Hősök és bűnök

Komjáthy István – Dóka Péter: Betyárvilág

cimkék: #jó könyv #tanároknak #Juli blog #ismeretterjesztő #vidék

Gyerekkoromtól fogva izgatnak a betyárok, illetve a betyár-jelenség, már ha van ilyen. Hogy van az, hogy tulajdonképpen bűnözőkről van szó, mégis mindenki nekik szurkol, hogy van az, hogy szomorkodunk, ha elfogja őket a pandúr, de senki nem szeretné, ha őt rabolnák ki ezek a szimpatikus fiatalemberek. Betyárok az iskolai vagány rosszcsontok is, akiket valami félelemmel vegyes tisztelet és népszerűség övez, és az utóbbi évek magyar betyárja volt a Viszkis rabló is, akiről különböző legendák keringtek, és a gyerekek ugyanolyan érdeklődéssel követték ténykedését, mint a felnőttek. Lehetett tudni, hogy bűnöző, és nem szép dolog az, amit csinál, de kicsit mindenki örült, mikor sokadszorra is túljárt a rendőrök eszén. Talán éppen ez, a hatalom kijátszása hozza közel a betyárokat a közemberhez, aki jóllehet, saját védelmét ettől a hatalomtól várja, de azért örömmel tölti el, mikor azt látja, hogy egy közülünk való lyukat tud ütni a rendszeren.

Többek között azért is nagyon jó a Betyárvilág, mert rámutat és kiélezi a betyárságnak az ellentmondásait. Ezek a történetek egyfelől persze ápolgatják a betyármítoszt, másfelől le is rántják azt. Megmutatja a betyárság vonzó oldalát: a hatalmat, a gazdagokat megleckéztető kalandos, szabad életet, a bátorságot, a szellemes csínytevéseket. De megmutatja a másik oldalt is: az örökös bújkálást, szorongást, éhezést, az árulást. Azt is, hogy attól még, hogy valaki betyár, nem feltétlenül szimpatikus, hogy erőszakkal jár ez az élet, és fölforgatja mások életét is, akik lehet, hogy nem vágynak kalandokra, csak egyszerűen békében és nyugalomban szeretnének élni. Látjuk a betyárok feleségeit is, akiknek lehet, hogy nagyon híres és népszerű a férjük, de a gyerekeket mégis nekik kell egyedül fölnevelni, és nincs mellettük az, akit szeretnek, mert éppen valami kétértelmű, homályos eszmét szolgál. Azzal is szembesít a könyv, hogy a betyárság egy furcsa, két irányú megbélyegzettséget jelent. A jó oldala a bélyegnek a tisztelet, a népszerűség, a hősiesség, a szállongó mítoszok, rossz oldala a gyanakvás, a félelem, hogy akkor is rosszat feltételeznek róluk, mikor egyszerűen csak úgy lenni szeretnének.

Vannak olyan történetek, amelyek a pandúrokat gúnyolják ki, de olyan is akad, amelyben a betyár válik nevetségessé. Nem voksol semerre a kötet, nem mondja, meg, hogy jó-e, vagy rossz a betyárkodás, hanem inkább árnyalja a betyármítoszokat, olvasása közben az a kép alakul ki bennünk, hogy van ilyen betyár is, olyan is, ilyen pandúr is, olyan is, hogy semelyik tábort nem lehet egy kaptafára felhúzni. Éppen ezért izgalmas, mert az egész kérdés ambivalenciáját ragadja meg, anélkül, hogy bármilyen oldalra húzna. Izgalmasak a történetek, van benne persze bűn, halál, szerelem, erotika, de olyan finoman eltávolítva, hogy egyáltalán nem sokkoló. Gyönyörű a nyelvezete, gördülékeny, közérthető, de megvan benne az ízes, vidékies, mesemondós színezet is. (Végre megtudtam, mi az a csutora!) Ha akarjuk, vehetjük őket egyszerű, szórakoztató meséknek, de súlyos társadalomkritika is rejlik bennük. Annak az örök kérdésnek a boncolgatása, hogy a világ tesz engem valamilyenné, a világ determinálja cselekedeteimet, vagy én alakítom a világot a jó és rossz tetteimmel?

Kapcsolódó cikkek