Ilyen nagypapát mindenkinek!

Per Olov Enquist: A Három Barlang Hegye

cimkék: #jó könyv #ismertető #Eszter blog

Miért is kéne minden nagyapának példamutató, tiszteletet parancsoló öregúrnak lennie? Miért is ne mesélhetne egy nagyapa az asztalnál, kakispukis történeteket, amiért aztán - akárcsak a gyerekeket szokás - jól meg is büntetnék? És miért is ne lehetne egy kicsit kalandvágyó, egy kicsit felelőtlen, és hihetne el olyan dolgokat is, amikre a legtöbb felnőtt csak legyintene, és azt mondaná: “csak álmodtad”, meg “képzelődsz”, vagy valami ehhez hasonlót. Hát Mina nagyapja pont ilyen, és naná, hogy Mina egy svéd kislány, ez azt hiszem sok mindent megmagyaráz...

Az egész azzal kezdődött, hogy Minát egyik éjjel fenéken harapta az apukája ingéről elszabadult krokodil (igen, jól gondoljátok, az a bizonyos márkajelzés), de persze aztán szokás szerint senki sem hitt neki, kivéve nagyapát. Nagyapa irtó jópofa alak. Mókás, gusztustalan történetekkel szokta szórkakoztatni a négy unokáját vacsora közben, ami viszont a többi felnőttnek egyáltalán nem tetszik, ezért nagyapát rendszerint büntetésből be szokták zárni a vécébe. Nagyapa egyébként a “legaranyosabb és legokosabb ember az egész családban, pedig nincs is becsületes foglalkozása, csak ír”.

Nagyapa az egyetlen, aki komolyan veszi Mina rettegését, és mert igazán szeretne segíteni a kislánynak, túrát szervez a közeli Három Barlang Hegyére. Mert ahogy nagyapa mondja, aki az expedíciót végigcsinálja, az soha többé nem fog félni, még a krokodiloktól sem. Ígyhát nagyapa, Misu kutya és a négy unoka nekivág a hegynek, ami csupa titkot rejt, és ahol életük talán legnagyobb kalandja várja őket.

A gyerekeket minden bizonnyal a kalandok, és az ember-állat barátságok fogják leginkább lekötni, a felnőtt olvasókat pedig jó eséllyel nagyapa személye fogja elvarázsolni. Nagyapa roppant komolyan veszi a gyerekeket, és ez nem csak annyiból áll, hogy lépten-nyomon biztosítja az unokákat: nem kételkedik a szavahihetőségükben, bármilyen képtelenséggel álljanak is elő. Nagyapa képes nyakába venni a világot, vagy legalábbis egy hegyet, hogy segítsen a megrettent kisunokáján. De míg a legtöbb nagyapa legfeljebb csak kirándul, addig Mina nagypapája egyenesen expedíciót szervez. A hegy meghódítására, és Mina félelmének elűzésére módszeresen készülnek. Alaptábort állítanak, élelmiszerkészletet halmoznak fel, és egy igazi expedíciós csapathoz hasonlóan tanulnak meg együttműködni, a testvérkonfliktusokat pedig könnyek és boksz helyett érveléssel próbálják megoldani. Mire véget ér a sok kaland, a gyerekek megtanulnak egymásban, és önmagukban hinni, az pedig már tényleg csak a legkevesebb, hogy Mina nem fél többé a krokodiltól.

Ilyen hát Mina nagyapja, ilyen Per Olov Enquist, akire érdemes odafigyelni, akitől van mit tanulni.

A kötetet Stina Wirsén kissé nyers, néhol gubancos, egyvonalas rajzai díszítik. Itt megcsodálhatjátok a művésznő többi munkáját is.

Kapcsolódó cikkek