Hétköznapi csodák

Kicsibácsi és Kicsinéni a színpadon

2018. január 17.Somogyi Laci

Budapesten január végén csupán egyetlen alkalommal lesz látható a szombathelyi Mesebolt bábszínház előadása a Jurányi Házban, amely Dániel András Kicsibácsi és Kicsinéni történeteiből készült. Az előadás rendezőjét, Szenteczki Zitát és dramaturgját, Kautzky-Dallos Mátét kérdeztük.
- A könyvek nagyon rövid, szinte egyperces történetekből állnak. Hogyan sikerült ezeket egy összefüggő színházi előadássá kovácsolni?
Máté: - Az egyik út az lehetett volna, hogy megmaradunk a szkeccseknél, a másik pedig, hogy írunk egy teljesen új, hosszabb történetet, amely eleve színpadra készül. Mi e kettő között választottunk egy arany középutat. Megmaradtak a rövid történetek, de lett egy íve annak, ahogy összekapcsoltuk őket. Mégpedig úgy, hogy Kicsibácsi és Kicsinéni (valamint Imikém) egy napját meséljük el a színpadon.

Zita: - Azzal kezdjük, ahogy reggel felébrednek, reggeliznek, és így követjük végig a napjukat estig. Ez a logikai ív ad egy sajátos ritmust is az előadásnak – segít megmutatni azt a kicsit különös, mégis hétköznapi, zen-jellegű nyugalmat, szemlélődő hozzáállást, sőt életfilozófiát, ami jellemzője a Kicsibácsi-Kicsinéni történeteknek. Emellett figyeltünk arra is, hogy mindegyik szereplő kapjon reflektorfényt, azaz olyan történeteket, amelyekben valamelyikük előtérbe kerül. Hiszen mindhárom szereplőnek megvannak a saját, jellegzetes történettípusai: Kicsibácsi esetében a különböző találmányok, Kicsinéni esetén az, ahogy a legtermészetesebb módon botlik bele különös lényekbe, akár szörnyekbe, Imikém pedig rendszeresen elkalandozik.

M: - El kell árulnunk, hogy Dániel András írt külön egy történetet az előadás számára, de ez végül nem került bele, mert anélkül is jól működött a szerkezet. Ez a gombócevő világbajnokság nyertesének élettörténete lett volna. Egyébként folyamatosan egyeztettünk Andrással a munka során, így minden átalakítás az ő áldásával történt. Végül egy új, eddig meg nem jelent szövegrész került bele az előadásba, amelyben a feltalált holddal beszélget Kicsibácsi.



- Kiknek szól az előadás? Hány éves gyerekeknek?
Zita: - A könyv ugye több korosztályt szólít meg egyszerre, és ezt szerettük volna megőrizni a színpadon is. Az előadás 3-10 éves gyerekeknek készült, de a felnőtteknek is szól. Azt látjuk, hogy a különböző korosztályok különböző pontokon nevetnek, de mindegyikük talál benne vicces és elgondolkodtató részeket is.

Máté: - A könyvekből kiindulva a kicsiknek és nagyoknak is egyaránt elgondolkodtató előadást szerettünk volna létrehozni. Azt hiszem egyszerre tud az előadás különböző korosztályokhoz szólni, mindnek releváns kérdéseket felvetni.

Zita: - És ugyanígy a humor is lehet más a korosztályok számára. A könyvek kapcsán néha azt szokták mondani, hogy abszurd, felnőtteknek szóló humora van – ami persze igaz, de ez nem zárja azt ki, hogy minden korosztály megtalálja a számára vicces részeket. A gyerekek rengeteget nevetnek az előadáson – maximum nem pont ott, ahol a szüleik.

- Hogyan tudtátok a könyvek egészen sajátságos világát a színpadra átültetni?
Máté: - Ami fontos és jellemző a könyvekre, hogy a valós, hétköznapi világot és a mesést, elvontat ütköztetik a legtermészetesebb módon. Ez pedig a gyerekek számára gyakran magától értetődőbb, mint a szüleiknek. Ezt a párhuzamosságot akartuk a színpadon is megjeleníteni, a történetekben és az elbeszélésmódban egyaránt.

Zita: - A könyv tulajdonképpen apró, hétköznapi csodákat ír le. Ezt a varázst akartuk átültetni a színpadra.



- Lesz folytatás? Láthatjuk még Dániel András könyveit színpadon?
Zita: - Nagyon is, már javában dolgozunk együtt Dániel András Mit keresett Jakab az ágy alatt, és mi történt ott vele? című könyvének színpadi változatán a Budapesti Bábszínházban. Áprilisban lesz a bemutató.

Máté: - Nagyon izgalmas előadást készítünk, amelyben a néző gyerekek is bemásznak majd Jakabbal az ágy alá, és együtt fedezik fel, hogy mi rejtőzik ott.

- Egy személyes kérdés a végére: Nektek melyik az abszolút kedvenc történetetek a Kicsibácsi könyvekből? És vajon az bekerült az előadásba?
Zita: - Az én nagy kedvencem a Pad. Azt hiszem ez a történet a legjobb példája, sőt akár kvintesszenciája annak a világra való rácsodálkozásnak, amely a könyvek világát leginkább jellemzi.

Máté: - Az én kedvencem a Gleccser. Ebben Kicsibácsi egy olyan északi rádióadót tud csak befogni a rádióján, ahol folyamatosan a gleccserek zajlásának a hangját közvetítik, így azt hallgatja. De ezek nem kerültek bele végül az előadásba, fel kell lapozni hozzá a könyveket...

(Fotók: Mesebolt Bábszínház)