Hóember a nyárból

cimkék: #interjú #illusztráció

Molnár Jacqueline illusztrációi, akarom mondani kollázsai messziről felismerhetőek. Jacqueline sajátos stílusa emblematikus kiadónk egyik legújabb könyvében, A kéményseprő hóemberben is. Az illusztrátorral készült már nálunk korábban interjú, most csak egy pár rövid kérdést küldtünk el Spanyolországba.

- Honnan jött az ötlet, hogy te illusztrálod a könyvet, egyáltalán, hogyan találkoztál ezzel a  szöveggel?

- Már nem emlékszem pontosan, hogyan került hozzám a szöveg. Találkoztunk Takács Mártával, Végh György özvegyével, aki a hagyatékot gondozza, és beszélgettünk a könyvről, majd csináltam két rajzot - ezek később nem kerültek bele a könyvbe -, aztán elkezdtünk kiadót keresni.

- Szereted a telet és szoktatok-e hóembert építeni?

- Nagyon szeretem, és imádom, amikor esik a hó. És amikor nagyon sok hó esik, amikor a hó elnyeli a hangokat, zajokat, és minden csöndes, nyugodt és békés, és a csizmában dideregnek a lábujjaim, a szám meggémberedik és nem tudom kimondani a szavakat.
Szoktam hóembert építeni, Leával és Ábellel minden évben építünk néhányat. Kalaposat, sálasat vagy éppen virággal a fején.

- Ha jól tudom, a könyvet nyáron készítetted, ez zavart?

- Néha nagyon nehéz volt. Kint 40 fok hőség, a gyerekek a Balatonban, én pedig a házikóban próbáltam elképzelni, hogy szakad a hó. Elég reménytelennek éreztem néha. Azt hiszem nagyon más könyv született volna, ha télen rajzolom.

- Melyik a te kedvenc hóembered az első fejezetből?

- A pipázó és a trombitás. A trombitás nagyon vidám, azért szeretem, a pipás pedig azt hiszem tud valamit, amit nem árul el nekünk.

- A szöveg több mint 30 éves, ez befolyásolt-e téged, illetve nem zavart, hogy nem tudsz a szerzővel beszélni, kérdezni tőle?

- Sajnáltam, hogy nem ismertem személyesen Végh Györgyöt, de a mesében tovább él ő is. A kéziratban pedig minden oldalon volt néhány megjegyzés az illusztrátor számára. Ez egy kicsit olyan volt, mintha nekem írta volna, mintha mégiscsak beszéltünk volna a könyvről, hogy milyen legyen. Az, hogy hány éve íródott, szerintem lényegtelen.

Még vannak drótok, amiken táncolhat egy hóember, vannak óriási verebek, pöttöm hóemberek, a tejút még fölöttünk csillog és vannak gyerekek, akik szeretik a hóembereket. A mesék - jó esetben -  időtlenek.

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek