzó könnyfakadás. Amikor a családdal foglalkoztunk (mondjuk az Anna, Peti sorozat kapcsán), a szülők lehetőséget kaptak, hogy bejöhessenek, és egy hintaszékből mesélhessenek a gyerekeknek gyertyafény mellett. Ezzel az anya-gyermek kapcsolatokat mélyítettük. Igazi kincsként kezeljük, hogy a szülők őrizgetik a gyermekkori kedvenceket, amiket velünk is megosztanak. Néha társul hozzá egy-egy öreg maci is, aki ha beszélhetne, sokmindenről mesélhetne. Szülői értekezleten mi is szoktunk ajánlani irodalmakat, programokat, játéklehetőségeket, minőségi időtöltéseket. Így hát, ha mi nem is tudunk pénzhiányban mindent beszerezni, a szülők egy-egy évfordulóra megveszik csemetéjüknek, ami előbb-utóbb az oviba találja magát.

- Az óvodai programokban mennyire részletesen szerepel, hogy mit kell olvasni egy középsősnek, és itt mekkora mozgásteretek van?

Teljes mértékű szabadsága van a pedagógusoknak ezen a területen. Ma már az életkori sajátosságok határai nagyon elmosódtak, ezért minden pedagógusnak jól meg kéne ismernie a gyermekeit ahhoz, hogy megfelelő meséket válogasson, és ne csak rajtaütésszerűen, monotonon megszokásból tegye. Hisz ezt a gyerekek megérzik a mesén és a versen keresztül és akkor nem biztos, hogy célba ér. A mesének lelke van és azt csak megfelelő lelkülettel lehet átadni a felnövekvő nemzedéknek.

- Honnan szerez még pénzt egy ovi, hogy új könyveket vegyen? Hogyan lehetne változtatni ezen, van-e nálatok valami helyi szokás?, pl. hogy évvégén mindenki vigye be a "kinőtt" könyvét?

Önkormányzati költségvetésen túl pályázatok útján, alapítványi keretből szerzünk be mindent, "Kinőtt" könyveket rendszeresen öröklünk, felajánlottakat pedig örömmel elfogadunk. De tényleg, lehetne tartani kis zsibvásárt is, amikor könyvet könyvért cserélnének a családok.

- Véleményed szerint mennyire változtak a gyerekek mesehallgatási szokásai, észrevehetően befolyásolja-e őket a TV, DVD? Ezek hatása látható- e számotokra? Szoktatok-e diafilmeket vetíteni?

Ha csak az elmúlt 10 évet tekintem, valahogy feje tetejére állt a világ. A TV, DVD hatásai napi szinten megjelennek és sok nehézséget okoznak Anyanyelvi kifejezésük, nyelvi készségeik, passzív és aktív szókincsük, beszédészlelés és beszédértésük elmaradott, fejletlenebb, és az iskolai életben sok problémát okoz a tanulási-tanítási folyamatokban. Ha választhatnának, hogy mesét hallgatnak vagy néznek, akkor valószínűleg az utóbbit választanák, mert ezzel a töménytelen mennyiségű képi világgal nem lehet felvenni a versenyt. De nem is akarjuk. A meseolvasás és hallgatás egy más világ, más dimenzió, egy megronthatatlan belső képzelet. A mi dolgunk, hogy segítsük a gyerekeket tájékozódni ebben a világban és, hogy a dzsungel közepén is rátaláljanak a gyerekek és a szülők a tiszta forrásra, amely az élet fájából ered. Ez döntés és felelősség. A későbbi olvasóvá nevelést itt kell elkezdeni, megalapozni.
Szoktunk diafilmet vetíteni és a gyerekek nagyon kedvelik ezt!

- Versek terén van-e valami elmozdulás a hagyományos ovis versektől, gondolok itt arra, hogy sok friss verses kötet jelent meg az utóbbi időben, ezeket ismeritek-e, és szerepelnek-e már az ovis műsorokon?

Főleg internetről szerezzük meg és adjuk át egymásnak a frissebb verseket. Műsorainkon főleg ezekből válogatunk. A fejlesztést óvónőknek és tanítóknak abban látnám, hogy össze lehetne állítani egy vers és szöveggyűjteményt csak újonnan megjelent versekből és mesékből, amelyeket akár önkormányzatokon keresztül is el lehetne juttatni a pedagógusokhoz. Amikor még a főiskolán tanultunk, volt egy ilyen szöveggyűjtemény, amit azóta is mindenki használ, mert jól össze van állítva. Ugyanilyen kéne, csak újakkal. Az egyetemre is bevinném, a könyvesboltokba, hogy a friss diplomások egy ilyen gyűjteménnyel kezdhessék a pályájukat. Kedvezményekkel, pályázatokkal lehetne még csalogatni. Fejlesztést jelentene, ha a pedagógus igazolványnak lenne valódi értéke.

- Mi olyan oviba jártunk, ahol már középsőtől kezdve mindenki beiratkozott a kerületi könyvtárba, ide levonultak csoportosan, és közösen választottak könyveket. Nálatok van-e ilyen? Volt-e márt példa arra, hogy egy könyvtár, vagy egy könyv szerzője látogatott el hozzátok, egyáltalán mennyire lenne befogadó az ovi ilyenfajta programokra?

Szerencsére a mi ovink minden értékálló dologra nyitott. Szervezetten és hasznosan szervezzük a gyerekek napközbeni programját, ezekben természetesen a könyvtár is szerepel. Szerepjátékaink között szerepel a könyvtár, a könyvesbolt, ahol árusítás és vásárlás is történik. Most már klaviatúránk is van, úgy hogy játékból rendelni is lehet a könyvesboltunkban. Az új könyveket a gyerekek rajzolják, írják. Még szakszerű borítótervezés is történik! Nagyon jónak tartanám, ha kiadók mondjuk ovis délelőtti programcsomagokat állítanának össze, így mi is naprakészebbek lennénk.

A labda tehát fel van dobva....

Kapcsolódó cikkek