Huh, mi van a szekrényben?

cimkék: #interjú #játék #Vera blog

Nem kísértetes könyvet, hanem egy trükkös memóriajátékot takar a cím. És nem csak a címe ilyen egyedi. Ugye te is szereted az olyan társasjátékot, ahol már pusztán csak a grafika, vagy a helyes figurák is belopják magukat a szívedbe? Nagy örömünkre a Pagonyban is megtalálták helyüket a Marbushka játékok, vagyis a tökéletesen egyedi, kézzel festett, művészien illusztrált és nem mellékesen humoros társasok, kirakók. Bohony Beatrix és párja, Zöldi László megvalósították álmukat, és szerencsére most már mi is részesei lehetünk ennek a varázslatos világnak. (Szollár Vera interjú)

Szollár Vera: Kezdjük a legelején, mi is a Marbushka?

Bohony Beatrix: Ha röviden kellene megfogalmaznom, akkor ez lenne a válasz: a Marbushka két elszánt szülő álma. Mindkettőnk "múzsája" és a Marbushka motorja kislányunk, aki csodás világával újabb és újabb játékok megalkotására inspirál minket. Áttételesen a Marbushka elnevezés is tőle származik. Egy napon arra figyeltünk fel, hogy hirtelen "mamuska" és "papuska" lettünk a megszokott anya és apa helyett, és mivel akkoriban kezdtünk gondolkodni a manufaktúra megalakításán, ez a kis nyelvi játék segített sínre tenni a dolgokat. Az elnevezés kérdésében a gondolataim az üveggolyók csodálatos világa körül forgott, de túl prózai lett volna "üveggolyónak" vagy "marble"-nak hívni minket. Igy lettünk marb....ushka. A kismadár embléma pedig a első játékunk, a Madárfogó szimbóluma.

SzV: Gondolom, azért mást is csináltok...

BB: Nappal reklámgrafikával foglalkozunk, saját kis stúdiónkban. Munkánkkal igyekszünk olyan törekvéseket támogatni, amikben mi is hiszünk, tehát nem készítünk el semmi olyasmit, ami számunkra nem felvállalható. Az éjszakáinkat a mesevilág tölti be, a Marbushka. Ilyenkor készülnek a festmények, amelyek a játékok alapját képezik és a kis figurák amelyeket egyenként festek meg a játékokhoz.

A reklámgrafika kezdetben ugyanolyan féltett zugot foglalt el az életünkben, mint most a Marbushka. Az évek során azonban kiderült, hogy a tervezőgrafika csapatmunka és az utolsó szó a megrendelőé, aki a vélt - sajnos ritkán valós - piaci igényeket igyekszik kielégíteni. Ha úgy tetszik a tervezőgrafika egy másik ember álma, amit mi öntünk vizuális formába. A Marbushka a mi álmunk és ezt tervezőgrafikai ismereteink segítenek valóra váltani.

SzV: Hogyan indult el a Marbushka-sztori?

BB: A Marbushka játékmanufaktúra létrejötte a véletlennek, helyesebben a véletlenek sorozatának köszönhető. Valójában mindig illusztrátor szerettem volna lenni, de sohasem volt meg az összhang a mondanivalóm és a kézügyességem közt, egészen addig, amíg anyuka nem lettem, merőben más értékrenddel és világszemlélettel, mint addig. Éjszakánként festegetni kezdtem, mert nem találtam más módot arra, hogy megörökítsem, milyen fantasztikus dolog az, aminek családként a részesei vagyunk. Ennek a sorozatnak néhány képét az Aranyvackor pályázaton különdíjjal jutalmazta a Csimota kiadó. A szakmai elismerés felbátorított és sorra születtek a grafikák a kislányom kérései és ötletei nyomán. Ô nagyon lelkesen ellenőrizte a munkafolymatot és minden reggel "megszakértette" a végeredményt. A képeket hamarosan egy kézműves weboldalon árulni kezdtünk. A pozitív visszajelzések és hihetetlenül kedves levelek megmutatták, hogy másoknak is mekkora örömet tud okozni a munkám. Igazán megdöbbentő élmény volt!

SzV: Melyik volt a legelső játékotok?

BB: Ez a játék egy hosszú téli estén született, amikor éppen az első óvodai szerelem és a kint fagyoskodó madarak etetése foglalkoztatott minket. Ekkor született meg Dani "herceggel" a Madárfogó. Az első példány a saját szórakoztatásunkra készült, de nagy meglepetésünkre egyre többen megszerették így a kézi munkával készült prototípusából sok elkelt a fent említett weboldalon.

Persze a legtöbb támogatást a férjemtől kaptam... Ő az aki beküldte a képeimet az Aranyvackorra, ő az, aki azóta is úgy segít megvalósítani az álmaimat, hogy a lehető legkevésbé csorbuljanak, és magára vállalja a kivitelezéssel járó, nagyfokú pontosságot igénylô, megterhelő munkát. Nélküle a Marbushka nem működhetne.

SzV: Játékaitok fantasztikusan egyedi technikával, egy valóban sajátos világba vezetnek mindenkit, kézbe venni is öröm a dobozokat.

BB: A manufaktúrában megalkotott játékaink apró, hétköznapi csodákról, gubancokról szólnak. Olyasmikről, amik ott vannak körülöttünk, csak tudni kell észrevenni a játékosságot bennük. Szerethető és igazán egyedi szereplőkkel készítjük el őket. A bújócskás játék nagyon különböző temperamentumú kutyusát a sajátjainkról mintáztam. A címet adó szekrényes problémával pedig azt hiszem, mindannyian találkoztunk már.

A játékaink alapját jelenleg klasszikus szabályok alkotják, amelyeket új, mesés környezetbe helyeztünk, és egy kicsit felfrissítettünk. Ami a technikát illeti: igyekeztünk környezetbarát anyagokat felhasználni: papírt, fát, vásznat, féldrágaköveket. A figurákhoz vízbázisú ökofestéket használtunk. A jövőbeni fejlesztéseink is arra irányulnak, hogy környezetbarátabbá tegyük a játékokat. Ami nagyon nagy dolog, hogy a játékok minden alkatrészét itt tudtuk elkészíteni az országban lelkes mesteremberekkel. Ez apróságnak tűnik, de meglepően nagy kihívás volt egy olyan világban, ahol minden út Kínába vezet. Így amellett, hogy munkát biztosítottunk néhány kedves embernek, a szállítással járó környezeti megterhelést is megoldottuk.

Ami szintén nem másodlagos kérdés számunkra, az a pozitív légkör ami kialakult a gyártóinkkal a munka során. Kérés nélkül is mindannyian nagy erőfeszítéseket tettek, hogy a végeredmény szép legyen.

SzV: Ennek ismeretében határozott véleményetek lehet a hazai játékpiacról is.

BB: A Marbushka filozófiája a véletlenszerű kezdet után nagyon hamar kikristályosodott. Ráébredtünk, hogy talán nem is véletlen, hogy mindez így alakult, hiszen mindig volt bennünk egyfajta távolságtartás és bizalmatlanság a rövid életpályájú, lelketlen játékokkal szemben. Szülőként szomorúan láttuk, hogy a játékok nagy része túl "üres" ahhoz, hogy szerethető legyen. Az utánuk maradt űrt pedig újabb és újabb gyűjthető elemek szükségszerű beszerzésétől remélik a gyártók. Közben leszoktatnak minket a döntésről, az önálló véleményről és a fantáziáról. Tudják, hogy automatikusan nyúlunk a tömegesen jelenlévő márkák után és lassan elfogadhatónak tartjuk a rikító színű, sistergősen elektrosztatikus és természetellenesen illatozó játékokat. Azt gondoljuk, hogy nem szabad visszaélni a gyerekek tolerancijával és azzal az igyekezetükkel, hogy elfogadják a felnőttek értékrendjét. És legfőképpen nem szabad elhitetni velük, hogy az igénytelenség természetes. Ahogyan rossz eszközökkel nem lehet alkotni vagy dolgozni, úgy a rossz játékkal sem lehet jót játszani. Szerencsére egyre több színvonalas játék gazdagítja itthon is a kisebb játékboltok polcait, minden elérhető, ha van elég időnk böngészni, válogatni, rendelni, utánajárni.

SzV: Most már szerencsére egyre több helyen ismernek titeket, milyenek az eddigi visszajelzések?

BB: Egy újonnan induló cég életében nagyon rövidnek mondható három hét... Mégis a mi első három hetünk mozgalmasan alakult. Sok játékboltot megkerestünk, de ami a legjobb, hogy még többen kerestek minket! Szeretnénk olyan közvetlen kapcsolatot a boltokkal és vásárlókkal, ahol bártan elmondhatják az észrevételeiket a játékainkkal kapcsolatban. Nekünk fontos a visszajelzés, mert azt gondoljuk, hogy ezekből tanulunk és a játékokat is így tökéletesíthetjük. A játék kincs, ajándék, amivel nem okozhatunk csalódást a gyerekeknek. A szülőket pedig szeretnénk arra ösztönözni, hogy együtt játszanak a gyerekekkel.

 

Kapcsolódó könyvek

Kapcsolódó cikkek