HONOUR LIST - DICSŐSÉGLISTA - BERG JUDIT NAPLÓJEGYZETE!

cimkék: #esszé #Berg Judit #ibby-díj

Az IBBY (Gyerekkönyvek Nemzetközi Tanácsa - International Board on Books for Young People) minden második évben összeállít egy világlistát. Ennek már a neve is beszédes, bár nem könnyű frappánsan lefordítani: Honour List - vagyis dicsőség lista, nagyra becsültek listája? Esetleg, mint az iskolai tablókon: akikre büszkék vagyunk... Minden ország IBBY szekciója felterjeszthet erre a listára egy-egy szerzőt, illusztrátort, műfordítót. A 2008-as listára összesen 169 alkotó került fel 59 országból. Magyarként Berg Judit (szerző) és Baranyai András (illusztrátor).

Tavasszal egyszer csak levelet találtam a postaládában. Svájcból, az IBBY székhelyéről érkezett, és arról értesítettek benne, hogy a magyar IBBY felterjesztése alapján a Rumini felkerül az IBBY 2008-as nemzetközi "dicslistájára". Elismerésül, az őszi koppenhágai IBBY konferencia keretében minden szerző, illusztrátor és műfordító oklevelet vehet át, majd részt vehet a tiszteltére tartott díszebéden.

Az első öröm után szomorúan nyugtáztam, hogy szeptemberben, az iskola- és óvodakezdés idején, négy gyerek anyukájaként úgysem tudok Koppenhágába utazni, hogy átvegyem az oklevelet. Majd biztos elküldik postán. De anyukám felvetette, hogy ő több napra is elvállalja mindazokat a csemetéket, akiket már nem kell szoptatni, szám szerint hármat. Férjem azt mondta, talán el tud szabadulni a munkahelyéről. A Pagony felajánlotta, hogy támogatja az utat. Egy szó, mint száz: szeptember 6-án hajnalban férjemmel és pici fiammal, Vilmossal a Koppenhágába tartó repülőn ültünk...

Az internetes időjárás-előjelzés ötnapos esőt jósolt, úgyhogy felszerelkeztünk esőkabátok, esernyők és műanyag babakocsi esővédők arzenáljával. Ehhez képest hideg, szeles, de gyakorlatilag esőmentes időnk volt. Ezt a dánok többsége is csodálkozva konstatálta. Persze őket nem könnyű kizökkenteni - egész utunk alatt nem találkoztunk ideges dánnal: derűs nyugalommal tekerik a biciklijüket a mi szemünkben elképesztően lenge öltözékben.

Az IBBY konferencián belül is jelentős esemény az "Honour List" közzététele, több százan tolongtak a kiállított könyvek körül. A nagy előadóteremben került sor az ünnepi ceremóniára. Személyesen szólították a listára került szerzőket, hogy a pódiumon nagy taps közepette átvehessék az oklevelet. Volt, aki sötét öltönyben feszített, és komoly fotós csapat jött vele, mások könnyedebben fogták fel a helyzetet, de minden arcon látszott a büszkeség és boldogság. Be kell vallanom, hogy nagyon jó érzés volt átvenni az elismerést. Az átadó ünnepség után sokan megszólítottak, gratuláltak, a kezemben szorongatott oklevél mindenkiből kiváltott legalább egy barátságos mosolyt.

A konferencián részt vett Békés Pál, a magyar IBBY elnöke, és Kiss Katalin, a magyar IBBY titkára is. Ők "végigdolgozták" a konferenciát, és nekem nagyon jólesett, hogy az oklevél-átadáson ott voltak velem. Idegenekkel is másképp kezd az ember beszélgetni, ha nem egymagában ácsorog egy hatalmas tömeg közepén. A díszebédre csak a díjazottak voltak hivatalosak: a svédasztalos fogadáson, füstölt lazacok és saláták között válogatva megismerkedhettünk külföldi kollégáinkkal. Én a horvát és holland különítménnyel beszélgettem, könyvekről, tervekről, erről-arról. Mint az igazi felnőttek. A képen Sanja Pilic horvát írónővel mosolygunk ebéd után, elégedetten.

Míg én a Radisson SAS hotelben feszítettem, Tamás és Vilmos nagy egyetértésben a koppenhágai biciklisboltok kínálatát mérte fel. Utána egyesítettük erőinket, és folytattuk Koppenhága felderítését. Vilmos kedvéért naponta többször is kipróbáltunk egy-egy játszóteret, egyébként majdnem egyéves csemeténk angyali türelemmel tűrte a városnéző sétákat, múzeumok és kastélyok folyosóit, az utazást.

Legnagyobb élményeim közé tartozik két irodalmi vonatkozású kitérő: észak felé vonatozva meglátogattuk Helsingört, Hamlet egykori kastélyát. A vár közvetlenül a tengerparton áll, a közeli svéd partok felől védte Dániát, és szedte a vámot a szoroson áthajózó kereskedőktől. Helsingőr felé félúton, szintén a tengerparton bújik meg a Karen Blixen múzeum, az írónő egykori házában. A Távol Afrikától egyik kedvenc filmem, a film révén elhíresült írónő mára dán nemzeti ikon lett, az 50 koronás bankjegyen is az ő képe látható. Teljesen véletlenül éppen a halála évfordulóján látogattuk meg a házat. Bár csöppet sem volt patetikus a hangulat, és a múzeum a megszokott rendben működött, az egész házat és kertet - az én elfogult szememben legalábbis - valamilyen ünnepélyesség lengte be.

Ha Dánia, akkor hajók! - adta ki a jelszót Tamás, és ennek köszönhetjük (a dán impresszionista festők kiállítása mellett) a két legjobb múzeumot. Ha valamit, hát azt igazán eltanulhatnánk, hogyan kell viszonylag kis többletráfordítással örök élményt jelentő kiállítást készíteni. Roskilde kis város Koppenhágától délnyugatra, a környék egyetlen fjordja mélyén. Ezer éve a vikingek uralták a vidéket, a dán utókor pedig a fjordból kiemelt viking hajóroncsok köré szenzációs viking múzeumot épített. Van benne hajóácsoló műhely, ahol folyamatosan készülnek a viking hajók a régi technológiával, ki is lehet próbálni őket a fjordban. A múzeumban, a rekonstruált hajóroncsok mellett felépítettek egy modellt is, ahová bárki beszállhat, kipróbálhatja a kötelek feszítését, egyszerű útmutató alapján megtanulhatja a viking csomók kötését, felpróbálhatja az eredeti viking ruhák mintájára varrt prémes köpenyeket, mellényeket, vagy éppen a viking rovásírás ábécé, a mellé elhelyezett papírok és tollak segítségével megpróbálhatja leírni a saját nevét. És ha elbizonytalanodnánk, hogy milyen is volt az égerfa, a lucfenyő vagy a kőris, amiből a hajók készültek, akkor a műhely mellett mindegyiket megtaláljuk nagy dézsákba ültetve, gondosan felcímkézve.

A koppenhágai Hajózási Múzeumban bizsergető érzés volt végigjárni és kipróbálni egy valódi, 1989-ig üzemelő tengeralattjáró fedélzetének minden részletét. (Még arra is ügyeltek, hogy a periszkópba nézve valódi tengert lássanak a látogatók.) Végignyomogattuk egy hadihajó irányítófülkéjének minden gombját, és lőttünk a középkori dán flotta egyik hadi vitorlásának ágyúival. Nekem külön izgalom volt, hogy végre olyan hajómaketteket láttam, amik, elképzelésem szerint, nagyon hasonlítanak a Szélkirálynőre!

Még hosszan-hosszan tudnám sorolni tapasztalataimat, élményeimet, de talán majd egy más alkalommal. Koppenhága azon kevés helyek közé tartozik, ahová már az elutazásunk napján visszavágytam! Köszönöm a szüleimnek, férjemnek és a Pagonynak, hogy ilyen gyönyörű öt napom volt!

Kapcsolódó cikkek