Hogyan tud az ismert világ az ismeretlennel összekapcsolódni?

Interjú Török Szilvivel

cimkék: #jó könyv #ismeretterjesztő

Török Szilvi illusztrátor, animációsfilm-rendező, háromgyerekes anya. Játékos, kreatív ember, aki a legkisebbeknek készít ismeretterjesztő, lapozgató képeskönyveket. Eddig az Állatfa, a Színek könyve és a Mesterfa jelent meg tőle a Pagonynál. Mind a szöveg, mind a rajz minimalista: hogyan lehet a legkevesebb szóból és formából a legtöbbet kihozni. Vele készített interjút új könyvének apropóján Gyimesi Ágnes, azaz Ágens.

Mesterfa című új könyvedben a hagyományokkal foglalkozol.

Engem ez a terület vonz, meg az, hogy hogyan tudnánk a mai korral ötvözni. A könyvben a régi mesterségeket rajzoltam meg, ki kicsoda és milyen eszközökkel dolgozik. Bízom abban, hogy ezek a szakmák újra fel fognak éledni. Amit egy mesterember kézzel állít elő, azt nagy odafigyeléssel teszi. Egyedi, lehet, hogy drágább, de tartósabb termék jön létre. Gondoljunk bele, mit művelt a drótostót, például. Elképesztő!

Ez egy romantikus hozzáállás.

Ez is benne van, persze, meg az egyedire törekvő igény.

Milyen szakmák maradtak ki a könyvből?

A suszter, a csizmadia, hogy több cipővel foglalkozó mester ne legyen benne. A kolompár is, amit szerettem volna, hogy belekerüljön, de tervezem, hogy egy csak a cigánymesterségeknek szentelt könyv is létrejöjjön. Rendkívül széles tevékenységi körük volt, a vályogvetőtől kezdve a teknővájóig, az ezüst ékszerkészítőig… A drótostót, teknővájó, lakatos, bádogos végül is benne van, a szatócs, a kalmár nincs, mert ők kereskedők.

A Mesterfa képi világában vannak a mesékből ismerős vizuális kódok, ugyanakkor kortárs művészetre jellemző jeleket is használsz. Itt elsősorban a lakatos figurájára gondolok, a takács szín- és formavilágára. Ezt tudatosan hozod be?

Egyszerűen így jön. Engem az vezérel ebben, hogy a legegyszerűbb geometriai formákból építsek fel egy figurát, de úgy, hogy még felismerhető legyen. Az Állatfa is ilyen elemekből áll, ezt az ábrázolásmódot vittem tovább a Mesterfá-ba is.

Három gyermek mellett művészeti munkát végezni nehéz. Hogy oldod ezt meg?

Van, amikor megkérem őket, hogy játszanak együtt, mert fontos dolgom van. Ha érzem, hogy túl sokat vagyok a számítógép előtt, akkor abbahagyom. Dolgozik bennem, amivel foglalkozom, de akkor is tud dolgozni, mikor öltöztetem vagy vetkőztetem a gyerekeket, vagy enni adok nekik.

Miért pont a gyerekek felé fordultál?

Nyilván összefügg azzal, hogy nekem is vannak, de előttük is mocorgott ez bennem. Eredetileg rajztanár vagyok, és azt a gyerekekből áradó fantáziavilágot keresem, ami egy animáció létrehozásában is benne van. Egy gondolatot nagyon sokféleképpen ki lehet fejezni. Ez a széles és tág lehetőség vonz, ami a gyerekeknél is működik.

Felelőtlenül kísérletezhetnek, nincs rajtuk súly, megfelelési kényszer.

Nagyon jó, hogy ezeknél a könyveknél én is szabadon gondolkodhattam.

A gyerekekkel való együttlét során folyamatos lebegésbe kerül az ember, egy megnyugtató, nagyon közeli másik valóság jön létre általuk.

Épp emiatt változtatnom kellett az életmódomon, amikor gyerekeim lettek. Én nagyon pörgős vagyok, sietek, ide-oda rohanok, erről le kellett állnom, le kellett nyugodnom. Évekbe telt, míg ez beállt. Le kellett lassulnom, ezt örömmel tettem, mert ők másként állnak a dolgokhoz. Sokat lehet tanulni tőlük. A Mesterfán is folyamatosan dolgoztam. Úgy, hogy én írom, rajzolom, s ki is találom, egy-másfél év, mire egy könyv elkészül.

Te mit tanultál?

Türelmet. Azt, hogy van idő, hogy nincs 5 vagy 10 perc, egészen más fogalmakat kell használni az időre. Nemsokára, hamarosan... Mikor lesz Karácsony? Mennyit kell aludni? Sokat, majd már kevesebbet.

Még mi az, ami változott benned?

Az odafigyelés minősége. Sok olyan dologra hívják fel a figyelmem, amivel egyébként nem foglalkoznék. Ha sétálni megyünk, vegyem észre, milyen szép egy falevél, hogy mozognak a csigák a fűben, a gyerekek egész más univerzumban élnek, mint mi. Megfigyelni is tanulok. Mit lehet csinálni egy csigával? A lányom a kezére veszi, nézd, anya, milyen szép karkötőm van! S mászik a csiga a csuklóján. Ebből történetek is kerekednek. Rendkívül izgalmas, hogy miket élnek át, hogy a fantázia hogyan tud újraéleszteni mindent, hogyan tud az ismert világ az ismeretlennel összekapcsolódni.

Nem tervezel felnőtteknek szóló ’mesekönyvet’?

Én úgy készítem a könyveim, hogy a felnőttek is élvezzék, a felnőttek is tanuljanak belőle. Bármilyen munka, ami kikerül a kezedből akkor jó, ha valamit el akarsz mondani, meg akarod osztani a világgal. Ha csak van egy jó ötleted, s nem akarsz mondani semmit, abból nem lesz ütős dolog.

Jelenleg mi izgat téged?

A gyerekeim körül folyó események.

Mindhárom gyermekedről vagy nekik vezetsz naplót?

Nekik írok, de róluk szól. Egy része szöveges, másik része rajzos, ránéznek a rajzra, jaj, ezt csináltam három éves koromban. Meglöktem a testvéremet, leesett az asztalról, összetörte magát, anya úgy megszidott, hogy sírva aludtam el a kanapén. Fel tudják idézni a gyerekkorukat, a rajzos mozzanatokból nyomon tudják követni. Nem mindennap csinálom, mert nagy meló mindent háromszor megtenni. Nagyon szeretik.

A naplókba bekerül az ő kommentjük is?

Igen, bekerülnek az ő szövegeik is. Az aranyköpéseik vagy valami olyan, amit nagyon szépen mondtak, az ő történeteik is megjelennek.

Min dolgozol most?

Ebből a naplóból építkezem, egy családi történettel rukkolnék elő.

 

Itt pedig egy rövid prezentáció a mai mesterekről: mit csinál apu, mit csinál anyu? Hát a számítógép előtt ül!

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek